Ábrahám testamentuma egy ószövetségi apokrif irat. A mű egy ismeretlen időből származó zsidó legenda, amely egy látomásba ágyazva meséli el Ábrahámnak a haláltól való vonakodását.^[1]

A mű keletkezési idejére nézve nincs konszenzus a tudósok között.^[2][1] Eredeti nyelve is vitatott: egyesek szerint létezett héber nyelvű eredeti, mások szerint – talán egy zsidó által Egyiptomban írt – palesztinai görög szöveg szolgált alapul a későbbi fordításoknak. Feltehetően a testamentumot a Pál apokalipszisének írója mintául használta saját műve megírásakor.^[2]

Az Ábrahám testamentuma két görög, egy ószláv és egy régi román (!) változatban maradt fenn napjainkra.^[2]

Isten Mihály arkangyalt küldi Ábrahámhoz azzal az üzenettel, hogy készüljön fel a halálra. Ábrahám azonban nem akar meghalni, ezért Mihály visszatér Istenhez megtárgyalni a kérdést. Ezután egy csodás utazásra vissza magával Ábrahámot, aki végignézheti a zsidó nép bűneit. Ábrahám lelkének át kell mennie a tűzön, az emlékezés gyötrelmein, és alávetik a mérlegelésnek, azaz a hármas ítéletnek. Az utazás végén Ábrahám visszakerül a Földre, de Isten végül mégiscsak elküldi a Halált érte. Ábrahám lelke a halála után az angyalok vezetésével a Mennyországba kerül.^[2]

• szerk.: Gecse Gusztáv – Horváth Henrik: Bibliai kislexikon, 3., részlegesen átdolgozott, bővített kiadás, Kossuth Könyvkiadó (1984). ISBN 963 09 2446 3 
• Benyik György. Az újszövetségi szentírás I–II. Szeged: JATE Press (1995)