Azt követően, hogy a Képviselőház megszavazta Kevin McCarthy eltávolítását a házelnöki pozícióból 2023. október 3-án, a képviselők megtartották az év második választását a pozíció betöltésére, október 17-én megkezdve a 2023. októberi házelnöki választás az Amerikai Egyesült Államok Képviselőházában. McCarthyt 2023. január 7-én választották meg, tizenöt környi szavazást követően, majd távozása után azt nyilatkozta, nem indul újra a pozícióért. Helyére átmenetileg Patrick McHenry képviselőt nevezték ki, bár neki semmi féle törvényhozási hatalma nincs, csak a házelnökválasztás felügyelése a feladata. A januári választás volt az első egy évszázad elteltével, hogy az első fordulóban nem dőlt el a házelnök megválasztása, az októberivel pedig sorozatban másodjára nem sikerült elsőre dönteni.
A demokraták egyöntetűen Hakeem Jeffries frakcióvezetőt jelölték október 10-én, míg eredetileg a republikánusok október 11-én Steve Scalise whipet jelölték, aki másnap visszalépett. Helyette végül Jim Jordan lett a párt fő jelöltje, azt követően, hogy az első jelölő folyamat során nagyon kevés szavazattal maradt le Scalise-től.
Az első fordulóban Hakeem Jeffries 212 szavazatot szerzett meg, míg Jim Jordan 200-at. Egyikük se eleget a választás megnyerésére. Annak ellenére, hogy nem voltak hivatalosan jelöltek, Steve Scalise hét, Kevin McCarthy hat, Lee Zeldin három, Tom Cole, Tom Emmer, Mike Garcia és Thomas Massie pedig egy-egy szavazatot kaptak. Zeldin már nem volt a képviselőház tagja a választás napján. A második fordulóban Jordan támogatókat szerzett és veszített, ketten szavaztak rá, akik korábban nem és négyen szavaztak ellene, akik korábban mellette. A harmadik szavazás október 20-án történt, Jordan ismét veszített, már 25-en szavaztak ellene. Ennek következtében a republikánus frakció úgy döntött, hogy visszavonja a politikus jelöltségét a posztra.[1]
Harmadik jelöltjének Tom Emmert választotta a Republikánus Párt, de az előválasztás után néhány órával a minnesotai politikus visszalépett.[2] Ennek fő oka az volt, hogy Donald Trump ellenezte a politikus jelöltségét, illetve, hogy Emmer támogatja az azonos neműek házasságát, míg a pártban alapvető elvárás egy vezetőtől, hogy ellenezzék azt. Egy gyűlésen jelöltsége megnyerése után Rick Allen képviselő azt mondta Emmernek, hogy „meg kell békélned Jézussal,” ahhoz, hogy megkapja szavazatát.[3]
Emmert Mike Johnson követte, aki a párt keresztény nacionalista ágazatának tagja, nagy ellenzője az abortusznak, az azonos neműek házasságának és a kannabisz legalizálásának, illetve több fundamentalistaprotestáns csoporttal is vannak kapcsolatai. Johnson első képviselőházi szavazásán elnyerte pártja egyöntetű támogatását és megválasztották, 220 szavazattal.
