Észak-bajkáli-felföld (Северо-Байкальское нагорье)
Az Inyaptuk masszívum (Burjátföld)
Magasság	857 m
Hely	Oroszország
Legmagasabb pont	Inyaptuk (2578 m)
Elhelyezkedése
Észak-bajkáli-felföld Pozíció Burjátföld térképén
é. sz. 56° 24′ 29″, k. h. 111° 06′ 07″56.40818611, 111.101983356.408186°N 111.101983°EKoordináták: é. sz. 56° 24′ 29″, k. h. 111° 06′ 07″56.40818611, 111.101983356.408186°N 111.101983°E

Az Észak-bajkáli-felföld (oroszul: Северо-Байкальское нагорье, Szevero-bajkalszkoje nagorje) tájegység Oroszországban, Szibéria déli részén, a bajkálontúli északi felföldek egyike. Közigazgatásilag az Irkutszki területhez és Burjátföldhöz tartozik.

A Bajkál-tótól északkeletre helyezkedik el. Délen a Felső-angarai-hegység (Verhnyeangarszkij hrebet) határolja, északnyugaton meredeken ereszkedik le a Léna völgye és azontúl a Léna-felföld felé. Északkeleten a Vityim választja el a Patom-felföldtől.

Keskeny völgyekkel elválasztott, 1100–1600 m magas hegyek rendszeréből áll, de legmagasabb csúcsa 2500 méter fölé emelkedik (Inyaptuk, 2578 m). Metamorf prekambriumi és alsó-paleozoós kőzetekből épül fel.

A hegyoldalakat vörösfenyőből álló tajga borítja, a magasabb tetőket hegyi tundra növénytársulásai uralják. Ásványkincsei közül kiemelkedik a muszkovitcsillám, melyből nagy készletek vannak a Mama és a Csuja folyók közén.^[1]

A felföldet átszelő egyik legnagyobb folyó a Lénába torkolló Csaja (353 km).

• Székely András. Szovjetunió (I. kötet) – Bajkálontúli-hegyvidék. Budapest: Gondolat Kiadó, 476. o.. ISBN 963-280-303-5 I. kötet (1978) 
• Bolsaja szovjetszkaja enciklopegyija, 3. kiadás (orosz nyelven) (1970–1977) 
• Szlovar szovremennih geograficseszkih nazvanyij, szerk. V. M. Kotljakov (orosz nyelven), U-Faktorija (2006)