Észak-koszovói krízis
Időpont	2011. július 25. – 2013. április 9.
Helyszín	Észak-Koszovó (négy község)
Eredmény	jelenleg is tart
Szemben álló felek
Koszovó KFOR koszovó szerbek
Parancsnokok
Hashim Thaçi Erhard Bühler (szeptember 29-ig) Erhard Drews
Szemben álló erők
ismeretlen ismeretlen
Veszteségek
1 rendőr és 1 civil halott 9 rendőr megsebesült 67 sebesült (köztük 2 magyar) 3 halott 166 sebesült
A Wikimédia Commons tartalmaz Észak-koszovói krízis témájú médiaállományokat.

Az észak-koszovói krízis 2011. július 25-én robbant ki Koszovó északi, többségében szerbek által lakott részén, amikor a Koszovói Rendőrség különleges egysége megpróbált megszállni két határátkelőhelyet Szerbia irányába, amelyet eddig a NATO békefenntartói ellenőriztek. A határátkelők felé tartó konvojokra azonban szerb fegyveresek tüzet nyitottak, egy rendőrt megölve és hatot megsebesítve. Két nap múlva szerb fiatalok rátámadtak egy határátkelőhelyre és felgyújtották azt. A konfliktus miatt Szerbia az ENSZ Biztonsági Tanácsának összehívását kérte, amelyre az Egyesült Államok és Nagy-Britannia ellenkezése miatt végül is nem került sor. A krízis augusztus 12-én enyhült, amikor a határátkelők ellenőrzése visszakerült a szerb lakossághoz, de szeptember 16-án újra felerősödött, amikor a koszovói hatóságok bejelentették, hogy vámellenőrzést akarnak bevezetni a vitatott területen.

Koszovó 2008 február 17-én nyilvánította ki függetlenségét, amelyet 2011. június 8-ig 76 ország ismert el, azonban Szerbia és 20 további ország elutasította a függetlenség kikiáltását. A Koszovó északi részén többséget alkotó szerbek sem támogatták az új ország létrejöttét. A függetlenség kikiáltását követően Kosovska Mitrovicában zavargások kezdődtek, melyek mintegy hat napig tartottak és csak az ENSZ békefenntartóknak sikerült megakadályozniuk a konfliktus súlyosbodását.^[1] A térséget a NATO koszovói békefenntartó alakulata, a KFOR katonái ellenőrzik, de a szerb lakta területek gyakorlatilag még mindig Szerbia részét képezik. Továbbra is a szerb jogszabályok vannak érvényben, cirill betűsek a feliratok, a lakosság pedig még mindig dinárral fizet.

2011. július közepén a koszovói kormány egy intézkedésével megtiltotta a szerb áruk Koszovóba való importálását. Az északi Jarinje és Brnjak határátkelőkön keresztül azonban továbbra is zavartalanul folyik az árucsere, így ennek ürügyén a koszovói kormány a rendőrség különleges egységét küldte a határátkelőhelyek megszállására.^[2]

Július 25-én a határátkelők elfoglalására küldött rendőrségi gépjárművekre, szerb fegyveresek tüzet nyitottak. A támadásban egy rendőr meghalt, hatan megsebesültek.^[3] A NATO békefenntartókat vezényelt a térségben a konfliktus eldurvulásának megakadályozására.^[4]

A Koszovói Rendőrség július 28-án visszavonta a különleges rendőri egységeket a két vitatott határátkelőről, de nem sokkal ezután közel kétszáz szerb fiatal Molotov-koktélokkal támadt a jarinjei határátkelőre és felgyújtotta azt. Később a NATO helyszínen tartózkodó alakulatai tűzpárbajba keveredtek felfegyverzett civilekkel, azonban sebesültekről nem érkezett jelentés.

Az esetet követően a NATO a két határátkelőt zárt katonai övezetté nyilvánította, felhatalmazva a katonákat arra, hogy ha „veszélyt éreznek”, használhatják fegyverüket.^[5] A szerbek azonban barikádokat emeltek a határátkelőkre vezető utakra, hogy megakadályozzák a KFOR katonák ellátását, így azok végül, a civil áldozatok elkerülése végett, július 30-án visszavonultak. A szerb elnök felszólította a koszovói szerbeket, hogy ne hagyják el a barikádokat és kijelentette, hogy Pristina és Belgrád között csak akkor folytatódhat a párbeszéd, ha a határellenőrzés visszakerül a koszovói szerbekhez,^[6] ami augusztus 12-én meg is történt.

