PROFILPELAJAR.COM

	A méla Tempefői (A méla Tempefői avagy Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon)
	Az első önálló kiadás (1950)
	Adatok
Szerző	Csokonai Vitéz Mihály
Műfaj	szatirikus színjáték
Eredeti nyelv	magyar
Szereplők	gróf Fegyverneki; Rozália, gróf Fegyvernekinek nagyobbik [leánya]; Éva, kisebbik leánya; Lord Anglus, fő ember; Marquis de Grand Genie Francia, fő ember; Serteperti, gavallér; Koppóházy, gavallér; Tökkolopi, gavallér; Páter Köteles, franciscanus barát; Iroványi, a gróf szekretáriussa; Tempefői, a szerencsétlen poéta; Múzsai, Tempefői barátja; Betrieger, tipográfus; Szuszmir, egy bohó kalefaktora a grófnak; Poszalegény; Inasok, a gróf szolgálatjábann; Város hajdúi;
Cselekmény helyszíne	gróf Fegyverneki s Tempefői háza
Cselekmény ideje	18. század
Premier dátuma	1938. április 28.
Premier helye	Erzsébetvárosi Színház, Budapest

A méla Tempefői Csokonai Vitéz Mihály első eredeti színdarabja. 1793-ban, a debreceni kollégium húszéves diákjaként írta. Az ötfelvonásos szatirikus színjáték befejezetlen; teljes címe: A méla Tempefői, avagy Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon.

A darab önálló kiadásban először 1950-ben a Szépirodalmi Könyvkiadónál jelent meg Tempefői címmel.

Történet

Alább a cselekmény részletei következnek!

A vígjáték hőse Tempefői, a szegény poéta, aki a költészetből szeretne megélni, de csakhamar be kell látnia, hogy Magyarországon nem törődnek a költőkkel. Művét kinyomatta Betrieger nyomdájában, de az árat nem tudja megfizetni. A szívtelen német nyomdász az adósok börtönébe akarja vettetni, de haladékot ad neki.

Tempefői elindul pártfogót keresni. Kinyomtatott költeménye a gazdag Fegyverneki-család egyik őséről szól. Csakhogy gróf Fegyvernekitől hiába vár segítséget, mert az oktalanságnak véli a könyvekkel való vesződést, ingyenélő hazudozóknak tartja a poétákat. Az egyik lánya utálja a könyveket. Testvére és ellenpólusa, Rozália azonban lelkesedik az irodalomért, bele is szeret a kóbor poétába.

Mások sem támogatják. Báró Sertepertinek, „Szemétvára örökös urá”-nak a gróféhoz hasonló a véleménye, szerinte a verskoholás alávalóság. Tökkolopi kártyajátékával dicsekszik, más nem is érdekli. Koppóházy privilegizált henyélőknek mondja a költőket, akik könyvekkel csalnak ki pénzt a becsületes emberek zsebéből. Tempefőiből még az inasok is csúfot űznek, az olcsó rigmusokat gyártó Csikorgó megalázza; az egyháznak van ugyan pénze, de azt más célra tartogatja.

Végül Rozália, a szerelmes grófkisasszony ajándéka segíti ki szorongatott helyzetéből Tempefőit, de ezért meg a gróf kezdi őt üldözni. A bonyodalmaknak nincs vége, Csokonai ugyanis nem fejezte be a darabot. A fennmaradt vázlatok szerint Tempefőiről végül kiderült volna, hogy valójában gróf.

Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Jellemzése

A szerző egy levelében így jellemezte a darabot: "Comoedia formába öntött satyricum roman a tudományok barátságtalanjai eránt".^[1] Műve valójában keserű panasz és tiltakozás korának műveletlensége, a provinciális állapotok ellen.

Csokonai a vígjáték hősét önmagáról mintázta, szinte saját későbbi sorsát, pártfogó-keresését is megírta. Nézeteit a darabban Tempefői és Rozália képviselik, az irodalomért lelkesedő Rozália alakja azonban kevéssé valószerű, ő „a magyar felvilágosodásnak inkább csak képzeletszülte nőalakja, akár a Kármán Fannyja”.^[2]

A többi szereplő rajzában az író sok vonást az életből vett. Kora magyar társadalmának alakjai közül felvonultatja a régi nemesi házak három műveletlen, komikus gavallérját: Tökkolopit, a kártyahőst; Koppóházyt, az ebbarát földesurat; báró Sertepertit, a főurak körül lebzselő hízelgőt; mindegyikük nagy összegeket költ haszontalan mulatságokra, de az irodalomról egyik sem akar tudni. Joggal ismételgeti a darabban Tempefői: „Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon!”

A vígjáték felépítése nem követi a drámaírás szabályait, ezt mindig is hibájául rótták fel kritikusai. Epikus szerkezete, a sűrű eszmefuttatások, a monológok sokasága nehézkessé teszik a darabot. Ezekért kárpótol az író szatirikus vénája, a jellemrajz és a csípős humor, mellyel mellékalakjait ábrázolja.

Előadása

1790-ben megalakult és 1792-ben Kelemen László vezetésével Pesten megkezdte rendszeres előadásait az első magyar világi színtársulat. Amikor Csokonai erről tudomást szerzett, megírta a Tempefőit és debreceni diákként felajánlotta szolgálatait a pesti színészeknek. Hogy mi lett a sorsa ajánlkozásának, nem ismeretes. Életében a darabot nem adták elő. A darab ősbemutatójára végül 1938. április 28-án került sor a Független Színpad társulat előadásában az Erzsébetvárosi Színházban. Az előadást Hont Ferenc rendezte, az alapszöveget Benedek András és Schöpflin Gyula alkalmazta színpadra és írt befejezést a történetnek. A címszerepet Gellért Endre alakította, a további főbb szerepeket Bánhidi László és Hont Erzsi alakították.

Filmváltozat

1975-ben 99 perces magyar játékfilm készült, Zsurzs Éva rendezésében. Szereplők: Balázsovits Lajos (Tempefői), Venczel Vera (Rozália),^[3] Haumann Péter (Bertrieger), Egri István (Fegyverneki), Kalocsay Miklós (Serteperti), Koncz Gábor (Kopóházi).^[4]

Jegyzetek

↑ szerk.: Sőtér István: A felvilágosodás és a népiesség találkozása – Csokonai – A csúcson, A magyar irodalom története III., Pándi Pál (kötetszerk.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 137. o. (1965). ISBN 963-05-1642-X. Hozzáférés ideje: 2011. február 17.
↑ Czibor János.szerk.: Vajda György Mihály: Színházi kalauz. Budapest: Gondolat Kiadó, 403. o. (1962)
↑ A méla Tempefői venczelvera.hu
↑ A méla Tempefői a PORT.hu-n (magyarul)

Források

Pintér Jenő. Magyar irodalom a 19. sz. első harmadában, A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés, 5. kötet (1930–1941)
Czibor János.szerk.: Vajda György Mihály: Színházi kalauz. Budapest: Gondolat Kiadó, 402–404. o. (1962)