1969-től egy évig a pécsiJanus Pannonius Múzeum munkatársa, majd még egy évig dolgozott a Néprajzi Múzeumban. 1973-tól a szentendrei Szabadtéri Múzeum muzeológusa, ahol megszervezte és megtervezte, majd berendezte a Dél-Dunántúli tájegységet bemutató házakat. 1990-ben a néprajztudomány kandidátusa; 2002-ben az MTA doktora. Kutatási területe a faluszervezés, népi életmód, hiedelemmonda, néphit témaköre.
Családja
Férje Balassa M. Iván etnográfus, egy gyermek édesanyja (Eszter).
Főbb művei
Az ágy és a népi alváskultúra a kora újkorban (2001)
Adorjás – A Dél-Dunántúl festett templomai I. (2007)
Rétfalu – A Dél-Dunántúl festett templomai II. (2008)
Kórós – A Dél-Dunántúl festett templomai III. (2008)
Patapoklosi; Pannónia Könyvek, Pécs, 2009
Drávaiványi; Pro Pannónia, Pécs, 2010 (Pannónia könyvek)
Kovácshida; Pro Pannonia, Pécs, 2010 (Pannónia könyvek)
Szenna; Pro Pannonia, Pécs, 2011 (Pannónia könyvek)
Drávaszög és Szlavónia; Pro Pannónia, Pécs, 2012 (Pannónia könyvek)
Szigetvidék; Pro Pannonia, Pécs, 2013 (Pannónia könyvek)
A Dél-Dunántúl hímes templomai; Pro Pannonia, Pécs, 2014 (Pannónia könyvek)
Vajszló; Pro Pannonia, Pécs, 2018 (Pannónia könyvek)