A livóniai ács (avagy Nagy Péter, Oroszország cárja) (olaszulII falegname di Livonia, ossia Pietro il grande, Tsar delle Russie)Gaetano Donizetti kétfelvonásos operája (opera buffa). A művet 1819 őszén és decemberében komponálta Gherardo Bevilacqua-Aldoyrandini szövegkönyve alapján. A librettista Felice Romani azonos című, Giovanni Pacini számára írt szövegkönyvét (Milánó, 1819) használta alapként, amely Alexandre DuvalLe menuisier de Livonie ou Les illustres voyageurs (azaz A livóniai ács, avagy az illusztris utazók) című vígjátékát (Párizs, 1805) dolgozza fel. Az ősbemutatóra 1819. december 26-án került sor a velenceiTeatro San Samuelében. Magyarországon még nem játszották.
Egy fiatal livóniai ács, Carlo, szerelmes Madama Fritz, a kocsmáros fiatal barátnőjébe Annettába. Szerelmük akkor lobban valójában lángra, amikor Carlo megvédi Annettát az uzsorástól, Firman Trombesttől, aki minden áron meg akarja szerezni a lány értékes karkötőjét. Trombest és Carlo összetűzését két illusztris vendég érkezése szakítja meg, mint az utóbb majd kiderül, maga Oroszország cárja I. Péter és felesége Katalin érkeztek a fogadóba. A cárné elveszett unokatestvérét keresik. A cár kifaggatja Carlót a családjáról és a felmenőiről, de mivel az a cár számára elfogadhatatlan válaszokat ad átadja a magisztrátusnak további vallatásra. Amikor Carlót a cár katonái éppen kivezetnék megjelenik Madama Fritz egy levéllel és elmeséli, hogy gyermekkorában ő találta meg a magára hagyott fiút a levél társaságban. Az iratból kiderül, hogy Carlo a cárné elveszett unokatestvére. Carlót szabadon engedik. A cári pár eleinte nem egyezik bele házasságába Annettával, mivel a lány Ivan Mazepa kozák hetman leánya, de amint arról értesülnek, hogy Mazepa halott, rábólint a frigyre. Az ifjú pár boldogan elindul Szentpétervárra.
Források
Ashbrook, William. Donizetti and His Operas. Cambridge University Press (1982). ISBN 0-521-27663-2
