Szülei Adorján Barnabás (–1949. december 26.) villamossági vállalkozó, rádiófelszerelési üzlettulajdonos, majd villanyszerelő kisiparos és Goth Mária vendéglátóipari alkalmazott, majd postai műszaki rajzoló. Apja építette – többek között – a Telefonhírmondó hangszórós erősítőit és a Bródy Sándor utcai első rádióstúdió antennáit.
Felesége Karsai Adél (meghalt Budapest, 1975. szeptember 29. Temetés: 1975. október 7. Farkasréti temető).
Gyermekei, fia: ifj. Adorján Bence (–1996.) gépészmérnök, az ÉVITERV munkatársa; leánya: Kovár Gyuláné Adorján Adél (1954 – 1984. augusztus 6.) orvos, a SOTE II. sz. Kórbonctani Intézete orvosa.
Élete
Budapesten kereskedelmi iskolában érettségizett (1939), a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaság-tudományi Karán közgazdász oklevelet és doktori oklevelet szerzett (1946), a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Kar Gyengeáramú Szakán végzett (1959), a közgazdaság-tudományok kandidátusa (az első magyar informatikai kandidátus, 1976), doktori (1985). Okleveles könyvvizsgálói (1951) és felsőfokú népgazdasági tervezési képesítést is szerzett (1953).
A Magyar Petróleum Rt. adminisztrátora (1939–1941), a Hungária Vegyiművek munkatársa (1942–1948), az Országos Tervhivatal főelőadója (1948–1950), osztályvezetője (1950–1957). Az MTA Központi Fizikai Kutatóintézet Elektromos Főosztálya tudományos munkatársa és főosztályvezető-helyettese (1957–1966), főosztályvezetője (1966–1968). Az Elektronikus Fejlesztő és Kísérleti Műszergyártó Vállalat üzemvezetője (1968–1969), a Számítástechnikai Koordinációs Intézet (SZKI) tudományos és műszaki-gazdasági tanácsadója (1969–1972), az SZKI igazgatóhelyettese (1972–1981), nyugdíjas tudományos tanácsadója (1981–1989).
A Perugiai Egyetem ösztöndíjasa (1942). Beruházás-tervezéssel az ipari beruházások hatékonyságvizsgálatával foglalkozott. Tanulmányai befejezése után két nagy vegyipari vállalatnál dolgozott, közben Heller Farkasnál (1877–1955) védte meg doktori értekezését. A II. világháború után, mint fiatal közgazdász, részt vett az Magyar Kommunista Párt Államgazdasági Osztálya által irányított közgazdasági tanulmányokban és az első népgazdasági tervek kidolgozásában (1948–1950), valamint közreműködött a magyarországi könyvszakértői képzési és vizsgáztatási rendszer demokratizálásában; majd munkáját az Országos Tervhivatalban is folytatta.
Jelentős szerepet játszott a Brüsszeli Világkiállítás magyar sikerében, a magyar pavilon tudományos kiállítási és bemutatórészlegének vezetője (már, mint az MTA Központi Fizikai Kutatóintézet Elektromos Főosztálya tudományos munkatársa, 1958-ban).
Kezdeményezte az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság irányítása alatt létrejött SZKI megalakulását, ahol új szervezési módszereket dolgozott ki a termelés koncentrálására, és ezzel összefüggésben, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság megbízásából az I. Számítástechnikai Kutató Célprogram megalkotója (1976–1980 és 1980–1985). Különösen értékesek a számítógépesítés egyre növekvő hatását és a társadalomnak az egyre növekvő számítógép-függőségét elemző megállapításai.
Az 1980-as években megjelent számítástechnikai művei a hazai informatikai irodalom nagyközönségnek szánt, igen nagy sajtóvisszhangot kiváltott, klasszikus dolgozatai. Írásai révén gyakran szerepelt napilapokban, hetilapokban és népszerű magazinokban.
Az MTA Jövőkutatási Bizottságának vezetője (1976–1981).
A KGST Atomenergia békés célú felhasználásával foglalkozó bizottság nukleáris műszerszekciójának vezetője (1960–1967).
A Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület Ipargazdasági Szakosztálya és a
METESZ Ipari Osztálya Oktatási Csoportjának tagja.
Kitüntetései: Munka Érdemrend (bronz, 1969; ezüst, 1979). A Mérés és Automatika c. folyóirat szerkesztőbizottságának tagja volt 1973-tól.
Szabadalma volt: Többutas koaxiális kapcsoló. Többekkel. (1965).
Tudományos cikkei elsősorban a Többlettermelésben (1951-től), a Figyelőben (1967-től), a Társadalmi Szemlében (1968-tól), az Atomtechnikai Tájékoztatóban (1968-tól), az Acta Oeconomicában (1975-) a Prognosztikában (1977-1980), a Magyar Tudományban (1978), az Automatizálásban (1978), az Automatikában (1980), a Mérés és Automatikában (1980), a Munkaügyi Szemlében (1983) jelentek meg.
