PROFILPELAJAR.COM

	107 mm-es 1910/30 mintájú ágyú
	1910/30 a szentpétervári tüzérségi múzeumban
	Gyártási adatok
Típus	tábori ágyú
Ország	Szovjetunió
Tervező	KB NTK GAU
Gyártó	Bolsevik, Barrikadi
	Alkalmazás
Alkalmazó ország	Szovjetunió; Harmadik Birodalom
Háborús alkalmazás	második világháború
	Műszaki adatok
Űrméret	106,7 mm
Tömeg	2,535 t
Fegyver hossza	7530 mm
Csőhossz	4050 mm
Gyakorlati tűzgyorsaság	5–6 lövés/perc
Hatásos lőtávolság	16 130 m
Oldalirányzás	6°
Magassági irányzás	mínusz 5° plusz 37°

A 107 mm-es 1910/30 mintájú ágyú (oroszul 107-мм пушка образца 1910/30 годов) egy szovjet gyártmányú tábori ágyú volt.

Az ágyú az első világháborús 107 mm-es 1910 mintájú ágyún alapul, melyet eredetileg a francia Schneider et Cie fejlesztett ki az első világháború előtt Oroszország számára. A modernizált változatot 1931-ben rendszeresítették, nagyobb töltényűrrel és hosszabb lövegcsővel rendelkezett, így nagyobb volt a lőtávolsága is. Az 1910/30 löveget az 1930-as évek közepéig gyártották, harctéri bevetésére a második világháború alatt került sor a Munkás-paraszt Vörös Hadsereg által.

A világháború alatt a német Wehrmacht is zsákmányolt a típusból, melyeket később be is vetettek.

Fejlesztés és gyártás

Az 1920-as évek végétől a Vörös Hadsereg belefogott első világháborús tüzérségi eszközeinek modernizálásába. Ezek közül az egyik a 107 mm-es 1910 mintájú ágyú volt, melyet eredetileg a francia fegyvergyártó cég, a Schneider tervezett. A modernizációs tervezési munkálatot az Orugyijno-Arszenalnij Treszt (OAT) és a Tüzér Főcsoportfőnökség Tudományos-műszaki Bizottságának tervezőirodája (KB NTK GAU) végezte. A csapatpróbák után úgy határoztak, hogy a KB NTK GAU által tervezett fegyvert rendszeresítik, de az OAT által tervezett kiegyensúlyozó mechanizmusával. Az modernizált fegyvert 1931-ben rendszeresítették 107 mm-es 1910/30 mintájú ágyú jelöléssel.^[1]

A továbbfejlesztés a következőket tartalmazta:

A csövet 10 űrmérethosszal megnövelték és ellátták csőszájfékkel;
A töltényűrt meghosszabbították;
Bevezették az osztott lőszer használatát;
Változtatásokat eszközöltek a csőhelyretolón, a bölcsőn és az emelőmechanizmuson.

A löveget a leningrádi Bolsevik gyárban és a sztálingrádi »Barrikadi« gyárban gyártották nagyjából 1931 és 1935 között. Emellett néhány 1910 mintájú löveget is átépítettek a »Bolsevik« gyárban, a 7-es számú és 13-as számú üzemekben és a kijevi »Krasznoznamennij« gyárban.

Leírás

Az 1910/30 mintájú ágyú csöve hosszabb, mint az eredeti ágyúé, emellett ellátták egy csőszájfékkel is (ennek segítségével 25%-kal csökkent a fegyver visszarúgása); a cső kiegyensúlyozására egy speciális ellensúlyt szereltek a cső másik végére. A lövegzár megszakított menetű csavarzár típusú. A hátrasikló rendszer, amely egy hidraulikus fékből és egy hidropneumatikus helyretolóból állt, egy szánon kapott helyet, amelyet a cső alá helyeztek.

A szekrényes elrendezésű lövegtalp közel azonos az 1910 mintájú ágyúéval. Az ágyút felfüggesztés nélküli faküllős kerekekkel vagy acélkerekekkel látták el, ezek már gumiabronccsal készültek. A faküllős kerekű lövegek vontatási sebessége 6 km/h-ra korlátozódott. Egy nyolc lóból álló fogattal vontatták az ágyút; további hat húzta a lőszerkocsit, amelybe 42 darab lövedék fért.

Szervezés és alkalmazás

Vörös Hadsereg

Az 1910/30 mintájú ágyúkat a hadtest-tüzérséghez osztották. 1941-ben a hadtest-tüzérezrednek három változata létezett:

Két zászlóalj 152 mm-es 1937 mintájú tarackágyúval (ML–20) (24 darab) és egy zászlóalj 107 mm-es ágyúval (12 darab) felszerelve.
Két zászlóalj ML–20 tarackágyúval (24 darab) és két zászlóalj 122 mm-es löveggel vagy 107 mm-es löveggel (24 darab) felszerelve.
Három zászlóalj ML–20 tarackágyúval (36 darab) felszerelve.

