Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, majd 1940-ig erdőmunkás volt a Görgényi- és a Kelemen-havasokban. Katonai szolgálata idején magántanulóként elvégezte a marosvásárhelyi Kőrösi Csoma Sándor Polgári Fiúiskolát (1944), később a Bolyai Farkas Líceumban érettségizett (1961).
Megjárta a keleti frontot, ahol hadifogságba került, s 1948-ig Szibériában raboskodott. E négy év szenvedéseit elevenítette fel naplója: Apám nyomán Szibériában (Marosvásárhely, 2001).
Hazatérve Marosvásárhelyen az MNSZ megyei szervezeténél dolgozott tisztviselőként; 1950-től a marosvásárhelyi Faipari Tröszt alkalmazottja: egység-, majd osztályvezető, Ratosnyán, ill. Szovátán az ottani részlegek igazgatója (1953–59). Közben a csíkszeredai Faipari Technikum levelező tagozatán erdőmesteri oklevelet szerzett (1958). 1968-tól betegnyugdíjas.
Munkássága
Első közlése egy lelkészbúcsúztató volt a Magyar Népben (1944/1); 1958-tól több mint 200 erdészeti tárgyú cikket közölt hazai lapokban; 1958–61 között előadásokat írt erdészeti továbbképző tanfolyamok részére a fakitermelés gépesítéséről, a fa komplex felhasználásáról és értékesítéséről. 1956–59 között szerkesztette a Szovátán megjelenő Erdei Visszhang című üzemi lapot.
Több évtizeden át gyűjtötte a szülőfaluja népéletére és néphagyományaira vonatkozó anyagot, míg 1970-ben az Új Életben és a Vörös Zászló c. napilapban (1971–72) hozzákezdett közzétételéhez. A falu népéletéről, népszokásairól szóló közlései a Művelődésben (1971–72), a Népismereti Dolgozatok 1978-as, 1980-as és 1994-es köteteiben, a Korunk 1979-es Évkönyvében, valamint a KJNT 1. (Kolozsvár, 1993), 3. (Kolozsvár, 1995) és 7. (Kolozsvár, 1999) Évkönyvében jelentek meg.
Magyarói havasolók c. témás táncjátékát a Művelődés Játékszín melléklete közölte (1980/1).
.svg){kind=small}