Az al-Aksza-mecset (arabul: المسجد الاقصى, el-maszdzsid el-akszá, „a legtávolabbi mecset”), az iszlám harmadik legszentebb helye,[1]Jeruzsálemtörténelmi óvárosának délkeleti részén, a Templom-hegy déli oldalán, nem messze a hegy képét uraló aranykupolás Sziklamecsettől. Évente több tízezer zarándokot vonz Palesztinából és a szélesebb iszlám világból.[1]
A mecset főépülete 5000 imádkozó embert tud fogadni, de az épületegyüttes egész területén százezrek is elférnek.
Nem muszlimokat 2000-től nem engedtek a mecsetbe, de a tiltást 2003-ban feloldották. Válságos, biztonsági szempontból veszélyes időszakokban csak egy bizonyos korhatár feletti muszlimok léphetnek a mecsetbe. Ma az óváros izraeli ellenőrzés alatt van, de a mecset továbbra is a jordán és palesztin vezetésű iszlám tanács (Vakf) felügyelete alatt áll. Az Izrael elleni palesztin ellenállás szimbólumaként is szolgál.[1]
Amikor 638-ban Jeruzsálem muszlim irányítás alá került, I. Omár kalifa (634-644) tette a hegyet muszlim szent hellyé. Az Al-Aksza mecset épülete eredetileg egy kis imaház volt, amelyet Omár építtetett fel, majd fejlesztését Abd al-Malik omajjád kalifa (685-705), majd fia, I. al-Valíd (705-715), valamint utódaik is folytatták. Akkoriban kapta az épület az al-Aksza nevet. A mecset teljesen elpusztult egy 746-os földrengés következtében, majd a 8. században al-Mahdí, és feltehetőleg al-Manszúrabbászida kalifák idején újjáépítésére került sor.
A 9. században, a Fátimida-dinasztia idején alakították ki az épület ma ismert szerkezetét. Az általuk végzett átalakításoknak már a földrengéseknek való ellenállás is kifejezett célja volt.
Amikor 1099-ben az első keresztes hadjárat során a keresztesek elfoglalták Jeruzsálemet és megalapították a Jeruzsálemi Királyságot, az al-Aksza-mecset Jeruzsálem királyainak palotájaként szolgált. A keresztesek az épületet Salamon zsidó király palotájával azonosították, s ennek megfelelően a Palatium Salomonis (’Salamon palotája’) vagy Templum Salomonis (’Salamon temploma’) néven hívták – a latin „templum” a magyar „templom” szónál bővebb jelentéssel bírt, utalhatott uralkodói rezidenciára és általánosságban szentélyekre is.[2] A szintén a Templom-hegyen, az al-Aksza közelében található Sziklamecset neve ez időben Templum Domini (’az Úr temploma’) volt.
A 14. és a 20. század között számos jelentős felújításon esett át az épület. 1927-ben és 1936-ban újabb földrengések szükségessé tették a mecset majdnem teljes újjáépítését, ami során történelmi részek is napvilágra kerültek.
1967-ben Izrael elfoglalta Jeruzsálemet, de a mecsetekhez eddig nem nyúlt. 1969. augusztus 21-én a mecset déli szárnyában tűz pusztított, ami megsemmisítette a még Szaladin által Aleppóból küldött, majdnem ezeréves elefántcsont oltárt. Az oltár másolata (Szaladin egyszerre készíttette és küldte a kettőt) ma is látható az Ősatyák barlangjában, Hebronban. A tüzet Michael Dennis Rohan újprotestáns ausztrál turista okozta, akit beszámíthatatlanság miatt nem ítéltek el. Később deportálták Izraelből.
2000-ben Aríél Sárón provokatív látogatást tett a Templom-hegyen, ami közvetlen oka volt az al-Aksza Intifáda kirobbanásának és később az események hatására Sárón Izrael miniszterelnöke lehetett.
Politikai környezet
Mivel a judaizmus a megváltást a harmadik, szintén a Templom-hegyen álló templom újraépítésével hozza összefüggésbe, ezt sokan az iszlám és a judaizmus közti feloldhatatlan ellentétnek tekintik. Más, mérsékeltebb zsidó irányzatok szerint a harmadik templomot nem emberi kéz fogja felépíteni, ezért a két vallás között nincs kibékíthetetlen ellentét.
Izrael állam politikája elsődlegesen egész Jeruzsálem megszerzésére irányul, de a Templom-hegyhez a jelek szerint nem nyúlnak, ennek oka lehet, hogy a harmadik templom kapcsán a judaizmusban nincs egyetértés. Egyes szervezeteknek, mint például a Templom-hegy és Izrael Földje Hívőinek nyíltan deklarált célja a mecset lerombolása és a helyén a harmadik templom felépítése, de az ő népszerűségük a mai Izraelen belül csekély. Szélsőséges judaista személyek és csoportok rendszeresen kísérletet tesznek az al-Aksza-mecset aláaknázására, felrobbantására, őket az izraeli rendőrség és igazságszolgáltatás köztörvényes bűnözőként, de nem terroristaként kezeli.[3]