A katolikus hit allegóriája vagy A hit allegóriája (Allegory of the Catholic Faith)
Művész	Jan Vermeer van Delft (1670-72 körül)
Típus	olajfestmény
Műfaj	allegória
Mozgalom	a holland festészet aranykora
Magasság	114,3 cm
Szélesség	88,9 cm
Múzeum	Metropolitan Művészeti Múzeum
Gyűjtemény	Metropolitan Művészeti Múzeum
Település	New York
Katalógusszám	81 (Vermeer and the Masters of Genre Painting) 2 (Johannes Vermeer catalog raisonné, 1908) 206 (Dutch Paintings in The Metropolitan Museum of Art. Volume I and II)
Anyag	olajfesték vászon
A Wikimédia Commons tartalmaz A katolikus hit allegóriája témájú médiaállományokat.

A katolikus hit allegóriája vagy A hit allegórája az egyike Vermeer összesen két fennmaradt allegorikus festményének. (A másik a Műterem vagy A festészet allegóriája.) 1931 óta New Yorkban, a Metropolitan Művészeti Múzeumban látható.^[1]

A két allegória szerkezete hasonlít egymáshoz és Vermeer ismert zsánerképeihez is: egy-egy alak szerepel rajtuk belső térben. A hit allegóriája azonban a zsánerképek bensőséges hangulatától eltérőn barokkosan drámai jellegű.

A fehér-kék szaténruhába öltözött főalak egy emelvényen ül a márványpadló felett, jobb lábát színpadiasan egy földgömbre helyezi, jobbkezét a szíve felett tartja, és imádó tekintettel néz fel a mennyezetről egy kék szalagon függő üveggömbre. Bal karja egy asztal szélén nyugszik, amelyen egy kehely, egy nagy könyv, és feszület látható.^[2] A könyv alól egy hosszú ruhadarab tűnik ki, valószínűleg egy pap stólája.^[1] Az asztal lábánál egy töviskorona hever. A kép alján, a nézőhöz közelebb, egy alma, valamint egy kő által szétzúzott kígyó látható. A távolabbi, homályos falon egy nagy festmény tűnik fel, a keresztrefeszítés jelenetét ábrázolja.

Vermeer a kép ikonográfiáját a kor egyházi irodalmának egyik fontos alkotásából, Cesare Ripa Iconologia című művéből vette át, amelyet 1644-ben holland nyelvre is lefordítottak. Az ebben a könyvben szereplő két illusztráció a hitről általában, valamint a katolikus hitről tartalmazza a festmény számos utalását, beleértve a nőalak ruhájának színét, kéztartását, valamint a szétzúzott kígyót és az almát is.^[2]

A ruha fehér színe természetesen a fényt és a tisztaságot, a kék a mennyeket jelképezi. A kígyó az ördögre, az alma az eredendő bűnre utal. Ripa könyvében a hitet úgy írja le, mint amely a lába alatt tartja az egész világot – ezt Vermeer meglehetősen betű szerint értelmezi a földgömbbel. Művészettörténészek még a földgömböt is azonosították a rajta látható kartus alapján, mégpedig a kor egyik jelentős térképésze, Henricus Hondius II (Jodocus Hondius fia) munkájaként.^[2]

A feszület, a keresztrefeszítést ábrázoló festmény és az üveggömb nem szerepelnek Ripa könyvében. A mű számos tudós elemzőjének egyike, Selena Cant a kehely, a könyv és a feszület együttes szerepeltetését a katolikus mise ábrázolásának tartja.^[3]

A nő fej- és kéztartása megint Ripa könyvének illusztrációit követi. Ez a póz meglehetősen idegen a holland festészettől, de Vermeer jól ismerte az itáliai kortárs művészetet, különösen Guido Reni (1575–1642) munkáit, amelyek eljutottak Hollandiába is.^[2] A képen szereplő könyvet többen a Bibliának tartják, de a Metropolitan honlapja szerint ez inkább egy katolikus misekönyv lehet.^[1]

A mű ikonográfiája nem csak katolikus, hanem ezen belül erősen jezsuita elemeket is tartalmaz. Ilyen a keresztrefeszítést ábrázoló festmény a háttérben, amely Jacob Jordaens (1593–1678) 1620-ban készült festménye után készülhetett.^[2] Ennek egy másolata Vermeer birtokában lehetett, erről tanúskodhat a halálakor felvett leltár is, amelyben szerepel egy a Krisztust a kereszten ábrázoló nagy festmény is. A leltár másik két tárgya is visszaköszön a festményről: az aranyozott bőrtapéta és az ébenfa feszület.^[3]

