Ütő Lajos (Küküllődombó, 1885. augusztus 20. – Székelykeresztúr, 1977. július 1.) erdélyi magyar unitárius lelkész-esperes, egyházi író, lapszerkesztő.

Középiskoláit Tordán, majd Kolozsváron az Unitárius Főgimnáziumban folytatta. Itt érettségizett 1904-ben; lelkészi oklevelet ugyanitt, az unitárius teológián szerzett, 1908-ban. 1908–10 között Tordán volt segédlelkész, ekkor szülőfaluja papjának választotta, itt szolgált 1924-ig. 1924–től Székely­keresztúr lelkésze majd esperese is volt 1953-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig.

Széles körű egyházi irodalmi munkásságot folytatott. 1910-től írásait rendszeresen közölte a dicsőszentmártoni Vármegyei Híradó, a Család és Iskola, Egyháztársadalom, Unitárius Egyház, Unitárius Közlöny, Unitárius Szószék. 1912-ben társszerkesztője volt az Egyháztársadalom c. lapnak, 1927-től 1939-ig szerkesztette az Unitárius Egyházat.

• Az Úr így akarta (kisregény, Dicsőszentmárton 1914)
• Imakönyv bevonult katonák részére (Dicsőszentmárton, 1914)
• „Erős várunk nékünk az Isten” (imakönyv, Dicsőszentmárton, 1914)
• Ézsau és Jákob (társadalmi regény, Dicsőszentmárton, 1915)
• Megnyilatkozásunk helye (úrvacsora-­osztási ágendák, Székelykeresztúr, 1926)
• Myrtusok között. Esketési beszédek (Székelykeresztúr, 1927)
• Bölcső mellett (keresztelési beszédek, Székelykeresztúr, 1928)
• Nébó hegyén. Temetési beszédek (Székelykeresztúr, 1936)

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.  

• Nekrológ. Keresztény Magvető, 1977/4.
• Ütő Lajos. Unitárius Élet, 1977/3.

• Unitárius egyházi irodalom