A katolikus hit allegóriája (festmény)

A katolikus hit allegóriája vagy A hit allegóriája (Allegory of the Catholic Faith)
MűvészJan Vermeer van Delft (1670-72 körül)
Típusolajfestmény
Műfajallegória
Mozgaloma holland festészet aranykora
Magasság114,3 cm
Szélesség88,9 cm
MúzeumMetropolitan Művészeti Múzeum
GyűjteményMetropolitan Művészeti Múzeum
TelepülésNew York
Katalógusszám
  • 81 (Vermeer and the Masters of Genre Painting)
  • 2 (Johannes Vermeer catalog raisonné, 1908)
  • 206 (Dutch Paintings in The Metropolitan Museum of Art. Volume I and II)
Anyag
A Wikimédia Commons tartalmaz A katolikus hit allegóriája témájú médiaállományokat.

A katolikus hit allegóriája vagy A hit allegórája az egyike Vermeer összesen két fennmaradt allegorikus festményének. (A másik a Műterem vagy A festészet allegóriája.) 1931 óta New Yorkban, a Metropolitan Művészeti Múzeumban látható.[1]

A két allegória szerkezete hasonlít egymáshoz és Vermeer ismert zsánerképeihez is: egy-egy alak szerepel rajtuk belső térben. A hit allegóriája azonban a zsánerképek bensőséges hangulatától eltérőn barokkosan drámai jellegű.

A festmény leírása

A fehér-kék szaténruhába öltözött főalak egy emelvényen ül a márványpadló felett, jobb lábát színpadiasan egy földgömbre helyezi, jobbkezét a szíve felett tartja, és imádó tekintettel néz fel a mennyezetről egy kék szalagon függő üveggömbre. Bal karja egy asztal szélén nyugszik, amelyen egy kehely, egy nagy könyv, és feszület látható.[2] A könyv alól egy hosszú ruhadarab tűnik ki, valószínűleg egy pap stólája.[1] Az asztal lábánál egy töviskorona hever. A kép alján, a nézőhöz közelebb, egy alma, valamint egy kő által szétzúzott kígyó látható. A távolabbi, homályos falon egy nagy festmény tűnik fel, a keresztrefeszítés jelenetét ábrázolja.

Ikonográfia

Vermeer a kép ikonográfiáját a kor egyházi irodalmának egyik fontos alkotásából, Cesare Ripa Iconologia című művéből vette át, amelyet 1644-ben holland nyelvre is lefordítottak. Az ebben a könyvben szereplő két illusztráció a hitről általában, valamint a katolikus hitről tartalmazza a festmény számos utalását, beleértve a nőalak ruhájának színét, kéztartását, valamint a szétzúzott kígyót és az almát is.[2]

A ruha fehér színe természetesen a fényt és a tisztaságot, a kék a mennyeket jelképezi. A kígyó az ördögre, az alma az eredendő bűnre utal. Ripa könyvében a hitet úgy írja le, mint amely a lába alatt tartja az egész világot – ezt Vermeer meglehetősen betű szerint értelmezi a földgömbbel. Művészettörténészek még a földgömböt is azonosították a rajta látható kartus alapján, mégpedig a kor egyik jelentős térképésze, Henricus Hondius II (Jodocus Hondius fia) munkájaként.[2]

A feszület, a keresztrefeszítést ábrázoló festmény és az üveggömb nem szerepelnek Ripa könyvében. A mű számos tudós elemzőjének egyike, Selena Cant a kehely, a könyv és a feszület együttes szerepeltetését a katolikus mise ábrázolásának tartja.[3]

A nő fej- és kéztartása megint Ripa könyvének illusztrációit követi. Ez a póz meglehetősen idegen a holland festészettől, de Vermeer jól ismerte az itáliai kortárs művészetet, különösen Guido Reni (1575–1642) munkáit, amelyek eljutottak Hollandiába is.[2] A képen szereplő könyvet többen a Bibliának tartják, de a Metropolitan honlapja szerint ez inkább egy katolikus misekönyv lehet.[1]

