2016. június 20-án a svájciNyonban tartották az 1. és 2. selejtezőkör sorsolását, melyen a debreceni csapat kiemelt volt.[1]
A La Fiorita a san marinó-i bajnokságban ezüstérmet szerzett az előző kiírásban, ugyanakkor megnyerte a kupát, és végül ezzel szerzett jogot az El-indulásra. Az 1967-ben alapított gárda hazájában sem számít meghatározó csapatnak, eddig három bajnoki címet ünnepelhetett. Az európai hadszíntéren még ennél is rutintalanabbak, és bár 2012 óta rendszeres résztvevői a nemzetközi kupáknak, sok sikerélményük eddig nem volt: eddigi négy párharcukból egyaránt vesztesként kerültek ki, mind a nyolc találkozójukat elvesztették, gólkülönbségük pedig 1–28 volt a találkozó előtt.[2]
Asszisztensek: Silver Koiv (észt) (partvonal)
Dmitri Vinogradov (észt) (partvonal)
Negyedik játékvezető: Eiko Saar (észt)
Összefoglaló
Rögtön támadólag lépett fel a debreceni együttes, beszorította vendéglátóját, és már a 3. percben nagy helyzetet dolgozott ki, de Tisza emelése a jobb sarok mellett ment el. Csak két percet kellett várni és a vezető gól is megszületett: egy szép akció végén Tisza beadásából Szakály Péter fejelt a hálóba (0–1). Próbálkoztak időnként a hazaiak is, de helyzetet nem sikerült kialakítaniuk. Többnyire a Lokinál volt a labda, sorra vezette támadásait és több nagy lehetőséget is kialakítottak. A 34. percben már kettővel vezetett a Loki: Varga passzolt a bal oldalon felfutó Ferenczihez, aki középre adott, Tisza Tibor pedig 7 méterről a hálóba lőtt (0–2). A második félidőre Castillion helyett Kulcsár folytatta, aki rögtön ziccerbe került, de lövését bravúrral védte a hazaiak kapusa, Vivan, aki két perccel később már tehetetlen volt, amikor a 16-oson belül Szakály passzát Tisza Tibor gólra váltotta (0–3). Gyors, rövidpasszos játékot produkálva állandó nyomás alatt tartották a vendégek a hazai kaput. Egy kontra végén majdnem szépített a La Fiorita, de a labda a kapufát találta el. A hajrában, hét perccel a mérkőzés vége előtt Dzselmics lőtt kapura, Vivan nagyot ugorva tolt egyet a labdán, ami azonban Szakályhoz került, ő pedig a balösszekötő helyéről a hálóba lőtt (0–4). Öt perccel később Kulcsár Tamás is betalált, ezzel a Loki 5-0-ra nyert, és gyakorlatilag eldöntötte a továbbjutást.
A két csapat között volt ennyi különbség, viszont ezt a pályán is mindig meg kellett mutatni. A fiúk nagyon jól futballoztak, elégedett vagyok a teljesítményükkel, hozzáállásukkal, az utolsó percben is mentek, mert szerettek volna még gólt szerezni. A cserék is hozzátettek a játékhoz. Szép akciókat sikerült vezetnünk, volt például olyan, amit gyakoroltunk a héten, és abból szereztük gólt. Még maradt is a csapatban néhány találat. Az ellenfélnek volt egy-két kontrája, ami veszélyesnek bizonyult, ezekre figyelni kell a jövőben. Radosevicnek egyetlen alkalommal akadt dolga, akkor bravúrra volt szüksége. Az ilyen mérkőzésen előfordul, hogy csak egyszer kell védeni, a kapus azonban ragyogóan megoldotta. A végén vigyázni kellett, hogy nehogy megsérüljön valaki, mert az ellenfél túlment az egészséges agresszivitás határán. Az eredmény önmagáért beszél, mindenkivel elégedett vagyok.[3]
Asszisztensek: Michael Karsiotis (görög) (partvonal)
Stylianos Tsolakis (görög) (partvonal)
Negyedik játékvezető: Marios Lambropoulos (görög)
Összefoglaló
Az első perctől kezdve a debreceniek domináltak az összecsapás során; csatáraik, Castillion és Tisza többször is betalálhatott volna a vendégek kapujába, azonban a vendégek kapusa, Vivian, mindet hárította. A 41. percben végre megtört a jég, egy remek összjátékot követően (Szakály-Holman) Tisza Tibor megcsillogtatta támadó erényeit: ráfordult a kapura és 12 méterről nagy gólt rúgott a jobb felső sarokba (1–0). A szünet után nem sokáig kellett várni a következő hazai találatra, Holman Dávid betört a tizenhatoson belülre, majd jobbal kilőtte a bal alsó sarkot (2–0). A második gól után alaposan leült a mérkőzés irama, természetesen továbbra is a Debrecen dominált, ám komolyabb lehetőségek nem akadtak a vendéglátók előtt. A 72. percben közel jártak a lokisták a harmadik találathoz, de a nem sokkal korábban beállt Szekulics közelről a lécre vágta a labdát. Tíz perccel a lefújás előtt Castillion is megdöngette a vasat, ő a jobb oldali kapufára pörgetett 7 méterről.
