Származását és előéletét homály fedi. A mai Brestanica (akkori nevén Reichenburg) környékén született Dél-Szlovéniában, az akkori Stájerországban, közel Krajna és Horvátország határához. Ugyancsak kérdéses, hogy valóban Bohorič volt-e a neve. Ezzel kapcsolatban olyan elmélet van, hogy nevét a Bohor-hegy után kapta, amely azon a vidéken található. A másik elképzelés szerint apját Bohornak hívták (amely a görög Hermagórász névre megy vissza) és a neve végén található -ič a szláv nyelveknél jellemzően a fiúra utal.
Töredékes adatok alapján a szászországiWittenbergben tanult körülbelül 1550-ig vagy 1551-ig, elsősorban nyelvészetet és zenét. Tanulmányait vélhetően sose fejezte be teljes körűen, ezért nem lett belőle lelkész. Mindezek ellenére hazatérve 1551-től 1563-ig vezette a gurkefeldi (ma Krško) protestáns iskolát.
1565-ben bezárta a gurkefeldi iskolát, s Primož Trubar és Sebastijan Krelj protestáns lelkészek hívására Laibachban (ma Ljubljana) lett az ottani iskola vezetője. Ennek helyén ma a Ljubljanai Klasszikus Gimnázium (Klasična gimnazija Ljubljana) található.
A későbbi II. Ferdinánd, aki ifjú éveiben Karintia, Krajna és Stájerország tartományokat vezette, 1598-ban bezáratta a ljubljanai iskolát. Bohorič a távoli Elzászba menekült és valószínűleg ott halt meg (más elképzelés szerint Laibachban hunyt el).
Munkássága
Wittenbergben adta ki latin nyelvenArcticae horulae succisivae, de Latino Carniolana literatura c. munkáját, amelyben a Primož Trubar által kodifikált krajnai szlovén irodalmi nyelv, a mostani szlovén írott nyelv előfutárjának normáját rögzítette, ezzel létrehozta az első szlovén nyelvtant.
Bohorič a német hatással szemben erőteljesen hangsúlyozza a szlovén nyelv szláv nyelvekhez való kötődését. A nyelvtant megelőzően is készített már egy szójegyzéket Nomenclatura trium linguarum Latinae, Germanicae et Sclavonicae címmel, valamint Otrozhia tabla címmel szlovén nyelvű tankönyvet a gyermekeknek. Legfőbb érdeme ezen munkáknak a szabványosított helyesírás megalkotása volt.
Trubar eleinte a gót ábécét alkalmazta, amikor szlovén nyelven kezdett írni, míg Bohorič kizárólag a latin ábécét vette alapul, amellyel egy könnyebben használható helyesírást dolgozott ki. A sziszegő és susogó hangok leképezésére olykor két karaktert használt, így a č [cs] hangot zh-val, az š [s] hangot ſh-el, a ž [zs] hangot sh-val jelölte. A c mássalhangzót továbbra is z-vel írta, akárcsak Trubar, mely német hatásra utal. Egyes mély magánhangzók kifejezésére bevezetett még ę karaktert is.
Bár a Bohorič-ábécé széleskörben elterjedtté vált (Trubar is már életében áttért rá), de nem lett általánosan használt helyesírás a szlovénoknál. Magyarországon az ottani szlovénok sose használták a Bohorič-helyesírást. Kezdetben a magyarból létrejött horvát ábécét, majd pedig a magyar helyesírást használták. Egyes nyugati régiókban az olasz helyesírás volt jellemző. Stájerország délkeleti felén a Bohorič-ábécének sokáig komoly vetélytársa volt a már említett magyaralapú horvát ábécé, mivel mindkettőt egyforma mértékben használták az ottani szövegekben. A 18. században kialakult egy olyan stájerországi változata a Bohorič-ábécének, amiben az nj [ny] hangot ny formában képezték le írásban, s amely horvát-magyar hatásra alakulhatott ki.
A Bohorič-ábécé Krajnában, Karintiában és Stájerország délnyugati felén szilárdan képviseltette magát, s 260 évig használatban is maradt. A protestáns vallás visszaszorulását követően a szlovén katolikusok között is éppúgy elterjedt. Helyesírási reformokra tett kísérletek csak a 19. század elején történtek, addig még a nagy szlovén költő France Prešeren is egy ideig a Bohorič-ábécével írta költeményeit.
Bohorič megítélése
Annak ellenére, hogy Bohorič helyesírása elterjedt, sőt nyelvtana meghatározta a közép-szlovén norma mentén fejlődő szlovén irodalmi nyelv alakulását (Jurij Dalmatin is Bohorič nyelvtana és helyesírása szerint fordította a Bibliát szlovén nyelvre), a protestantizmus helyi bukásával a szlovén területeken Bohorič jelentőségét sokáig nem ismerték el. Ennek oka, hogy a szlovén irodalomban és nemzeti öntudatban már a katolicizmus kezdett fő szerepet játszani, amely csak nehézkesen fogadta el a protestáns múltat. Mindez annak ellenére történt, hogy a katolikus vonalon is ugyanazok a nyelvi normák és a helyesírás maradt fenn, amit Trubar, Bohorič és Dalmatin alakítottak ki.
19. századi szlovén tankönyvek egyszerűen jelentéktelennek nevezték Bohorič szerepét. Néhány évtized múlva viszont bekövetkezett a szemléletváltás és Bohoričot végre munkájához méltó módon kezelték, hisz ő is megvetette az alapját a szlovén nemzet kulturális fejlődésének, amely elősegítette a szlovénség polgárosodását és európai nívóra emelkedését. Példaként említhető, hogy a 15. és 16. században csupán kevés nemzetnek volt saját nyelvtana, s azok is jobbára a nagyobb népek (németek, franciák, spanyolok, angolok) sorába tartoztak. Sylvester János első magyar nyelvtana is csak kevesebb, mint fél évszázaddal előzi meg Bohoričét, ezért Bohorič munkája mindenképpen úttörőnek nevezhető.
Művei
Irodalom
Lia Legiša, 1956: Zgodovina slovenskega slovstva I: do začetkov romantike, Ljubljana.
Jože Pogačnik, 1998: Slovenska književnost I. Ljubljana.
Branko Berčič, 1970: Adam Bohorič in njegova slovnica slovenskega jezika (spremna beseda). Arcticae horulae succisivae (faksimile), Ljubljana.
Jože Toporišič, 1987: Bohorič, Adam. Enciklopedija Slovenije, Zv. 1, 303, Ljubljana.
