Listavezető	Gerhard Schröder	Helmut Kohl	Joschka Fischer	Wolfgang Gerhardt	Gregor Gysi
Párt neve	SPD	CDU / CSU	Zöldek	FDP	PDS
Szavazatok száma	20,181,269 40,9%	17,329,388 35,1%	3,301,624 6,7%	3,080,955 6,2%	2,515,454 5,1%
Mandátumok	Bundestag: 298 / 669	Bundestag: 245 / 669	Bundestag: 49 / 669	Bundestag: 47 / 669	Bundestag: 36 / 669
Változás %-pont	4,5	6,4	0,6	0,7	0,7
Változás a mandátumokban	46	49	2	4	6

Az 1998-as németországi szövetségi választást, 1998. szeptember 27-én tartották meg, amin a Bundestag, a német szövetségi parlament tagjait választották meg. A választáson a Szociáldemokrata Párt aratott győzelmet és a párt elnöke, Gerhard Schröder lett a kancellár.

A kampány elsősorban a munkanélküliség helyzetéről és a gazdaság állapotáról szólt. A német újraegyesítés óta, 1990 óta a munkanélküliség 4.2%-ről 9.4%-ra nőtt 1998-ra, ami 4 millió munkanélkülit jelentett. Amellett hogy ezek a komoly belső feszültségek jelen voltak az újraegyesített országban, az európai integrációs folyamatok vezetőjeként is fellépett. A közvélemény jelentős része a Helmut Kohl vezette jobbközép CDU/CSU és szabaddemokraták fémjelezte kormánykoalíciót okolta a gazdasági helyzetért. A már ekkor 16 éve kancellár Kohl vezette kabinetnek nem sikerült teljesen körűen megvalósítani a kelet-német tartományok integrálást, hiszen számos tömegtüntetés zajlott le kelet-német nagyvárosokban, a jólléti kiadásokat megnyirbálása és a növekvő munkanélküliség miatt.

A kampány azzal kezdődött, hogy a két nagy párt a CDU és az SPD párt elnököt választott. Felmerült olyan pletyka, hogy Helmut Kohl lemond és átadja helyét Wolfgang Schäublének, a CDU/CSU frakcióvezetőjének, ám 1997. áprilisában bejelentette hogy újabb ciklust vállalna, így ismét ő lett a CDU kancellár-jelöltje. Az SPD két jelöltje Oskar Lafontaine és Gerhard Schröder, Alsó-Szászország miniszterelnöke volt.

1998. március 1-én Schröder fölényes győzelmet aratott az alsó-szászországi tartományi választáson, 42%-ot ért el. Schröder új arcot vitt az SPD politikájába.

A CDU kampány alapvetően Kohl kancellári tapasztalatára és hírnevére épült. A CDU szlogenje a "Biztonság, nem kockázat" volt. Az SPD kampánya a munkanélküliségről is szólt és Kohlt a "munkanélküli kancellárnak" nevezte. A munkanélküliség a volt NDK területén volt a legmagasabb: 20%. A másik fontos téma az adó- és a jólléti rendszer reformja volt. Az Uniópártok az egészségügyi juttatások és a nyugdíjasoknak biztosított kedvezmények csökkentése mellett kampányolt, és adócsökkentést szeretett volna véghez vinni. Az SPD ellenezte ezeket.

Egy kutatás szerint az SPD ekkoriban centrista irányultságú volt és a Zöldek voltak baloldaliak. ^[1]

• SPD: Deutschland braucht einen neuen Kanzler! (Németországnak új kancellára van szüksége!)
• CDU/CSU: Weltklasse für Deutschland! (Világcsúcs Németországért!)
• FDP: Verläßichkeit. Vertrauen. Kinkel (Megbízhatóság. Bizalom. Kinkellel)
• Szövetség '90/Zöldek: Neue Mehrheiten nur mit uns! (Új többséget csak velünk!)
• PDS: Ausbilden, nich ausgrenzen! (Oktatni és nem kirekeszteni!)

A választási eredményváró műsor 17:30 órakor jelentkezett az ARD Das Erste csatornáján, illetve a ZDF csatornáján. Az exit poll eredmények 18 órakor láttak napvilágot. ^[2]

A választáson az SPD Schleswig-Holstein, Mecklenburg-Elő-Pomeránia, Brandenburg, Türingia, Szász-Anhalt, Alsó-Szászország, Észak-Rajna-Vesztfália, Hessen, Saar-vidék, Berlin, Bréma és Hamburg tartományok választókerületeiben győzött.

Az Uniópártok Bajorország, Baden-Württemberg, Szászország és Mecklenburg-Elő-Pomerániában Rügen térségének választókerületeiben győzött.

A PDS-nek négy kelet-berlini választókerületben sikerült győznie.

A választásokon a CDU/CSU mintegy 6%-ot vesztett, az FDP-vel együtt pedig nem lett meg a kormánytöbbség a Bundestagban. A szociáldemokraták és zöldek együtt 345 mandátumot szereztek, ami abszolút többséget hozott a Bundestag. Ezzel a második világháború utáni első olyan balközép kormány lett, aminek abszolút többsége lett.