A mű ikonográfiája nem csak katolikus, hanem ezen belül erősen jezsuita elemeket is tartalmaz. Ilyen a keresztrefeszítést ábrázoló festmény a háttérben, amely Jacob Jordaens (1593–1678) 1620-ban készült festménye után készülhetett.[2] Ennek egy másolata Vermeer birtokában lehetett, erről tanúskodhat a halálakor felvett leltár is, amelyben szerepel egy a Krisztust a kereszten ábrázoló nagy festmény is. A leltár másik két tárgya is visszaköszön a festményről: az aranyozott bőrtapéta és az ébenfa feszület.[3]

Vermeer egyik kutatója, Eddy De Johgh szerint az üveggömb, amelyre a nőalak tekintetét emeli, szintén jezsuita szimbólum, mégpedig egy 1636-ban a jezsuita Willem Hesius által kiadott Emblemata sacra de fide, spe, charitate című könyvből való.[4] Selena Cant szerint az üveggömb az emberi szellem visszatükröző, és egyben a végtelenséget magába foglaló képességét szimbolizálja.[3]

A gyöngy nyaklánc általában a szüzességet jelképezi. A nő ruhájára eső fénynek nincs forrása a festményen, ez valószínűleg arra utal, hogy „belső fény” világítja meg.[3][5]

A mű fogadtatása

Sok kritikus szerint a festmény Vermeer kevésbé sikeres alkotásai közé tartozik. Cant szerint a kép „kemény, törékeny, kevéssé meggyőző. A Hit maga kényelmetlen pózban van; fényes öltözete túlságosan világi ahhoz, hogy lelki szimbólum legyen, alakja túlságosan szilárd ahhoz, hogy átszellemültséget fejezzen ki, intimitása erőltetett, arckifejezése mesterkélt”.[3]

Wheelock szerint „a festmény tárgyának ikonográfiai követelményei szétfeszítették a realisztikus megközelítés kereteit. A nőalak eksztatikus beállítása és a szétzúzott kígyó nem illik ebbe a holland környezetbe”[2]

A mű birtoklásának története

A festmény szimbolikája kétségtelenné teszi, hogy az egy – mindeddig ismeretlen – gazdag katolikus, esetleg jezsuita megrendelő számára készült. Mint ismeretes, ebben a korban a katolicizmus Hollandiában erős kisebbségben volt, gyakran az illegalitás határán. A képen ábrázolt belső tér elrendezése is hasonlít az akkori holland köztársaságban megtűrt „titkos” katolikus házi templomok berendezéséhez. A Metropolitan honlapja szerint a megrendelő minden bizonnyal nemcsak erősen hívő, hanem nagyon művelt személy lehetett.[1]

A festmény első ismert tulajdonosa Herman Stoffelsz van Swoll (1632–1698) volt, egy protestáns postamester. Az ő halála után a képet elárverezték Amszterdamban. Az árverés katalógusa így írta le a művet: „Ülő nőalak mély gondolatokkal, az Újtestamentumot ábrázolva”.

A mű későbbi története jól tükrözi Vermeer megítélésének ingadozását a 18. században, az árveréseken elért árakon keresztül: 1699-ben 400, 1718-ban 500, 1735-ben 53, 1749-ben 70 gulden.[2]

A 19. század elején a festmény Ausztriába került, és szerepelt egy 1824-ben Ferdinand Georg Waldmüller által festett kép hátterében.[2] A század végén a festmény, amit akkoriban tévesen Eglon van der Neer munkájának tartottak, Dmitrij Csukin tulajdonában volt Moszkvában, és ezzel az egyetlen Vermeer kép lett, ami valaha orosz tulajdonba került.

