Eredetileg a király által kinevezett és bármikor leváltható országos szerepkörrel is rendelkező udvari tisztségviselők. Később egyeseket közülük az országgyűlés választott meg. Ezek a főméltóságok, koronként esetleg kiegészülve egy-két ispánnal (például pozsonyi és temesi) alkották a királyi tanácsot. Az ország báróinak is nevezték őket – nem összetévesztendő a későbbi báró főnemesi címmel.
Az országbárók köre többször átalakult a történelem folyamán. Zsigmond király korában a következő méltóságok viselői számítottak báróknak (zárójelben a latin név).
A királyi tisztviselők mellett a királyné is rendelkezett hasonló tisztviselőkkel, sőt az egy időben létezett ifjabb királyi udvar is.
A méltóságok neve a király körül betöltött eredeti tisztségükből eredt, de a tisztség hamar elvált a tényleges tevékenységtől, amit a helyettesek és beosztottjaik végeztek, kivéve a koronázási ünnepséget. A későbbi időkben a -mester utótag helyett egyre inkább a fő- előtag szerepelt a tisztség nevében (például királyi főlovász).
Források
Kapcsolódó szócikkek
|
|---|
| Országos méltóságok | |
|---|
| Udvari tisztviselők | |
|---|
| Egyéb főméltóságok | |
|---|