Október 2-án Matt Gaetz republikánus képviselő beadott egy javaslatot a házelnöki pozíció megüresítésére, aminek következtében a Képviselőháznak kötelessége volt két napon belül szavazni McCarthy távozásáról.[4] Gaetz azt követően adta be a javaslatot, hogy McCarthy együtt dolgozott a képviselőházban kisebbségen lévő Demokrata Párttal, hogy elérje a javasolt kormányköltségvetés átmeneti elfogadását, ezzel megakadályozva az amerikai kormány működésének leállását.[5] Másnap meg is kezdték a szavazást a házelnökről, aki kizárta, hogy együtt dolgozna a demokratákkal pozíciója megtartása érdekében.[6] Azt követően, hogy a képviselők elutasították a javaslat felfüggesztését, McCarthyt 216–210 arányban eltávolította a képviselőház. Republikánusok közül Andy Biggs, Ken Buck, Tim Burchett, Eli Crane, Matt Gaetz, Bob Good, Nancy Mace és Matt Rosendale támogatták McCarthy leváltását, míg az egész demokrata párt a javaslat mellett szavazott. Ez volt a kongresszus történetében az első alkalom, hogy a képviselőház döntése miatt távozott egy házelnök.[7]
A 2001. szeptember 11-ei terrortámadások következtében bevezetett szabályok szerint McCarthy terminusa kezdetekor létrehozott egy titokban tartott listát, amin megjelölt képviselőket a megbízott házelnöki pozícióra, arra az esetre, ha ő nem tudná befejezni terminusát.[8] Listája élén Patrick McHenry szerepelt, így a képviselőház elnöke lett.[9]
A választás folyamata
A Képviselőház házelnöke az intézmény legmagasabb pozíciója és a második helyen van az elnöki utódlási sorrendben. A tagok minden kongresszus első ülésnapján (azaz két évente) választják meg a házelnököt, vagy olyan esetekben, ha a pozíciót betöltő képviselő meghal, lemond vagy eltávolítják pozíciójából.[10]
A házelnök megválasztása a legfontosabb és az első tevékenység, amit a képviselőház tagjai végrehajtanak.[10] A múltban, mikor nem volt házelnök, a képviselőház nem folytatott semmiféle törvényhozási feladatot az utód megválasztásáig, de az nincs teljesen tisztázva, hogy mi a megfelelő lépés ilyen helyzetben, lehetséges-e ezeket a folyamatokat lefolytatni. Ennek ellenére soha nem próbáltak meg képviselők vezető nélkül törvényjavaslatokra szavazni.[11][12]
A McCarthy eltávolításáról lefolytatott szavazás után a demokrata és a republikánus frakció is jelölőgyűlést tartott, mindkét esetben a képviselők többségének szavazata szükséges a jelöltség megszerzéséhez.[7]
1839 óta a képviselőket egyesével szólítva választja meg a Képviselőház a házelnököt,[13] mindkét párt általában a vezetőségéből jelöl egy-egy politikust a posztra. A képviselőknek nem szükséges saját pártjuk kinevezett jelöltjére szavazniuk, de általában mégis így tesznek.[14] Párttagok, akik nem értenek egyet egy jelöléssel általában valaki másra szavaznak a párton belül, vagy „Jelen” voksot adnak le.
Az alkotmányban nincs leírva, hogy a házelnöknek a Képviselőház egyik tagjának kellene lennie és 1997 óta több szavazáson is kaptak olyan személyek szavazatot, akik nem voltak képviselők.[15][16][17] Ennek ellenére minden egyes házelnök tag volt és jogilag vitatott, hogy egyáltalán lehet-e valaki olyan házelnök, aki nem tagja az intézménynek.[14][18][19]
Ahhoz, hogy megválasszanak egy házelnököt, a leadott szavazatok (nem a tagok száma – ami jelen esetben 218 fő lenne) abszolút többségének egy jelöltre kell érkeznie. Voltak esetek, hogy egy képviselő megszerezte a szavazatok többségét és megnyerte a választást, annak ellenére, hogy nem szerezte meg a tagok többségének a voksát. 2023 januárjában Kevin McCarthyt például 216 szavazattal választották meg. Ez leginkább akkor esik meg, ha egy képviselő „Jelen” szavazatot ad le, nem szavaz vagy nem jelenik meg a szavazáson.[20] Ha egyetlen jelölt se szerzi meg a szavazatok többségét, akkor addig ismétlik a szavazást, amíg valaki el nem éri a szükséges támogatottságot.[21][22] A választás megnyerése után a Képviselőház legrégebben szolgáló tagja azonnal beiktatja az új házelnököt.[23]