1941 szeptemberében a Vörös Hadsereg lövész-hadtestjeit feloszlatták, így a hadtest-tüzérség is megszűnt létezni. A 107 mm-es ágyúkat a főparancsnokság tartalék egységeihez osztották 12, 18 vagy 24 löveges ezredekbe, vagy 36 löveges dandárokba szervezve.

Mikor 1943-ban a hadtest szervezeti szintet ismét bevezették, a legtöbb 107 mm-es ágyút újból a hadtest-tüzérség kapta meg. Az új hadtest-tüzérezredek 16-20 darab löveggel rendelkeztek, és a 107 mm-es ágyúk mellé bevezették a 122 mm-es és 152 mm-es tarackokat is.

Sok 107 mm-es ágyút használtak az önálló tüzérezredek a megerősített régiókban, illetve az önálló zászlóaljak és ütegek, melyek a fronthoz és a hadsereghez tartoztak.

Az 1910/30 mintájú lövegeket a Vörös Hadsereg a Halhin-goli csatában is használta, ahol négy darabot elvesztettek. Bevetésre kerültek a téli háborúban (12 darabot a 7. hadsereg, 24 darabot a 8. hadsereg 467. tüzérezrede, 12 darabot a 9. hadsereg 51. tüzérezrede használt) is, veszteségek nélkül.

1941 júniusában a Vörös Hadsereg 828 vagy 863 darab 1910/30 mintájú löveggel rendelkezett (ebből négy a haditengerészeté volt). 474 darab 107 mm-es ágyú kis számú új M–60 típusú löveggel együtt a nyugati katonai körzethez tartozott. Sokat elveszítettek belőle a Nagy Honvédő Háború elején. 1943-ban a Vörös Hadsereg még legalább 490 darab 107 mm-es löveggel rendelkezett, többségük 1910/30 mintájú volt.

Egy túlélő példány a szentpétervári tüzérségi múzeumban van kiállítva.

Wehramcht

Néhány 1910/30 mintájú ágyú a Wehrmacht hadrendjébe került, ahol tábori és parti tüzérségi eszközként egyaránt használták. Német jelölése a 10,7 cm Kanone 352(r) volt. 1944 márciusában a Wehrmacht tulajdonában 17 darab ilyen löveg volt, mind a keleti fronton.

Összegzés

A modernizált 1910/30 mintájú ágyúval a Vörös Hadsereg egy viszonylag könnyű, megbízható tüzérségi eszközt kapott megnövelt lőtávolsággal és széles lőszerkínálattal. Másfelől az eredeti fegyver egyes hiányosságait nem tudták orvosolni. Felfüggesztés nélküli kerekei miatt csak alacsony sebességgel lehetett vontatni a löveget. Kicsi, mindössze 6°-os vízszintes tartományban történő irányzása miatt harckocsik ellen korlátozott hatékonysággal bírt, bár páncélátütő képessége figyelemre méltó volt.

Összehasonlításképpen a szabványos német 105 mm-es löveg, a 10,5 cm sK 18 nagyobb lőtávolsággal rendelkezett (19 km, modernizált változatának, a K 18/40-nek már 21 km), oldalirányzása 60°, vontatási sebessége pedig akár 40 km/h volt. Emellett azonban súlya nagyobb, nagyjából hat tonna volt.

1940-ben a Vörös Hadsereg rendszeresített egy sokkal modernebb 107 mm-es löveget, az M–60-at. Annak ellenére, hogy eredetileg egy hadosztálylövegnek szánták, a lövészhadosztályok soha nem alkalmazták; 1943-tól főleg az újból bevezetett hadtest-tüzérség használta. Azonban nem sokkal a háború kitörése után az M–60 gyártását leállították. 1943-ban egy újabb 107 mm-es löveget, a 9SZ-1 jelűt fejlesztették ki, viszont rendszeresítésre nem került, így az 1910/30 mintájú löveg maradt az utolsó nagy mennyiségben gyártott 107 mm-es löveg a Vörös Hadsereg arzenáljában.

Rendszeresített lőszertípusok

A löveghez osztott lőszereket és kétfajta töltetet - teljes és csökkentett - használtak. A teljes töltetet csak a csőszájfék eltávolítása után vagy régi nagy rombolóerejű, srapnel és füst lövedékekkel használhatták.

