A 9. női sakkvilágbajnokság volt az első a sakk történetében, amelyen a világbajnoki döntő párosmérkőzést megelőzte egy világbajnokjelölti verseny. Ennek győztese szerzett jogot arra, hogy kihívja a világbajnokot, Ljudmila Rugyenkót. A világbajnokjelölti versenyt és a világbajnoki döntőt is a szovjet Jelizaveta Bikova nyerte, ezzel ő lett a női sakkozás történetének harmadik világbajnoka.
A világbajnokjelölti verseny
A versenyt 1952. október–novemberben Moszkvában rendezték, amelyre 10 ország 16 versenyzőjét hívta meg a versenyt szervező Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE). A 16 résztvevő között körmérkőzés formájában dőlt el a világbajnok kihívójának személye. Az első helyért a négy szovjet, valamint a holland és a német versenyző között folyt nagy küzdelem, melyből Jelizaveta Bikova került ki győztesen. A második helyen a holland Fenny Heemskerk, a harmadikon a szovjet Olga Ignatyeva végzett.
A versenyen a magyar színeket Lángos Józsa képviselte, aki a két évvel ezelőtti versenyhez hasonlóan az erős mezőny közepén, holtversenyben a 8–10. helyen végzett.
A világbajnokjelölti verseny végeredménye:[1]
A világbajnoki döntő
A világbajnoki döntő párosmérkőzésre 1953. augusztus 15. – szeptember 20. között került sor Leningrádban (ma Szentpétervár). A világbajnoki döntők történetének egyik legváltozatosabb mérkőzése volt: a 14 játszmából mindössze 2 végződött döntetlennel. A mérkőzés félidejében még Bikova vezetett 4,5–2,5 arányban, a 10. játszma után azonban már 5–5-re alakult az állás. Az utolsó játszmán dőlt el a cím sorsa: ha ezt Rugyenko nyerte volna, akkor a párosmérkőzés döntetlennel ér véget, amely számára a cím megvédését jelentette volna. A játszmát azonban Bikova nyerte, ezzel ő lett a női sakkozás történetének harmadik világbajnoka.[3]
Jegyzetek
Források