Az első előválasztásra 2023. október 11-én került sor a republikánus frakción belül,[25] ami során a képviselők leszavazták Chip Roy javaslatát, mely szerint a jelöltnek 217 szavazatot kellett volna kapnia a republikánusoktól, hogy a házelnökjelölt legyen.[26] Jordan kihívása ellenére Scalise magkapta a jelölést. A 224 fős frakcióból csak 212-en adtak le szavazatot a két fő jelölt egyikére.[27][28] Nem sokkal a szavazás után Ken Buck azt nyilatkozta, hogy „jelen” szavazatot adott le, mert egyik jelölt se felelt meg.[29]Cory Mills lemaradt a szavazásról, mivel Izraelben tartózkodott, az Izrael–Hamász-háború miatti amerikai evakuációt segítve.[30]
Mindössze percekkel a megbeszélés lezárta után Lauren Boebert, Bob Good, Nancy Mace, Max Miller, Barry Moore és Lloyd Smucker képviselők azt mondták, hogy nem fognak Scalise-re szavazni és Jordant támogatták.[31]Carlos Gimenez azt nyilatkozta, hogy Kevin McCarthyra fog szavazni, ha csak a volt házelnök fel nem kéri rá, hogy ne tegye.[32] Ez meglepő volt, hiszen történelmileg megszokott, hogy az előválasztás győztesét támogatja az egész párt.[33] Azt követően, hogy nem volt elég szavazat Scalise megválasztására, a republikánusok úgy döntöttek, hogy elhalasztják az első hivatalos szavazást a Képviselőházban.[34] Október 12-én, azt követően, hogy elhalasztották a második szavazást is, Scalise visszalépett.[35]
Második előválasztás
A második szavazásra október 13-án került sor.[36] Azt követően, hogy kikapott Steve Scalise-től, Jordan elnyerte a szavazatok többségét, amivel hivatalosan is a párt jelöltje lett a Képviselőházban, annak ellenére, hogy volt egy késői kihívója Austin Scott személyében.[37]
Jordan megválasztása után a republikánusok tartottak egy második szavazást, hogy felmérjék képviselőik támogatnák-e Jordant a választás napján.[38]
Válasz
Szavazatok
%
Igen
152
73,4%
Nem
55
26,6%
„Jelen”
1
–
Nem szavazott
11
–
Harmadik előválasztás
A republikánus frakció fórumot tartott a jelölteknek 2023. október 23-án, a jelöltségről másnap döntöttek,[39] öt forduló után. Az utolsó forduló jelöltjei Tom Emmer whip és Mike Johnson voltak. A korábbi diadalmaskodott,[40] kisebb különbséggel, mint Jordan, de nagyobbal, mint Scalise.[41] Emmer órákkal később visszalépett a jelöltségtől, miután nem tudta megszerezni szélsőjobboldali kollégái támogatását.[2]
Emmer megválasztása után a republikánusok tartottak egy második szavazást, hogy felmérjék képviselőik támogatnák-e a politikust a választás napján. Mike Garcia elmondása szerint húsz republikánus szavazott Emmer ellen, míg öten adtak le „Jelen” szavazatot.[60]
Válasz
Szavazatok
%
Igen
196
88,7%
Nem
20
9,0%
„Jelen”
5
2,3%
Nem szavazott
–
–
Negyedik előválasztás
A harmadik előválasztás napján újabb fórumot tartott a frakció.
A támogatottsági szavazáson, minden képviselő, aki leadott egy szavazatot, támogatta Johnsont.
Válasz
Szavazatok
%
Igen
199
100,0%
Nem
0
0,0%
„Jelen”
3
–
Nem szavazott
22
–
Tervek pártok közötti együttműködésre
Áttekintés
Október 4-én Vicente Gonzalez demokrata képviselő egy javaslatában azt mondta, hogy több demokrata is hajlandó lenne egy mérsékelt republikánus megválasztására, mint házelnök (pl. McHenry vagy Brian Fitzpatrick).[61] Október 5-én Fitzpatrick azt nyilatkozta, nem érdekelte a munkakör, csak Pennsylvania első kerületének képviselése.[62]
Október 6-án, Hakeem Jeffries demokrata frakcióvezető azt írta a The Washington Postban, hogy „azon republikánus partnerek, akik hajlandóak elszakadni a szélsőséges MAGA-politikusoktól, azoknak együtt kellene dolgozniuk a demokratákkal, hogy létrehozzunk egy kétpárti kormánykoalíciót.”[63] Jeffries hozzátette, hogy a „Képviselőházat újra kellene strukturálni, hogy az egyezmény szerinti kormányzás legyen a középpontban és csak olyan javaslatokat fogadna el, amiknek nagy kétpárti támogatottsága van” és ez megmutatná, hogy „a republikánusok mennyire támaszkodnak a demokratákra, hogy kormányozzanak.”[64] Ugyanezen a napon, a All In with Chris Hayes műsorán Jamie Raskin képviselő azt javasolta, hogy a republikánusok dolgozzanak együtt a demokratákkal és válasszák meg Jeffriest vagy Angus King független szenátort, egy Trump-ellenes republikánust, mint Liz Cheneyt vagy Mitt Romneyt házelnöknek.[65][66] Brad Sherman képviselő még George W. Bush nevét is megemlítette.[67]