1899-ben Berlinben kínálta eladásra egy műkereskedő, és Abraham Bredius vette meg 700 német márkáért. Egy korabeli holland újság szerint Bredius nagyon jó szemmel fedezte fel az Eglon van der Neer neve alatt kínált képben Vermeer munkáját. Bredius kölcsönadta a képet a Mauritshuisnak, és az ott is maradt 24 évig. 1923-ban Bredius a rotterdami Museum Boijmans Van Beuningennek adta hosszú távú kölcsönbe.[2]

Bredius nem szerette a festményt, 1907-ben „egy nagy, de kellemetlen Vermeer-képnek” titulálta. 1928-ban eladta Kleinberger műkereskedőn keresztül Michael Friedsam számára New Yorkba,[2] aki aztán végrendeletileg a Metropolitan Múzeum Friedsam kollekciójára hagyományozta, ahol azóta is van.[1]

Biztosan Vermeer képei
Sorszám Kép Cím Készült Méret, anyag Kiállítóhely
1
Krisztus Mária és Márta házában 1654/1655 160 × 142 cm, olaj, lenvászon National Gallery of Scotland, Edinburgh
2
Diana pihenője vagy Diana és a nimfák 1655/1656 98,5 × 105 cm, olaj, lenvászon Mauritshuis, Hága
3
A kerítőnő 1656 143 × 130 cm, olaj, lenvászon Gemäldegalerie Alte Meister, Drezda
4
Alvó lány 1657 87,6 × 76,5 cm, olaj, lenvászon Metropolitan Művészeti Múzeum, New York
5
Olvasó nő vagy Levelet olvasó lány nyitott ablaknál 1657 83 × 64,5 cm, olaj, lenvászon Gemäldegalerie Alte Meister, Drezda
6
Delfti utca, Kis utca vagy Utca Delftben 1657/1658 54,3 × 44 cm, olaj, lenvászon Rijksmuseum, Amszterdam
7
A katona és a nevető lány 1658 49,2 × 44,4 cm, olaj, lenvászon Frick Collection, New York
8
Lovag és ivó hölgy 16581660 66,3 × 76,5 cm, olaj, lenvászon Gemäldegalerie, Berlin
9
Tejet öntő nő 16581660 45,4 × 41 cm, olaj, lenvászon Rijksmuseum, Amszterdam
10
Hölgy két udvarlóval 1659/1660 78 × 67,5 cm, olaj, lenvászon Herzog Anton Ulrich-Museum, Braunschweig
11
Delft látképe 1660/1661 98,5 × 117,5 cm, olaj, lenvászon Mauritshuis, Hága
12
A félbeszakadt zenelecke 1660/1661 38,7 × 43,9 cm, olaj, lenvászon Frick Collection, New York
13
Levelet olvasó nő kékben 16621664 46,5 × 39 cm, olaj, lenvászon Rijksmuseum, Amszterdam
14
A zenelecke 16621665 74,6 × 64,1 cm, olaj, lenvászon Buckingham-palota, London
15
Gyöngymérő nő 16621664 42,5 × 38 cm, olaj, lenvászon National Gallery of Art, Washington D.C.
16
Lanton játszó hölgy ablak mellett 1664 51,4 × 45,7 cm, olaj, lenvászon Metropolitan Művészeti Múzeum, New York
17
A gyöngysor 1664 55 × 45 cm, olaj, lenvászon Gemäldegalerie, Berlin
18
Nő vizeskancsóval 1664/1665 45,7 × 40,6 cm, olaj, lenvászon Metropolitan Művészeti Múzeum, New York
19
Leány gyöngy fülbevalóval vagy Turbános nő 1665 45 × 40 cm, olaj, lenvászon Mauritshuis, Hága
20
A koncert 1665/1666 69 × 63 cm, olaj, lenvászon Isabella Stewart Gardner Museum, Boston (1990-ben ellopták)
21
Levelet író sárga ruhás hölgy 16651670 45 × 39,9 cm, olaj, lenvászon National Gallery of Art, Washington D.C.
22
Hölgy és komornája 1667/1668 89,5 × 78,1 cm, olaj, lenvászon Frick Collection, New York
23
Az asztronómus 1668 50,8 × 46,3 cm, olaj, lenvászon Louvre, Párizs
24
A geográfus 1668/1669 53 × 46,6 cm, olaj, lenvászon Städelsches Kunstinstitut, Frankfurt am Main
25
A szerelmeslevél 1669/1670 44 × 38,5 cm, olaj, lenvászon Rijksmuseum, Amszterdam
26
A csipkeverőnő 1669/1670 24,5 × 21 cm, olaj, lenvászon (fatáblára feszítve) Louvre, Párizs
27
Levelet író hölgy és komornája 1670 71 × 59 cm, olaj, lenvászon National Gallery of Ireland, Dublin
28
A katolikus hit allegóriája vagy A hit allegóriája 16711674 114,3 × 88,9 cm, olaj, lenvászon Metropolitan Művészeti Múzeum, New York
29
Gitáron játszó nő 1672 53 × 46,3 cm, olaj, lenvászon Kenwood House, London
30
Műterem vagy A festészet allegóriája 1673 130 × 110 cm, olaj, lenvászon Kunsthistorisches Museum, Bécs
31
Virginál mellett álló hölgy 16731675 51,7 × 45,2 cm, olaj, lenvászon National Gallery, London
32
Hölgy virginálnál 16731675 51,5 × 45,5 cm, olaj, lenvászon National Gallery, London
Vermeer kérdéses képei
Sorszám Kép Cím Készült Méret, anyag Kiállítóhely
1
Szent Praxedis 1655 101,6 × 82,6 cm, olaj, lenvászon Musée de la Chapelle de la Visitation, Monaco (Barbara Piasecka Johnson Collection)
2
Leány portréja 1666/1667 44,5 × 40 cm, olaj, lenvászon Metropolitan Művészeti Múzeum, New York
3
Fuvolás lány 1666/1667 20 × 17,8 cm, olaj, lenvászon National Gallery of Art, Washington D.C.
4
Leány vörös kalapban 1666/1667 23,2 × 18,1 cm, olaj, fatábla National Gallery of Art, Washington D.C.
5
Virginál mellett ülő hölgy 1670 25,5 × 20 cm, olaj, lenvászon Sammlung Wynn, Las Vegas