Vermeer egyik kutatója, Eddy De Johgh szerint az üveggömb, amelyre a nőalak tekintetét emeli, szintén jezsuita szimbólum, mégpedig egy 1636-ban a jezsuita Willem Hesius által kiadott Emblemata sacra de fide, spe, charitate című könyvből való.^[4] Selena Cant szerint az üveggömb az emberi szellem visszatükröző, és egyben a végtelenséget magába foglaló képességét szimbolizálja.^[3]

A gyöngy nyaklánc általában a szüzességet jelképezi. A nő ruhájára eső fénynek nincs forrása a festményen, ez valószínűleg arra utal, hogy „belső fény” világítja meg.^[3][5]

Sok kritikus szerint a festmény Vermeer kevésbé sikeres alkotásai közé tartozik. Cant szerint a kép „kemény, törékeny, kevéssé meggyőző. A Hit maga kényelmetlen pózban van; fényes öltözete túlságosan világi ahhoz, hogy lelki szimbólum legyen, alakja túlságosan szilárd ahhoz, hogy átszellemültséget fejezzen ki, intimitása erőltetett, arckifejezése mesterkélt”.^[3]

Wheelock szerint „a festmény tárgyának ikonográfiai követelményei szétfeszítették a realisztikus megközelítés kereteit. A nőalak eksztatikus beállítása és a szétzúzott kígyó nem illik ebbe a holland környezetbe”^[2]

A festmény szimbolikája kétségtelenné teszi, hogy az egy – mindeddig ismeretlen – gazdag katolikus, esetleg jezsuita megrendelő számára készült. Mint ismeretes, ebben a korban a katolicizmus Hollandiában erős kisebbségben volt, gyakran az illegalitás határán. A képen ábrázolt belső tér elrendezése is hasonlít az akkori holland köztársaságban megtűrt „titkos” katolikus házi templomok berendezéséhez. A Metropolitan honlapja szerint a megrendelő minden bizonnyal nemcsak erősen hívő, hanem nagyon művelt személy lehetett.^[1]

A festmény első ismert tulajdonosa Herman Stoffelsz van Swoll (1632–1698) volt, egy protestáns postamester. Az ő halála után a képet elárverezték Amszterdamban. Az árverés katalógusa így írta le a művet: „Ülő nőalak mély gondolatokkal, az Újtestamentumot ábrázolva”.

A mű későbbi története jól tükrözi Vermeer megítélésének ingadozását a 18. században, az árveréseken elért árakon keresztül: 1699-ben 400, 1718-ban 500, 1735-ben 53, 1749-ben 70 gulden.^[2]

A 19. század elején a festmény Ausztriába került, és szerepelt egy 1824-ben Ferdinand Georg Waldmüller által festett kép hátterében.^[2] A század végén a festmény, amit akkoriban tévesen Eglon van der Neer munkájának tartottak, Dmitrij Csukin tulajdonában volt Moszkvában, és ezzel az egyetlen Vermeer kép lett, ami valaha orosz tulajdonba került.

1899-ben Berlinben kínálta eladásra egy műkereskedő, és Abraham Bredius vette meg 700 német márkáért. Egy korabeli holland újság szerint Bredius nagyon jó szemmel fedezte fel az Eglon van der Neer neve alatt kínált képben Vermeer munkáját. Bredius kölcsönadta a képet a Mauritshuisnak, és az ott is maradt 24 évig. 1923-ban Bredius a rotterdami Museum Boijmans Van Beuningennek adta hosszú távú kölcsönbe.^[2]

Bredius nem szerette a festményt, 1907-ben „egy nagy, de kellemetlen Vermeer-képnek” titulálta. 1928-ban eladta Kleinberger műkereskedőn keresztül Michael Friedsam számára New Yorkba,^[2] aki aztán végrendeletileg a Metropolitan Múzeum Friedsam kollekciójára hagyományozta, ahol azóta is van.^[1]

