A 18. századig a park helyén folyt a Nyeglinnaja folyó a Kreml fala előtt, mintegy várárokként. A folyó felett négy híd vezetett át, a Kuznyeckij, Petrovszkij, Voszkreszenszkij és a Troickij híd. A folyó vize tiszta volt, benne halásztak, partján időnként népünnepélyeket rendeztek.[2] A város növekedésével a víz elszennyeződött, egyre inkább csatornához vált hasonlatossá. A napóleoni háborúk után I. Sándor orosz cár rendeletére a folyót három kilométer hosszon zárt csatornává alakították Jegor Geraszimovics Cselijev építész vezetése alatt. A felszabaduló helyen Oszip Ivanovics Bove tervei alapján parkot alakítottak ki az 1812-es moszkvai tűzvész utáni helyreállítás keretében.[3] A park a Napóleon feletti győzelem emlékhelye lett, de gyakorlati célokat is szolgált, alkalmas volt nagyobb rendezvények, népünnepélyek szervezésére a Kreml közelében.[1][4]
A parkban 2012-2016 között nagyszabású kertészeti rekonstrukciót hajtottak végre a növényzet és a talaj részleges cseréjével.[5][6] Kilátásba helyezték ingyenes wifi kiépítését is a teljes területen.[7]
A Kreml falában, a középső Arzenál-torony közelében 1820-ban építettek – a kor divatjának megfelelően – egy úgynevezett olasz grottót, romokra emlékeztető mesterséges díszépítményt.
1913-ban épült a park főbejárata közelében a Romanov-ház 300 éves fennállásának emlékére egy obeliszk. A bolsevik forradalom győzelme után arról eltávolították a cári jelképeket, de 2013-ban az obeliszket eredeti formájában állították helyre.
A park Manyezsnaja tér felé eső szélén 1996-ban szökőkút-komplexumot alakítottak ki.
A Középső kert hossza 382 méter, helyén a 16-17. században állami gyógynövény-termesztő kertek voltak. A díszpark itt a Felső kertnél később, 1822-ben készült el. 2017 óta itt találhatók a Kreml múzeumainak a jegypénztárai.
A Középső kert fő nevezetessége a Kutafja torony. Az 1516-ban Aleviz Frjazin Novij (Alvisio Nuovo) által emelt 13,5 méteres bástya az egyetlen fennmaradt erődítmény, ami eredetileg a Nyeglinnaja folyó külső oldalán állt. Mai alakját 1685-ben nyerte el, amikor védelmi szerepének csökkenésével fehér kőből készült díszítő elemekkel látták el. A Kutafja tornyot a Troickij híd, Moszkva egyik legrégebbi kőhídja köti össze – a már a föld alá vitt Nyeglinnaja folyócska helye felett – a Kreml falában lévő Troickaja bástyával.
A Sándor-kert harmadik, 132 méteres szakasza, az Alsó kert a Borovickaja bástyától a Moszkva folyó Kreml előtti rakpartjáig húzódik. Ezt a szakaszt nyitották meg utoljára, 1823-ban a közönség előtt.
↑Смирнова А. Г: «Пожар способствовал ей много к украшенью...» Восстановление и реконструкция Москвы после пожара 1812 года. Труды Коми отделения Академии военно-исторических наук, (2012. április) 166. o. ISSN 1995-0411
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Александровский сад (Москва) című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.jpg)