Október 7-én egyre nagyobb fontossága lett egy új házelnök megválasztásának, az Izrael–Hamász-háború kezdetével. Annak következtében, hogy egy házelnök megválasztásáig semmilyen törvényhozói munkát nem végezhet a képviselőház, semmilyen pénzügyi támogatást nem adhatott az ország Izraelnek.[68] Ehhez hasonlóan Ukrajnának is tervezett támogatást küldeni a demokrata párt, amit nem lehet kivitelezni az új házelnök beiktatásáig.[68] Október 19-én Joe Biden 105 milliárd dolláros csomagot kért a kongresszustól, amiben 14 milliárdot küldtek volna Izraelnek és 60 milliárdot Ukrajnának.[69] Ehhez hasonlóan a kormány 2024-es költségvetését se hagyták még jóvá, november 17-ig van ideje a kongresszusnak a megszavazására.[68]
Október 12-én, Scalise visszalépése előtt Mike Rogers képviselő megjegyezte, hogy a republikánusoknak együtt kell majd dolgozniuk a demokratákkal, hogy megválasszanak egy házelnököt.[70] Scalise visszalépése után mindkét párt tagjai jelezték hajlandóságukat az együttműködésre.[71]
A megbízott házelnök hatalmának növelése
Mindkét párt tagjai, többek között Hakeem Jeffries is, felvetették a lehetőséget, hogy Patrick McHenry megbízott házelnöknek törvényhozási hatalmat adjanak, amíg meg nem választják a végleges házelnököt.[72]Mario Díaz-Balart Florida egyik republikánus képviselője azt mondta, hogy a terv „megfontolandó.”[73]
Október 19-én Jordan bejelentette, hogy támogatná McHenry hatalmának megnövelését, 2024. január 3-ig, de Jordan nem lépett vissza jelöltségétől.[74] Még aznap ezt a kijelentését visszavonta, amiből kiderült, hogy a republikánus képviselők többsége ezt a tervet nem támogatná.[75][76] Egyesek szerint ez „hatalmas árulás lenne a republikánusok felé,”[77] míg mások megjegyezték, hogy szavazás a javaslatról „csak még jobban megosztaná a pártot” és a demokraták segítségével való elfogadása „meggyújtaná a kanócot, ami végül egy elkerülhetetlen párton belüli polgárháborúhoz vezetne.”[78]
A választás
A választás 2023. október 17-én kezdődött meg, mikor két széküresedés volt a képviselőházban (Rhode Island–1 és Utah–2). Gus Bilirakis republikánus képviselő lemaradt az első szavazási folyamatról egy temetés miatt.[79][80]
Két szavazás után, 2023. október 19-én Jordan bejelentette, hogy nem indul harmadjára és inkább azt a tervet támogatja, hogy Patrick McHenry különleges jogokat kapjon megbízott házelnökként, 2024 januárjáig. Ettől függetlenül nem lépett vissza a jelöltségétől, csak több időre volt szüksége támogatása megszerzésére.[81][82] Jordannek kevesebb, mint egy nap kellett, hogy ismét szavazást kérjen, október 20-án tért vissza a képviselőház a választás témájára. Az ohiói politikus harmadjára is alulmaradt, pártja megvonta jelöltségét. Leghamarabb a negyedik körre 2023. október 23-án kerülhet sor.[83]
Azok, akik ellenezték Jordan jelöltségét leginkább hagyományos konzervatív politikusok voltak, nem a párt sokkal elterjedtebb szélsőjobboldali tagjai, akik olyan szavazókerületeket képviselnek, amiket a demokraták 2024-ben elnyerhettek volna tőlük. A szélsőjobboldali értékeket képviselő Jordanre leadott szavazatok ezen kerületekben politikailag rossz döntés lett volna.[84][85] Több republikánus és családjuk is, akik Jordan ellen szavaztak az első fordulóban, halálos fenyegetéseket kapott.[86]
Első szavazás
Az első szavazás előtt Elise Stefanik jelölte Jordant beszédjében, míg Jeffriest Pete Aguilar.[87] Húsz republikánus szavazott pártja jelöltje ellen, egy pedig nem jelent meg.[88] Ez a húsz szavazat megegyezett a legtöbbel, amit McCarthy ellen leadtak társai januárban.[89]
A második szavazásra 2023. október 18-án került sor, Jordannek ismét nem voltak meg szükséges szavazatai a győzelemhez, támogatókat veszített, négyen szavaztak ellene azok közül, akik előző nap támogatták.
