Tanítócsaládban született a kis észt Abruka-szigetén, Saaremaa közelében. Jüri Tuulik író ikertestvére. A középiskola elvégzése után észt filológiát tanult a Tartui Egyetemen. Ezután újságíróként dolgozott Tallinnban, különféle irodalmi folyóiratok szerkesztőjeként. 1971-től szabadfoglalkozású író. 1986 és 1992 között az Észt Írók Szövetségének igazgatósági titkára volt.
Többször vett részt hosszabb tengeri utazáson, irodalmi műveinek főleg az itt átélt élmények adtak témát.
Nagy sikert hozott a számára az 1974-ben megjelent regénye, a Sõja jalus (A boróka az aszályt is állja). Ebben leírja a Saaremaa és a Sõrve-félsziget lakosainak kényszerű áttelepítését a német megszálló erők által 1944 őszén. A regény saját sorsát dolgozza fel, mivel őt is kitoloncolták a nácik az otthonából, és csak 1945 nyarán tudott visszatérni.
Eri Klasiga Kielis című novellája 2006-ban megkapta a Friedebert Tuglas-díjat.
Művei
Sõja jalus (regény, 1974) A boróka az aszályt is állja
Útikönyvek
Aafrika kuum meri (1965) Afrikai forró tenger
Atlandi kirjad (1979) Atlanti levelek
Kõrge taevas (1985) Magasan az égen
Novellagyűjtemények
Vihm Gibraltaris (1972) Eső Gibraltárban
Atlandi kirjad (1979) Atlanti levelek
Antológia
Kuidas Kuulata Tormi (1980) Hogyan kell a vihart hallgatni
Ez a szócikk részben vagy egészben az Ülo Tuulik című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
Világirodalmi lexikon XV. (Taa–Tz). Főszerk. Szerdahelyi István. Budapest: Akadémiai. 1993. 1013. o. ISBN 963-05-6604-4
Elbert János: A boróka az aszályt is állja, Szovjet Irodalom, 1977, 5.
Ülo Tuulik: A boróka az aszályt is állja – könyvajánló, részlet a regényből, Szolnok Megyei Néplap, 1977. június 19. (28. évfolyam, 143. szám, 4. oldal)