Az OF–420 típusú lövedék repeszhatású gyújtóval 6-14 méteres körzetben a célpontok 90%-át, 20-42 méteres körzetben pedig 50%-át pusztíthatta el. Nagy rombolóerejű gyújtóval a lövedék 1-1,5 méter átmérőjű, 40-60 centiméter mély krátert ütött átlagos keménységű talajba.

A srapnel lövedék több, mint 600 golyót tartalmazott, melyek 800 méter hosszú és 45-50 méter széles körzetben szóródtak szét.

Elérhető lőszertípusok^[1]
Típus	Modell	Súly, kg	Töltetsúly, kg	Csőtorkolati sebesség, m/s	Lőtávolság, m
Páncéltörő lövedékek
APCBC	B–420	18,71	0,44	655	3000
Nagy rombolóereű és repesz lövedékek
Repesz-romboló, nagy hatótávolságú, acél	OF–420	17,2	2,15	670	16 130
Repesz-romboló	OF–420U	17,4	2,01	670	16 130
Nagy rombolóerejű	F–420U	16,54	1,8	581 (csökkentett töltet)	14 150
Nagy rombolóerejű, régi	F–422L	16,41	1,56	580 (csökkentett töltet)	11 220
Nagy rombolóerejű, régi	F–422K	16,41	1,54	580 (csökkentett töltet)	11 220
Nagy rombolóerejű, régi	F–422M	16,41	1,7	580 (csökkentett töltet)	11 220
Srapnel lövedékek
Srapnel with 45 mp.es csővel	S–422	16,54-17,25	0,44	579 (csökkentett töltet)	9400
Srapnel T–6 csővel	S–422T	16,44	0,44	579 (csökkentett töltet)	10 700
Füst töltetek
Füst	D–422U	16,73	0,32/1,76	580 (csökkentett töltet)	11 220
Gyújtó töltetek
Gyújtó T–6 / T–7 csővel	Z–420	17,2	0,035/1,6	670	10 800 (15 000)
Gyújtó T–6 / T–7 csővel	Z–420	16,37	0,035/1,6	680	10 180 (15 260)
Vegyi töltetek
Vegyi-repesz	OH–420	17,2		670	16 130
Vegyi	HSZ–420	16,9		670	16 130
Vegyi	HN–422	16,4		580 (csökkentett töltet)	11 220
Vegyi	HSZ–422	16,4	0,35/1,7	580 (csökkentett töltet)	11 220

Páncélátütési táblázat^[1]
B–420 APCBC lövedék
Távolság, m	60°-os becsapódási szög, mm	90°-os becsapódási szög, mm
100	95	117
250	93	115
500	90	111
750	87	107
1000	84	103
1500	78	95
2000	72	89
2500	67	82
3000	62	76
Ezek az adatok szovjet páncélátütési mérésekből származnak (75%-os páncélátütési valószínűség). Közvetlenül nem összehasonlítandók a hasonló típusú nyugati eszközök adataival.

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c Shirokorad - Encyclopedia of the Soviet Artillery.

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz 107 mm-es 1910/30 mintájú ágyú témájú médiaállományokat.

Ivanov A. - Artillery of the USSR in Second World War - SPb Neva, 2003 (Иванов А. - Артиллерия СССР во Второй Мировой войне. — СПб., Издательский дом Нева, 2003., ISBN 5-7654-2731-6)
Kolomiets M. - The Battle of River Khalkhin-Gol - "Frontovaya Illustratsiya" magazine, no. 2, 2002 (М.Коломиец. - Бои у реки Халхин-Гол. - журнал «Фронтовая иллюстрация», №2, 2002)
Shirokorad A. B. - Encyclopedia of the Soviet Artillery - Mn. Harvest, 2000 (Широкорад А. Б. Энциклопедия отечественной артиллерии. — Мн.: Харвест, 2000., ISBN 985-433-703-0)
Shirokorad A. B. - Northern Wars of Russia - M. AST, 2001 (Широкорад А. Б. - Северные войны России. — М., АСТ, 2001. — 848 с., ISBN 5-17-009849-9)
Shirokorad A. B. - The God of War of The Third Reich - M. AST, 2002 (Широкорад А. Б. - Бог войны Третьего рейха. — М.,ООО Издательство АСТ, 2002., ISBN 5-17-015302-3)
Shunkov V. N. - The Weapons of the Red Army, Mn. Harvest, 1999 (Шунков В. Н. - Оружие Красной Армии. — Мн.: Харвест, 1999.) ISBN 985-433-469-4
Military History Journal, no 5, 2005.
Red Army on 22 June 1941, Statistics, no 1.
Artillery of Western Districts, 1-15 June 1941 at tank.uw.ru

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 107 mm gun M1910/30 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.