A harmadik szavazásra 2023. október 20-án került sor. Jordant McCarthy jelölte, Jeffriest pedig Katherine Clark. Jordan ismét veszített támogatottságából, már huszonöten szavaztak ellene, majd később elveszítette jelöltségi jogát egy frakción belüli szavazást követően.[1]
A negyedik szavazásra 2023. október 25-én kerül sor.[90][91] Johnsont Elise Stefanik jelölte a választás napján,[92] Jeffriest pedig Pete Aguilar.[93] Johnson megnyerte a választást, 220 szavazatot szerezve.
Az alábbi listán szereplő képviselők kivételével mindegyik saját pártja kinevezett jelöltjére szavazott.[94] Azon képviselők is fel vannak sorolva, akik nem jelentek meg szavazni. Jim Jordan a harmadik szavazásig volt a Republikánus Párt jelöltje, míg a demokraták végig Hakeem Jeffriest támogatták. Jordant Tom Emmer whip követte, mint a republikánus jelölt, majd még aznap Mike Johnson vette át a helyét.
Jelmagyarázat
Republikánus politikus, aki egy republikánusra, de nem a párt által választott házelnökjelöltre szavazott
Republikánus politikus, aki a párt által választott házelnökjelöltre szavazott
Demokrata politikus, aki a párt által választott házelnökjelöltre szavazott
n.sz.
Politikus, aki nem jelent meg a szavazáson (A távolmaradás indoka jegyzetként van feltüntetve)
október 2.: Gaetz beadja a javaslatot McCarthy eltávolítására
október 3.: McCarthyt eltávolítják posztjáról, McHenry lesz a megbízott házelnök, berekeszti a gyűlést
október 4.: Scalise és Jordan bejelentik jelöltségüket
október 5.: Donald Trump bejelenti, hogy nem fog indulni a választáson és Jordan jelöltségét támogatja
október 10.: A demokrata frakció egyöntetűen megválasztja Jeffries frakcióvezetőt, mint a párt jelöltje
október 11.: A republikánus frakció megválasztja Scalise-t jelöltjének
október 12.: Scalise visszalép
október 13.: A republikánus frakció megválasztja Jordant jelöltjének, majd 55 tag jelzi, hogy nem fogja támogatni a politikust a képviselőházi szavazáson
október 17–18.: Az első két képviselőházi szavazáson nem tudnak házelnököt választani a képviselők
október 19.: Jordan javasolja McHenry jogkörének kibővítését 2024. január 3-ig. Órákkal később visszavonja javaslatát a frakció ellenállása után
október 20.:
A harmadik képviselőházi szavazáson nem tudnak házelnököt választani
A republikánus frakció visszavonja Jordan jelöltségét
október 23.: A republikánus frakció fórumot tart jelöltjeinek
október 24.:
A republikánus frakció megválasztja Tom Emmert jelöltjének, Mike Johnson, Byron Donalds, Kevin Hern, Austin Scott, Jack Bergman és Pete Sessions legyőzésével. A frakció 25 tagja jelzi, hogy nem fogják támogatni a jelöltet
Négy órával jelöltsége megszerzése után Emmer visszalép
A republikánus frakció megválasztja Mike Johnsont jelöltjének, Byron Donalds, Mark Green, Roger Williams és Chuck Fleischmann legyőzésével. A frakció 199 tagja jelzi, hogy támogatni fogják a jelöltet, míg a fennmaradó 25 tag nem adott le szavazatot
Ez a szócikk részben vagy egészben az October 2023 Speaker of the United States House of Representatives election című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.