Biztosan Vermeer képei
Sorszám	Kép	Cím	Készült	Méret, anyag	Kiállítóhely
1		Krisztus Mária és Márta házában	1654/1655	160 × 142 cm, olaj, lenvászon	National Gallery of Scotland, Edinburgh
2		Diana pihenője vagy Diana és a nimfák	1655/1656	98,5 × 105 cm, olaj, lenvászon	Mauritshuis, Hága
3		A kerítőnő	1656	143 × 130 cm, olaj, lenvászon	Gemäldegalerie Alte Meister, Drezda
4		Alvó lány	1657	87,6 × 76,5 cm, olaj, lenvászon	Metropolitan Művészeti Múzeum, New York
5		Olvasó nő vagy Levelet olvasó lány nyitott ablaknál	1657	83 × 64,5 cm, olaj, lenvászon	Gemäldegalerie Alte Meister, Drezda
6		Delfti utca, Kis utca vagy Utca Delftben	1657/1658	54,3 × 44 cm, olaj, lenvászon	Rijksmuseum, Amszterdam
7		A katona és a nevető lány	1658	49,2 × 44,4 cm, olaj, lenvászon	Frick Collection, New York
8		Lovag és ivó hölgy	1658–1660	66,3 × 76,5 cm, olaj, lenvászon	Gemäldegalerie, Berlin
9		Tejet öntő nő	1658–1660	45,4 × 41 cm, olaj, lenvászon	Rijksmuseum, Amszterdam
10		Hölgy két udvarlóval	1659/1660	78 × 67,5 cm, olaj, lenvászon	Herzog Anton Ulrich-Museum, Braunschweig
11		Delft látképe	1660/1661	98,5 × 117,5 cm, olaj, lenvászon	Mauritshuis, Hága
12		A félbeszakadt zenelecke	1660/1661	38,7 × 43,9 cm, olaj, lenvászon	Frick Collection, New York
13		Levelet olvasó nő kékben	1662–1664	46,5 × 39 cm, olaj, lenvászon	Rijksmuseum, Amszterdam
14		A zenelecke	1662–1665	74,6 × 64,1 cm, olaj, lenvászon	Buckingham-palota, London
15		Gyöngymérő nő	1662–1664	42,5 × 38 cm, olaj, lenvászon	National Gallery of Art, Washington D.C.
16		Lanton játszó hölgy ablak mellett	1664	51,4 × 45,7 cm, olaj, lenvászon	Metropolitan Művészeti Múzeum, New York
17		A gyöngysor	1664	55 × 45 cm, olaj, lenvászon	Gemäldegalerie, Berlin
18		Nő vizeskancsóval	1664/1665	45,7 × 40,6 cm, olaj, lenvászon	Metropolitan Művészeti Múzeum, New York
19		Leány gyöngy fülbevalóval vagy Turbános nő	1665	45 × 40 cm, olaj, lenvászon	Mauritshuis, Hága
20		A koncert	1665/1666	69 × 63 cm, olaj, lenvászon	Isabella Stewart Gardner Museum, Boston (1990-ben ellopták)
21		Levelet író sárga ruhás hölgy	1665–1670	45 × 39,9 cm, olaj, lenvászon	National Gallery of Art, Washington D.C.
22		Hölgy és komornája	1667/1668	89,5 × 78,1 cm, olaj, lenvászon	Frick Collection, New York
23		Az asztronómus	1668	50,8 × 46,3 cm, olaj, lenvászon	Louvre, Párizs
24		A geográfus	1668/1669	53 × 46,6 cm, olaj, lenvászon	Städelsches Kunstinstitut, Frankfurt am Main
25		A szerelmeslevél	1669/1670	44 × 38,5 cm, olaj, lenvászon	Rijksmuseum, Amszterdam
26		A csipkeverőnő	1669/1670	24,5 × 21 cm, olaj, lenvászon (fatáblára feszítve)	Louvre, Párizs
27		Levelet író hölgy és komornája	1670	71 × 59 cm, olaj, lenvászon	National Gallery of Ireland, Dublin
28		A katolikus hit allegóriája vagy A hit allegóriája	1671–1674	114,3 × 88,9 cm, olaj, lenvászon	Metropolitan Művészeti Múzeum, New York
29		Gitáron játszó nő	1672	53 × 46,3 cm, olaj, lenvászon	Kenwood House, London
30		Műterem vagy A festészet allegóriája	1673	130 × 110 cm, olaj, lenvászon	Kunsthistorisches Museum, Bécs
31		Virginál mellett álló hölgy	1673–1675	51,7 × 45,2 cm, olaj, lenvászon	National Gallery, London
32		Hölgy virginálnál	1673–1675	51,5 × 45,5 cm, olaj, lenvászon	National Gallery, London

Vermeer kérdéses képei
Sorszám	Kép	Cím	Készült	Méret, anyag	Kiállítóhely
1		Szent Praxedis	1655	101,6 × 82,6 cm, olaj, lenvászon	Musée de la Chapelle de la Visitation, Monaco (Barbara Piasecka Johnson Collection)
2		Leány portréja	1666/1667	44,5 × 40 cm, olaj, lenvászon	Metropolitan Művészeti Múzeum, New York
3		Fuvolás lány	1666/1667	20 × 17,8 cm, olaj, lenvászon	National Gallery of Art, Washington D.C.
4		Leány vörös kalapban	1666/1667	23,2 × 18,1 cm, olaj, fatábla	National Gallery of Art, Washington D.C.
5		Virginál mellett ülő hölgy	1670	25,5 × 20 cm, olaj, lenvászon	Sammlung Wynn, Las Vegas

A Wikimédia Commons tartalmaz A katolikus hit allegóriája (festmény) témájú médiaállományokat.

• A Metropolitan Múzeum honlapja a festményről