Édesapja Örvös János újságíró, kiadói szerkesztő volt. Örvös Lajos 1941-ben Móricz Zsigmond mellett kezdte pályáját a Kelet Népe szerkesztőségében. Móricz íratta be az egyetem francia szakára, mondván: egy magyar írónak beszélnie kell egy világnyelvet. Az egyetem befejezése után az első UNESCO ösztöndíjasként Párizsban a Sorbonne-on folytatta nyelvtudományi tanulmányait.
Saját verseskötetei, regénye és novelláskötetei jelentek meg. 1956-ban az Irodalmi Újság szerkesztőjeként közölte Illyés GyulaEgy mondat a zsarnokságról című versét. Ezt követően két évig munkanélküli volt. Gyakran fordult meg a későbbiekben is Párizsban, hosszabb-rövidebb időre. Véglegesen 1966-ban tért vissza Magyarországra, ezek után csak egy-egy hónapra ment ki évente nyelvészeti tanulmányokat folytatni. A jeles francia írók közül többek között Balzac, Verne, Camus, Lévi-Strauss, Simenon, Lecalloc'h, műveit fordította magyar nyelvre.
2001-ben a francia köztársasági elnök a francia Nemzeti Érdemrend Tiszti fokozatával tüntette ki, és ugyanabban az évben az akkori francia miniszterelnök az Akadémiai Pálmák Tiszti fokozatát adományozta Örvös Lajosnak.
Örvös Lajos 2002-ben hunyt el az utolsó olyan magyar íróként, aki a Kelet Népe szerkesztőségében dolgozott Móricz Zsigmonddal.
