A 10. női sakkvilágbajnokság mérkőzéssorozata egy világbajnokjelölti versenyből és a világbajnoki döntőből állt. Az 1955–56-os világbajnoki ciklusban a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) úgy döntött, hogy a világbajnoki címért hárman mérkőzzenek meg: a címvédő, az előző világbajnoki döntő vesztese, valamint a világbajnokjelölti verseny győztese. Ennek megfelelően 1956-ban hárman küzdöttek a női világbajnoki címért: Jelizaveta Bikova mint címvédő, Ljudmila Rugyenko mint az előző világbajnoki döntő vesztese, és Olga Rubcova mint a világbajnokjelölti verseny győztese. A hármas körmérkőzésen nyolc-nyolc mérkőzést vívtak egymással, amelyet végül Olga Rubcova nyert meg.[1]
A világbajnokjelölti verseny
A versenyt 1955. októberben Moszkvában rendezték, amelyre 12 ország 20 versenyzőjét hívta meg a versenyt szervező Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE). A 20 résztvevő között körmérkőzés formájában dőlt el a világbajnoki döntőre kvalifikációt szerző versenyző személye. Az első helyért a négy szovjet és a német versenyző között folyt nagy küzdelem, melyből Olga Rubcova került ki győztesen. A második helyen a szovjet Larissa Volpert, a harmadikon a keletnémet Edith Keller-Herrmann végzett.
A verseny érdekessége, hogy a résztvevők között volt az amerikai színeket képviselő Sonja Graf-Stevenson, a második világháború előtti időszak német éljátékosa, aki Vera Menchikkel többször is megvívott a világbajnoki címért. Ezúttal holtversenyben a 10–13. helyen végzett, közvetlenül megelőzve a magyar színeket képviselő Kertész Évát (ismertebb nevén Karakas Éva), aki a 14. helyezett lett.
A világbajnokjelölti verseny végeredménye:[2]
A világbajnoki döntő
A világbajnoki döntő hármas körmérkőzésére 1956. augusztus 21. – szeptember 25. között került sor Moszkvában. Minden versenyző 8–8 mérkőzést játszott a másik két játékossal. Összesen 24 fordulóra került sor, fordulónként a nem mérkőző játékos szabadnapos volt.
A 24. forduló előtt még Jelizaveta Bikova vezetett fél ponttal, azonban az utolsó fordulóban szabadnapos volt. Rubcova az utolsó játszmában legyőzte Rugyenkót, ezzel fél pont előnnyel megnyerte a körmérkőzést, így a világbajnoki cím gazdája lett.[4]
Jegyzetek
Források
- Шахматы за 1956 год / Редактор: В. А. Ульянов. — М.: Физкультура и спорт, 1958. — С. 110—114. — 20 000 экз.