Adorján Bence temetése 1989. augusztus 23-án a Farkasréti temetőben a 60-2/0/13/18 számú sírhelyébe történt.[1]
Fontosabb művei
A magyar vegyipar fejlődésének lehetőségei. Egyetemi doktori értekezés. (Bp., 1946)
A beruházások hatékonyságának kérdéséről. Sóky Dezsővel. (Az Országos Tervhivatal Tanulmányi Osztályának kiadványa. Bp., 1952)
A beruházási terv. A népgazdaság tervezése. Bp., 1952)
Beruházási szervezetünk. – Beruházási szervezet a Szovjetunióban. (A BME Mérnöktovábbképző Intézete előadásai. Bp., 1953)
A termelés koncentrálásának új szervezési irányai. Monográfia. (Bp., 1968)
Jövedelmek és termelékenység. (Bp., 1972)
Számítástechnika tegnap, ma, holnap. Monográfia és kandidátusi értekezés is. (Bp., 1977)
A számítástechnika várható fejlődéséről. Tanulmányok. (PROGNOSZTIKA - A MTA Tudományszervezési Csoport kiadványa. 1977. 1-2. sz.)[2]
A számítástechnika jövőjéről. Szentgyörgyi Zsuzsával. (Magyar Tudomány, 1978)
A számítástechnika, mint a népgazdaság egészének fejlődését szolgáló új eszköz, illetve módszer prognosztizálásának néhány tapasztalata. (A III. Magyar Jövőkutatási Konferencia előadásai. 1978. okt. 3–5. Bp., 1979)
A számítástechnika fejlődésének előrejelzése. Szini Istvánnal. (Vállalatvezetés, vállalatszervezés, 1979)
A számítástechnikai prognóziskészítés tapasztalatairól és jövőjéről. Sipka Jenővel, Szentgyörgyi Zsuzsával. (Prognosztika, 1980)
Jövedelempolitika. (Bp., 1981)
A számítástechnika válaszúton. Monográfia. (Bp., 1982)
A tudományos-technikai forradalom okozta változások felgyorsulásának és állandósuló irányzatainak néhány következménye. (Közgazdasági Szemle – 1983. július-augusztus.)[3]
Computer science in the next two decades. 259-272. In.: Future research in Hungary / [by Géza Kovács et al.]. / ed. by Ervin Bóna, Éva Gábor, Pál Sárkány. (Bp. Akadémiai Kiadó. 1983)
Állítások és kételyek a számítástechnika, a mikroelektronika és az informatika jövőjéről. Monográfia. (Bp., 1984)
Műszaki-gazdasági és társadalmi kölcsönhatások érvényesülése a számítástechnikában. Doktori értek. is. (Bp., 1985)
Magyar szakemberek a brüsszeli világkiállítás technikai érdekességeiről. (Népszabadság, 1958. máj. 14.)
Jankovszky János: Fotonszámláló, elektronágyús generátor és a magyar „sugár-detektív” nagy sikere Brüsszelben. [Adorján Bence a világkiállítás újdonságairól.] (Népszava, 1958. máj. 29.)
Gergely István: Adorján Bence: A termelés koncentrálásának új szervezési irányai. (Közgazdasági Szemle, 1968. 7-8.)
Pető Gábor Pál: A félreismert számítógép. Divat? Pazarlás? Szükségszerűség? Beszélgetés Adorján Bence kandidátussal. (Népszabadság, 1976. nov. 21.)
R. F. K.: Nincs nyugdíjas alkotó… A kutató nem pihen. [Beszélgetés Adorján Bencével és új könyvéről.] (Magyar Nemzet, 1982. júl. 21.)
Szentgyörgyi Zsuzsa: A mennyiség átcsapása minőségbe. Adorján Bence: A számítástechnika válaszúton. (Népszabadság, 1982. jún. 10.)
Szini István: A számítástechnika jövője. Adorján Bence új könyvéről. [A számítástechnika válaszúton.] (Prognosztika. Az MTA Tudományszervezési Csoport kiadványa, 1982. 1-2.)
Rubóczky István: Adorján Bence: A számítástechnika válaszúton. (Gép, 1984. 4.)
Adorján Bence. (Heti VG, 1984. júl. 31.)
Nováky Erzsébet: Az informatika–számítástechnika–mikroelektronika szerves egysége és jövőjük. Adorján Bence új könyvéről. [Állítások és kételyek a számítástechnika, a mikroelektronika és az informatika jövőjéről.] (Prognosztika. Az MTA Tudományszervezési Csoport kiadványa, 1984. 3-4.)
Elhunyt Kovárné dr. Adorján Adél. (Népszabadság, 1984. aug. 14.)
Laufer Judit: Adorján Bence: Állítások és kételyek a számítástechnika, a mikroelektronika és az informatika jövőjéről. (Magyar Tudomány, 1985. 4.)
Rubóczky István: Adorján Bence: Állítások és kételyek a számítástechnika, a mikroelektronika és az informatika jövőjéről. (Elektrotechnika, 1988. 7.)
Elhunyt Kovár Gyula újságíró, az Endre TV felelős szerkesztője. (Magyar Nemzet, 2015. febr. 17.).