Nem vagyok boldog, mert rengeteg helyzetet kihagytunk, és lassabban játszottunk, mint kértem. Lehetett volna most is öt a különbség, ha koncentráltabbak vagyunk a kapu előtt. Ezen a mérkőzésen lehetőséget tudtunk adni Szatmári Csabának, aki jól mozgott, Korhut Misinek, aki most jött vissza a válogatottól, kint keveset játszott, meccsterhelésre van szüksége, mert jövő héten a fehéroroszok ellen nagyon nehéz dolgunk lesz. Az új igazolásokat is pályára küldtük, ami azért jó, mert így szokni tudják a közeget, a stadiont. Sokkal jobb így játszani, hogy ilyen sokan kilátogattak. Ezért is vagyok bosszús, hogy nem rúgtunk több gólt. Reméljük, jövő héten is kijönnek a szurkolók, és segítik a csapat szereplését.
Jobban sikerült ez a mérkőzés, mint az első, de ezúttal is kijött a technikai különbség. Ettől függetlenül ezzel az eredménnyel elégedettek lehetünk. A Debrecen sokkal jobb csapat, de fontos volt számunkra, hogy minél jobb benyomást keltsünk ilyen sok néző előtt, egy ilyen szép stadionban. Nagyon örülünk, hogy sokan kijöttek, mert otthon három-négyszáz ember előtt szoktunk játszani, a legtöbb játékosunk soha nem futballozott ennyi szurkoló előtt.[4]
A Debreceni VSC csapata a fehéroroszTorpedo–BelAZ Zsogyino együttesével méri össze erejét a 2. selejtezőkörben. Az első mérkőzést július 14-én, a visszavágót 21-én rendezik. A fehérorosz csapatnak nem kellett az Európa-liga első fordulójában játszania, a második körben csatlakozik. A BelAZ megnyerte a fehérorosz kupát, ezzel szerzett jogot az El-indulásra.[5]
Első mérkőzés
Az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) által kijelölt játékvezető a ciprusi Leóntiosz Tráttu, aki a hazaiak számára már ismerős lehet, hiszen 2010. augusztus 19-én ő vezette a Debreceni VSC PFK Litex Lovecs elleni mérkőzését az Európa-liga rájátszásában, melyet a debreceniek 2–0-ra nyertek meg (a visszavágón szintén győztesen hagyták el a játékteret, mégpedig 2–1 arányban, ezzel bejutottak a csoportkörbe).
Asszisztensek: Michael Soteriou (ciprusi) (partvonal)
Sotiris Viktoros (ciprusi) (partvonal)
Negyedik játékvezető: Nikolas Neokleous (ciprusi)
Összefoglaló
Első támadásából, már a 2. percben vezetést szerzett a hazai csapat; Szakály készített le fejjel egy előreívelt labdát, Tisza Tibor pedig a tizenhatoson vonaláról kapásból lőtt, a labda pedig egy védő combján megpattanva a bal alsó sarokban kötött ki (1–0). A 23. percben egyenlített a fehérorosz alakulat; Mészáros Norbert röviden fejelt ki egy labdát, amelyet Zaginajlov kapásból a jobb alsó sarokba bombázott tizennyolc méterről, amire a hazaiak kapusa, Radosevics hiába vetődött nagyot, a remekül helyezett lövés a hálóban kötött ki (1–1). Szabadrúgáshoz jutott a vendégcsapat; Klopockij jó harminc méterről elemi erővel a jobb felső sarokba lőtte a labdát (1–2).
Végig irányítottuk a találkozót, rengeteg helyzetet alakítottunk ki, az ellenfél egy átlövéssel és egy jól eltalált szabadrúgással tudott nyerni. Nem érdemeltünk vereséget. Masszívan futballozott a Zsogyino, erre is számítottunk, mégis sikerült sok lehetőséget kidolgoznunk, folyamatosan az ellenfél térfelén voltunk. Nagyon sajnálom ezt a mérkőzést, mert győzelmet szalasztottunk el. Nem adjuk fel, az dönt, hogyan használjuk ki a helyzeteinket a visszavágón.
Nehéz mérkőzésen vagyunk túl, az ellenfél jól futballozott, keményen küzdött, ezért is örülünk nagyon a győzelemnek. Boldog vagyok, hogy az első, kapott gól után – ami szerencsétlen találat volt, megpattant egy játékosunkon – összeszedtünk magunkat, és sikerült azt nyújtanunk, amit elterveztük, sőt egy kicsit többet is. A játékosok nagy része még tapasztalatlan a nemzetközi porondon, sokan most játszottak először az Európa-ligában, ez meg is látszott rajtuk, de miután megnyugodtak, jól teljesítettek. Egyelőre nem ünnepeljük a továbbjutást, még mindig úgy gondolom, hogy ötven-ötven százalék az esély.[6]
A 25. percben Zaginajlov jobb oldali beadását Brkovics és Jovanovics közül az ötösről a bal alsóba perdíti Vadim Demidovics (1–0). A 60. percben Sapoval jobblábas, 22 méteres lövését a bal felső lécen csattan, Radosevic repült, de nem érte el. A 84. percben Tisza emelget az ötös jobb sarka előtt, majd meglepő módon Takács jobbal a kapus ölébe passzolja a labdát.
Sajnos mi az otthoni meccsen vesztettük el a továbbjutást, ahol rengeteg helyzetet kidolgoztunk. Ma ez másképpen alakult, ezúttal nagyon jól zárt az ellenfelünk, remekül védekezett, és nem tudtunk ziccert kialakítani. Még több lövéssel kellett volna kísérleteznünk, a beadások sem úgy sikerültek, ahogy szerettük volna. Egy gólt most is tudott lőni a fehérorosz csapat, míg mi egyet sem, így a Zsodino megérdemelten jutott tovább.[6]
