Ajtay Miklós

Ajtay Miklós
Született1899. január 26.[1][2]
Mezőszengyel[1]
Elhunyt1987. június 10. (88 évesen)[2][1]
Párizs[1]
Álneve
  • Randolph Robban
  • Monostori Miklós
Állampolgársága
Foglalkozása
Iskolái
Sablon • Wikidata • Segítség

Ajtay Miklós (álnevei: Randolph Robban; Monostori Miklós) (Mezőszengyel, 1899. január 26. – Párizs, 1987. június 10.) esztéta, újságíró. A Szabad Magyar Újságírók Egyesületének alelnöke volt.

Életpályája

1917-ben érettségizett a kolozsvári református kollégiumban. 1917–1918 között az olasz fronton harcolt az első világháborúban. 1919-ben – Erdély román megszállása után – Budapestre menekült. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron a Bolyai Tudományegyetemen,[3] továbbá a Pázmány Péter Tudományegyetemen,[3] Berlinben[3] és Párizsban végezte el; 1923-ban a párizsi Sorbonne-on bölcsészdoktori oklevelet szerzett.[3] 1922-ben Münchenben fél évig munkásként dolgozott. 1922-től az Új Élet, 1924-től a Szózat, 1925-től a Világ című lapokban jelentek meg írásai. 1924-ben Budapesten testnevelő tanári tanfolyamot is végzett. 1924-ben Franciaországban telepedett le;[3] íróként, újságíróként dolgozott. 1926-ban megalapította a Párizsi Magyar Akadémiát, melynek 1926–1944 között ügyvezető elnöke volt.[3] 1933–1944 között a Magyar Távirati Iroda (MTI) párizsi tudósítója volt.[3] 1945-től emigrációban élt. 1953–1971 között a párizsi Új Hungáriában publikált. 1955–1957 között a Szabad Európa Rádió belső munkatársa és irodavezetője az NSZK-ban. 1958-tól a Magyar Szabadság Tanácsa tagja volt.[3] 1961-től a Vörösmarty Irodalmi Kör vezetőségi tagja volt.[3]

Művei

  • A tragikum a modern drámában. Részben egyetemi doktori értekezés is (Új Élet, 1923)
  • Esztétikai imperializmus (Párizs, 1926)
  • Le chemin le plus court de la pensée juridique (Párizs, 1930)
  • Si l'Allemagneavait vaincu (tanulmány, Párizs, 1950; Stuttgart, 1951; Barcelona, 1951, Tokió, 1952)
  • A magyar demiurgosz ítélőszéke előtt (publicisztika, Párizs, 1952)
  • Le robot germanophile télécommandé (regény, Köln-Párizs-New York, 1956)
  • „A sír, hol nemzet süllyed el…” (publicisztika, Köln–Detroit, 1960)

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2021. június 30.)
  2. ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
  3. ↑ a b c d e f g h i Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

Források

További információk

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. [Részben 2. javított és bővített kiadás+Álnévlexikon] Budapest, Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
  • Mérő Ferenc: Emigrációs magyar irodalom lexikona. Köln-Detroit-Wien, Amerikai Magyar Kiadó, [1966].
  • Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézetének … évi jelentése. Budapest, 1940-1943.
  • Magyar nagylexikon I. (A–Anc). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1993. ISBN 963-05-6612-5  
  • Országos Magyar Sajtókamara Évkönyve. Felelős kiadó: Gáspár Jenő. Budapest, Stádium Rt., 1940-1943.
  • Révai új lexikona I. (A–Baj). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1996. ISBN 963-901-595-4  
  • Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8