Jegyzetek

  1. a b c d e "Vermeer's Masterpiece The Milkmaid/Allegory of the Catholic Faith, about 1670–72". Metropolitan Museum of Art web site. (Hozzáférés: 2009. szeptember 20.)
  2. a b c d e f g h i j Arthur K. Wheelock, Jr., editor, Johannes Vermeer, catalogue of an exhibition of the same name organized by the National Gallery of Art, Washington, and the Royal Cabinet of Paintings Mauritshuis, The Hague; pp 190-195, New Haven: Yale University Press, 1995
  3. a b c d e Cant, Serena. Vermeer and His World 1632–1675. Quercus Publishing Plc (2009). ISBN 9781848660014 
  4. Arthur K. Wheelock, Jr., editor, Johannes Vermeer, catalogue of an exhibition of the same name organized by the National Gallery of Art, Washington, and the Royal Cabinet of Paintings Mauritshuis, p 192, citing Eddy De Jongh, "Pearls of Virtue and Pearls of Vice", Simiolus 8: 69-97, 1975/1976, The Hague; pp 190-195, New Haven: Yale University Press, 1995
  5. Liedtke, Walter, with Michael C. Plomp and Axel Rüger, Vermeer and the Delft School, pp 399-402; New York: The Metropolitan Museum of Art and New Haven and London: Yale University Press, 2001 (catalogue of an exhibition of the same name New York, March 8-May 27, 2001 and at the National Gallery, London, June 20-September 16, 2001

Külső hivatkozás

Commons:Category:Allegory of the Catholic Faith by Johannes Vermeer
A Wikimédia Commons tartalmaz A katolikus hit allegóriája (festmény) témájú médiaállományokat.