Zimrán vagy más néven Zambrán (héberül: זִמְרָן, jelentése: vincellér vagy ünnepelt) a Héber Biblia szerint Ábrahám ószövetségi pátriárka és Ketúrá hat közös fiának egyike. Miután a Teremtés könyve Zimránt említi első helyen a hat fiú közül, ezért többen úgy vélik, hogy Zimrán volt Ábrahám és Ketúrá elsőszülött gyermeke. Erre konkrét utalást azonban nem tesz a Szentírás.^[1] Zimránnak öt fivére volt: Joksán, Médán, Midián, Isbák és Suakh.^[2]

A Biblia nem sokat árul el Ábrahám és Ketúrá gyermekeinek történetéről. Az Ótestamentum alapján mindössze annyit tudunk Zimránról, hogy feltehetőleg Beershebában született. Ez volt az a város, ahová Ábrahám betért miután az Úr parancsára megpróbálta feláldozni fiát, Izsákot. Az ősatya itt találkozott Ketúrával és Izsák itt talált rá feleségére, Rebekára. Miután Ketúrának Beershebában volt a szálláshelye, feltehetőleg Ábrahám mind a hat gyermeke is itt született.

Ezek után a Biblia megemlíti, hogy Ábrahám Ketúrától származó gyermekeit egy idő után gazdagon megajándékozza és elküldi őket az ígéret földjéről, Kánaánból.^[3] Ennek feltehetőleg az az oka, hogy Ábrahám Izsák számára biztosítani akarta az Úrral megkötött szövetség beteljesülését.

Josephus Flavius pontosítja a Biblia elbeszélését. A római történetíró szerint Ábrahám napkeletre küldte fiait, és személyesen jelölte ki nekik új szálláshelyüket. Ez a mai Arab-félsziget területét jelentette egészen Arabia Felix, azaz a mai Jemen, a korábbi Sába királyságának a vidékét a Vörös-tenger mentén.^[4] Ábrahám és Ketúrá gyermekeit éppen ezért az arab népek őseinek is tartják. Éppen ezért többen úgy vélik, hogy Zimrán volt a névadója a szaúd-arábiai Zabrán városának Mekka és Medina között, és ez volt Ábrahám fiának szálláshelye.^[5]
Hajasar könyve leírja, hogy Zimránnak három gyermeke született: Abihen, Mórikh és Narim.