Az 1996–1997-es Indy Racing League volt az IndyCar Series (akkori nevén Indy Racing League) második szezonja. Az idény 1996. augusztus 18-án kezdődött, és 1997. október 11-én ért véget.
A versenyre 1996. november 18-án, a New Hampshire International Speedwayen került sor. A pole-pozícióból Richie Hearn indulhatott, azonban a futamon nagyrészt Tony Stewart vezetett. Egy ponton volt háromkörös előnye is, azonban tizennyolc körrel a vége előtt ki kellett még egyszer állnia tankolni, így végül csak a vert mezőnyben végzett. A győzelmet végül Scott Sharp szerezte meg, ami saját maga első győzelme volt, valamint csapata, az AJ Foyt Enterprises sem aratott győzelmet egészen 1981 óta.
Szeptember 16-án, a Las Vegas Motor SpeedwayenArie Luyendyk indulhatott az első helyről. A versenyt az ABC eredetileg élőben közvetítette, azonban a vártnál lassabb tempó és a sok sárga zászlós periódus miatt végül nem adták le a teljes futamot.
A szezon első 1997-es versenyére január 25-én, a Walt Disney World Speedwayen került sor. Ez volt az első verseny, ahol az új, négyezer köbcentiméteres motorokkal indulhattak. A versenyt az eső miatt az eredetileg tervezett 200 kör helyett korábban leintették. A pole-ból Tony Stewart indulhatott.
A Phoenix International Raceway nézőközönsége a verseny második felében azt láthatta, amint Tony Stewart és Davey Hamilton üldözi a jobb taktikával eléjük vágó Jim Guthrie-t. Bár Stewart kétszer is kiállt a boxba, egyszer kerékcserére, egyszer pedig szárnyállításra, nem érte utol Guthrie-t. Guthrie egyébként ekkor anyagilag igen szorult helyzetben volt, ugyanis kölcsönt kellett felvennie, hogy el tudjon indulni saját csapatával a versenyen. A győzelemért kapott 170 ezer dollár segített neki abban, hogy rendezze tartozásait, valamint új szponzort is szerzett magának Indianapolisra.
A versenyt az eső miatt vasárnapról hétfőre kellett halasztani. Miután tizenöt kört lefutottak, ismét elkezdett esni, így a tényleges verseny keddre maradt. Az első helyen nagyrészt az innen is induló Arie Luyendyk haladt, és ő vezetett a verseny utolsó három körében is. A 198. körben Tony Stewart eltalálta a falat, emiatt pedig már lengett is a sárga zászló, a pace car azonban nem hajtott a pályára. Az utolsó körre lengett a zöld és a fehér zászló is, ami azt jelezte a versenyzőknek, hogy elméletileg semmilyen akadály nincs a pályán. Mivel a pálya mentén a sárga fények is világítottak, így a versenyzők nem voltak felkészülve a szabad jelzésre. A versenyt végül Luyendyknek sikerült megnyernie, azonban a szervezőket számos kritika érte a verseny végén elkövetett hibák miatt.
Ezen a versenyen is történtek kisebb-nagyobb közjátékok. Két körrel a vége előtt Tony Stewart motorja elfüstölt, majd a versenyző az egyes kanyarban ki is pörgött, majd úgy nézett ki, hogy Billy Boat állt az élre, és eredetileg őt is hirdették ki győztesnek. Arie Luyendyk rögtön a leintés után magáénak szerette volna tudni a győztesnek járó trófeát, azonban Boat csapatfőnöke, AJ Foyt egyszerűen felpofozta. Később a verseny felvételének tanulmányozása után Luyendyknek adtak igazat, de az eredeti trófea a mai napig Foyt tulajdonában van.