Párizst hat város[1] közül választotta ki a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. Elsősorban Pierre de Coubertin kívánsága volt, hogy az olimpiai mozgalom harmincéves jubileuma alkalmából a játékokat a francia fővárosban rendezzék. A francia kormány hatvanezer férőhelyes többfunkciós stadiont épített (Colombes) versenyek lebonyolításának elősegítésére. A versenyeket összesen nyolcvanöt versenynap alatt bonyolították le, és rajtuk negyvennégy nemzet háromezer-nyolcvankilenc sportolója vett részt.
Érdekességek
Ez volt az utolsó olimpia, amit Pierre de Coubertin NOB-elnöksége alatt rendeztek. 1925-ben Coubertint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság élén a belga Henri de Baillet-Latour váltotta.
Coubertin javaslatára bevezették az ötkarikás mottót: Citius, Altius, Fortius (Gyorsabban, Magasabbra, Erősebben).
A művészeti versenyek bíráló bizottságába meghívták Bartók Bélát is, aki azonban más irányú elfoglaltsága miatt nem tudott eleget tenni a meghívásnak.
Újdonság az olimpiai falu, mint a versenyzők befogadó, elszállásoló létesítménye.
Az Egyesült Államok ötpróbázója Robert LeGendre távolugrásban világrekordot ugrott, harminckét centiméterrel túlszárnyalva a távolugrásban aranyérmes honfitársa William DeHart Hubbard eredményét. LeGendre a távolugrásra nem volt benevezve.
Az antwerpeni olimpián háromszoros bajnok futó, Paavo Nurmi Párizsban öt aranyérmet nyert. A finn atléta az 1500 méteres és az 5000 méteres síkfutást úgy nyerte meg, hogy a két szám döntője között fél óra pihenő állt rendelkezésére. Nurmi mindkét számban új olimpiai csúcsot futott.
Komjádi Béla legendás vízilabda csapata a játékok történetének leghosszabb összecsapásán győz - több mint két óra, kétszeri hosszabbítás, hét játékrész után - a négyszeres olimpiai bajnok Nagy-Britannia ellen 7:6-ra.
Az 1896. évi olimpia magyar úszóbajnoka, Hajós Alfréd a művészeti versenyeken építészet kategóriában ezüstérmet nyert,[2] így máig ő az egyetlen magyar olimpikon, aki két különböző sportágban nyert olimpiai érmet.
Először szerepelt a programban női vívás. Az első olimpiai bajnok női vívó a dán Ellen Osiier lett.
Ez volt az első nyári olimpia, amelyen magyar női sportolók is részt vettek. Az első olimpiai pontszerző magyar női olimpikon Tary Gizella, aki tőrvívásban a 6. helyen végzett.
A 100 méteres síkfutásban győztes Harold Abrahams és a 400 méteres síkfutásban győztes Eric Liddell brit futók történetét dolgozza fel az 1981-ben készült nagy sikerű film, a Tűzszekerek.
Halasy Gyula és a finn Konrad Herbert agyaggalamblövészetben azonos, 98 körös olimpiai csúcsot jelentő eredményt ért el. A szétlövéskor Halasy tíz lövés közül tízszer talált, míg finn ellenfele egyszer hibázott. A később csapatban világbajnoki címet is szerzett sportlövőt méltán nevezte Krúdy Gyula egy cikkében „Magyarország legnyugodtabb emberének”.
Részt vevő nemzetek
A résztvevők; kék=először, zöld=többedszer
A részt vevő nemzetek száma minden korábbi olimpiánál több volt, a háborúban vesztes országok többsége visszatérhetett az olimpiai közösségbe, azonban Németországot az 1920. évi nyári olimpiai játékokhoz hasonlóan ismét nem hívták meg. A versenyeken a következő negyvennégy ország sportolói vettek részt, az először szereplők vastagítással kiemelve:
Az olimpián – a művészeti versenyeket is beleértve – tizennyolc sportág összesen húsz szakágában százharmincegy versenyszámot rendeztek. A hivatalos programban a következő versenyszámok szerepeltek:
Versenyszámok az 1924. évi nyári olimpiai játékokon
A súlyos háborús veszteségek után újjáéledő magyar sportot az olimpián – a körülményekhez képest jelentős számú – nyolcvankilenc sportoló képviselte. A részt vevő magyar versenyzők névsorát lásd az 1924. évi nyári olimpia magyarországi résztvevőinek listája szócikkben.
A magyar zászlóvivő Toldi Sándor atléta volt. A magyar sportolók tíz érmet, két arany-, négy ezüst és négy bronzérmet szereztek. A megszerzett hatvankilenc olimpiai pont hárommal volt több, mint az 1912. évi nyári olimpiai játékokon.