Koszovó szeptember 16-án kifejezte szándékát, hogy határellenőrzést akar bevezetni a két vitatott határátkelőnél. Emiatt Szerbia és Oroszország kezdeményezésére összeült az ENSZ BT, amely azonban a tagok nézőpontjainak szembenállása miatt eredménytelenül zárult.

A koszovói szerbek ismét elbarikádozták a két vitatott határátkelőhöz vezető utakat, de a KFOR békefenntartói is szögesdrótokkal vették körül a Jarinje határátkelőt és szerb - angol kétnyelvű táblákat helyeztek ki, melyre felírták, hogy: „Állj, vagy lövünk!”. A brnjaki határátkelőnél teherautókkal zárták el az utat, itt több szerb tüntető is összegyűlt. A koszovói kormány lépése elleni tiltakozásként bezártak a közintézmények és üzletek Észak-Koszovóban, a Kosovska Mitrovicába vezető utakat, pedig szintén eltorlaszolták.^[7]

Szeptember 18-án rövid fegyveres incidens zajlott le a szerb többségű Zupče és az albán többségű Cabar falu lakossága közt. Nem ismert, hogy voltak-e áldozatai a lövöldözésnek, a szerbek közül legkevesebb egy ember megsebesült.^[8]

Szeptember 27-én szerbek támadtak a jarinjei határátkelőre. A támadók egy csőbombát is a KFOR csapatok közé dobtak, amelynek következtében négy katona megsérült, egyikük súlyosan. A szerbek megállítására a katonák könygázt és gumilövedéket vetettek be, melynek eredményeként 16 támadót szállítottak a kórházba. A jarinjei eseményekkel párhuzamosan, Kosovska Mitrovica északi, szerbek lakta részében helyi lakosok felgyújtották az EULEX egyik katonai járművét.^[9]

Október végén a KFOR katonák kétszer is megpróbálták eltávolítani a Barinje határátkelő felé vezető útakadályokat Zubin Potok község területéről, de a koszovói szerbek ezt minduntalan megakadályozták. Egy összecsapásban 22 szerb civil sebesült meg - közülük hárman súlyosan - és 8 katonát szállítottak a kórházba. Október 20-án Dobruše faluban helyi szerbek és albánok csaptak össze, az incidensben egy albán nemzetiségű személy meghalt, két szerb pedig megsebesült.^[10] A KFOR október 21-én erős egységeket vezényelt ki a Zupče és Jagnjenica településeknél levő barikádokhoz, vízágyúkat is felvonultatva, de a katonák 22-én hajnalban visszavonultak az útakadályoktól. A Jarinje határátkelő felé vezető úton levő torlaszok elé Pristinából marokkói katonákat vezényeltek ki. Erhard Drews KFOR parancsnok felszólította a szerb lakosságot, hogy hagyjon fel a blokáddal, vagy különben erőszakot kell alkalmazniuk.^[11]

Október 9-én KFOR katonák könygázzal próbálták meg ismét a tüntető szerbek feloszlatását, de nem jártak sikerrel, sőt a szerbek sódert öntöttek a jarinjei határátkelő felé menő útra, járhatatlanná téve azt.^[12] Nem sokkal később szerb és albán lakosok tűztek össze az etnikailag megosztott Kosovska Mitrovicában, melynek következményeként lövöldözés tört ki, melyben három szerb sebesült meg, közülük az egyik másnap belehalt. A pristinai kormány élesen elítélte az erőszak alkalmazását és nyugalomra intette az ország lakosságát.^[13]

November 23-án éjjel portugál és magyar KFOR katonák megkísérelték egy Dudin Krs nevű falu melletti barikád felbontását, a helybeli szerbek azonban kövekkel támadtak a katonákra, akik könygázzal és gumibottal válaszoltak. A szerbek kamionokkal próbálták meg áttörni a katonák sorfalát, egy katonát el is gázoltak. A különítmény parancsnoka éjjel egykor végül a helyzet elfajulását megakadályozandó, visszavonulót fújt. Az akcióban 21 katona sebesült meg, közülük kettő súlyosan, a könnyebb sérültek között két magyar katona is van. Több szerb is orvosi ellátásra szorult. Az incidens után a szerbek újabb adag sódert és földet hoztak kamionokkal és megerősítették a barikádot.^[14]

