Az 1971-es MotoGP-világbajnokság volt a 23. gyorsaságimotoros-világbajnokság.
Összefoglaló
Giacomo Agostini tizedik világbajnoki címével megdöntötte Carlo Ubbiali és Mike Hailwood ide vonatkozó rekordját.[1] Az olasz pilóta egyébként tarolt, a megszerezhető kilencven pontból mind a kilencvenet megszerezte.
Az 50-es világbajnoki cím a holland Jan de Vries kezébe került, a nyolcadliteresek között Ángel Nieto diadalmaskodott, a negyedlitereseknél pedig Phil Read végzett az élen.[1][2] Bár a 350-es világbajnoki cím, egymás után negyedszer, ismét Agostinié lett, az a kategória abban az évben sokkal inkább egy fiatal finnről, Jarno Saarinenről szólt, aki ekkor robbant be a köztudatba. Saarinen első győzelmét Csehszlovákiában aratta, majd Agostini hazai pályáján, Monzában is le tudta őt győzni.
Az idénynek három magyar résztvevője volt. A királykategóriában Juhos Árpád nem szerzett pontot, a 350-eseknél Szabó László indult, és végzett nyolcadikként, a negyedliteresek mezőnye pedig Drapál Jánost tudhatta soraiban. Érdekesség, hogy bár futamot csak Drapál nyert, kategóriájában a jobb helyen (nyolcadik) mégis Szabó zárt.
Versenyek
Pontozási rendszer
Pozíció
|
1.
|
2.
|
3.
|
4.
|
5.
|
6.
|
7.
|
8.
|
9.
|
10.
|
Pont
|
15
|
12
|
10
|
8
|
6
|
5
|
4
|
3
|
2
|
1
|
Végeredmény
500 cm³
350 cm³
250 cm³
125 cm³
50 cm³
Jegyzetek
- ↑ a b Noyes, Dennis & Scott, Michael (1999), Motocourse: 50 Years Of Moto Grand Prix, Hazleton Publishing Ltd, ISBN 1-874557-83-7
- ↑ Melling, Frank. „Obituary:Eric Cheney”, The Guardian, 2002. január 10. (Hozzáférés: 2010. október 8.)