Az Adèle élete (teljes címe: Adèle élete – 1–2. fejezet, eredeti címe: La vie d'Adèle : Chapitres 1 & 2) 2013-ban bemutatott francia-belga-spanyol filmdráma Abdellatif Kechiche rendezésében.
A filmet a 66. cannes-i fesztivál versenyprogramjában mutatták be, ahol elnyerte az Arany Pálmát, továbbá a filmkritikusok és újságírók által odaítélt FIPRESCI-díjat is. A fesztivál történetében ez volt az első alkotás, amelyért a fődíjat a rendezőn kívül az alkotásban részvevő más személyek is átvehették.[3][4][5]
A film alapjául a francia Julie Maroh[6] 2010-es A kék egy meleg szín című képregényalbuma szolgált[7], amely számos díjat nyert.[8] A filmet Észak-Amerikában a Telluride Film Festivalon mutatták be.
A tizenöt éves Adèle barátnőivel együtt úgy gondolja, hogy egy lánynak a fiúkkal kell ismerkednie, és a nagy szerelemről álmodik. Azt hiszi, meg is találta azt a kicsivel idősebb Thomas személyében, aki rejtélyes, de kedves fiú. Miközben randevúzik a fiúval, elmegy mellettük egy leszbikus pár, melynek egyik tagja, a kék hajú Emma megigézi Adèle-t. Emma még az álmaiban is megjelenik, méghozzá szexuális vágyait felkorbácsolva, ami megrémíti a lányt. Adèle megpróbálja elhessegetni ezeket az érzéseket és a Thomashoz fűződő kapcsolatára koncentrálni, de rájön, hogy mégiscsak a lányok vonzzák inkább. Először egy iskolatársa kezd ki vele, amit Adèle komolyan vesz, de a lány másnap durván visszautasítja, mondván, hogy nem gondolta volna Adèle-ről, hogy „erre gerjed”. Amikor fiúbarátja és lelkitársa, Valentin (a magyar származású Sandor Funtek – Funtek Frigyes fia[9] – alakítja) elviszi egy melegbárba, akkor Adèle addig kóborol a környéken, amíg egy másik bárban meg nem találja Emmát. Emma képzőművészeti egyetemista, és a két lány fokozatosan egyre közelebb kerül egymáshoz. Azonban a közöttük lévő életkorbeli, társadalmi, kulturális különbségek felőrlik a kapcsolatukat.
A film Cannes-ban sokkolt néhány kritikust a hosszú[10] és nyíltan ábrázolt szexjeleneteivel (noha mű nemi szerveket használtak),[11] néhányan odáig ragadtatták magukat, hogy a filmet meg kellene vágni, mielőtt a moziba kerülhetne.[12] Sok kritikus az Arany Pálma legnagyobb esélyesének tartotta a filmet.[12][13][14][15]
Justin Chang, a Variety kritikusa szerint a film az elmúlt idők "legnyíltabb leszbikus szexjeleneteit" tartalmazza.[16] Jordan Mintzer a The Hollywood Reportertől úgy vélte, hogy annak ellenére, hogy a film három órás, azt "egyben tartják Léa Seydoux és az újonc Adèle Exarchopoulos egymást követő jelenetei, amelyek egyértelműen nagyszerű alakítások".[17]
A The Daily Telegraph kritikusa, Robbie Collin a maximális öt csillagot adta a filmnek és arra tippelt, hogy az nyeri az Arany Pálmát. Ezt írta: "Kechiche filmje három órás, és ezzel a hosszal az egyetlen bajom az, hogy akár még további hét órát is szívesen néztem volna belőle. Rendkívüli, elnyújtott robbanása az élvezetnek, bánatnak, kéjnek és a reménynek, és ezen belül találjuk a fesztivál két legjobb alakítását Adèle Exarchopoloustól és Léa Seydouxtól."[18] A The Guardian kritikájában Peter Bradshaw hozzáteszi, hogy "ez a valódi szenvedélyes filmgyártás" és a lehetséges ötből négy csillagot adott rá.[6] Stephen Garrett a The New York Observertől azt írta, hogy a film "nem más, mint győzelem" és "a szexuális felvilágosodás egyik jelentős műve.[19]
A szerző, Julie Maroh azonban kevésbé volt elégedett a filmmel. Azt mondta, nem tartja a filmet hamisnak, csupán „ugyanannak a történetnek … egy másik változata”.[20] Kritizálta a filmben a szexjeleneteket, a pornóhoz hasonlította őket. Azt mondta: "A heteroszexuálisok azért nevettek rajta, mert nem értik és nevetségesnek tartják a jeleneteket. A melegek pedig azért nevettek, mert nem volt meggyőző és nevetséges volt."[21] Így folytatta:
„
Mint feminista és leszbikus néző, nem tudom támogatni azt az irányt, amelyet Kechiche vett ezekben a kérdésekben. De szeretném hallani, mit gondolnak más nők erről. Ez csupán az én személyes véleményem.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Blue is the Warmest Color című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
↑Az AFP tudósítása (2014.02.04.) A fesztivál zsűrije az Arany Pálmán felül a két főszereplőnek kívánta adni a legjobb női alakítás díját is, megosztva, azonban ezt a fesztivál szabályzata nem teszi lehetővé. Azt az áthidaló megoldást találták ki, hogy a rendezéssel azonos értékű alkotói tevékenységnek minősítették a színészi teljesítményt is, és így a rendező mellett a két nőnek is jár az Arany Pálma. Minthogy azonban csak egy példány állt rendelkezésre, azt a rendező vehette át, a két plusz szobrot pedig külön gyártatták le, és egy ünnepség keretében adták át a két színésznőnek 2014. február 4-én.
↑A 2003-as cannes-i fesztivál díjai:Cannes Film Festival: Awards 2013. Cannes, 2013. május 26. [2013. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 6.)
↑The Hollywood Reporter tudósítása:Blue Is the Warmest Color: Cannes Review. The Hollywood Reporter, 2013. május 24. [2013. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 6.)