November 23-án KFOR egységek ismét Jagnjenice mellett megkísérelték egy úttorlasz felbontását, de a helyi szerb lakosok kővel, husángokkal és lőfegyverrel támadtak a katonákra, akik könnygázzal, vízágyúval és gumilövedékkel válaszoltak a támadásra. Az összecsapásokban legalább 50-en megsebesültek, köztük két katona is. Az incidensre válaszul a KFOR blokád alá vette a teljes Zubin Potok község területét, zavarják a mobilszolgáltatást, katonai helikopterekkel járőröznek a terület felett és a katonák engedélyt kaptak éles lőszer használatára.^[15] A nap folyamán még nyolc osztrák katona sérült meg Zubin Potok település mellett, egy szerb támadásban.^[16]

Boris Tadics szerb államfő felszólította az észak-koszovói szerbeket az úttorlaszok lebontására, melyek szerinte csak a békés megoldás lehetőségét veszélyeztetik, ugyanakkor viszont felszólította a KFOR parancsnokságát is, hogy ne tegyen több kísérletet az úttorlaszok elbontására, helyette kezdjen párbeszédet a szerb községi elöljárókkal.^[17]

Hosszabb szünet után 2012. január 14-én került sor újra összecsapásra Koszovó északi részén, ezúttal azonban egy koszovói albán nacionalista szervezet és a koszovói rendőrség különleges alakulatai közt. A magát "Önrendelkezés Mozgalmának" nevező szervezet Merdare határátkelőhöz hirdetett tömegdemonstrációt, hogy megakadályozza a Szerbiából érkező, áruval megrakott kamionok átkelését a határon. A rendőrség egységei kordont vontak a határátkelő köré a tüntetőkkel szemben, mire azok botokkal és kövekkel támadtak a rendőrökre, akik borsspray-vel, könnygázzal és vízágyúval válaszoltak, majd több tüntetőt őrizetbe vettek. Az összecsapásokban a tüntetők oldalán legkevesebb 12-en, a rendőrség oldalán 2 sebesült volt.^[18]

Február 15-16-án a négy észak-koszovói szerb községben a helybéli lakosság népszavazást tartott, melyen az érintetteknek arra a kérdésre kellett válaszolniuk, hogy elfogadják-e a Koszovói Köztársaság intézményét. Habár a népszavazást sem Koszovó, sem az ENSZ, sőt még Belgrád sem támogatta, így nincs kötelező érvénye egyik félre sem, magas volt a szavazási részvétel, a megkérdezettek 99%-a nemmel szavazott.^[19]

Májusban a KFOR ismét nekilátott a szerb barikádok lebontásának. Ennek során, június 1-jén Rudare falu mellett összecsaptak a helybéli szerbekkel. A konfliktusban két német katona, valamint négy-öt szerb sebesült meg.^[20]

2013. szeptember 13-án ismeretlen fegyveresek a szerbek által lakott Zvecan falu mellett tűz alá vettek két rendőrségi kocsit, amelyekben az EULEX rendőrei utaztak. A támadásban egy litván rendőr életét vesztette.^[21]

Boris Tadić szerb államfő az erőszak leállítására szólította fel a koszovói szerbeket, leszögezve, hogy: „az erőszakos cselekményeket végrehajtó huligánok nem Szerbia népét védelmezik”.^[2]

Az erőszak alkalmazását az EU és a NATO is elítélte. Az EU a koszovói albánok egyoldalú lépését is elítélte.

Szerbia a koszovói válság kiújulása miatt az ENSZ Biztonsági Tanácsának összehívását kérte.^[4]

Mikor a konfliktus tartóssága miatt veszélybe került Szerbia EU tagjelöltségi státuszának megadása, december elején Brüsszelben komoly tárgyalások kezdődtek Szerbia és Koszovó között a konfliktus megoldásáról.^[22] Habár december 3-ra a két országnak sikerült megállapodnia a közös határellenőrzésről, a koszovói szerbek egyik képviselője, Slavisa Ristic zubin potoki polgármester kijelentette, hogy az észak-koszovói szerbek nem fogadják el az új tervezetet, mert az Koszovó függetlenségének elismerését jelentené.^[23]