Zborai Zboray MIklós (Gyulafehérvár, 1866. augusztus 30. – Budapest, 1940. február 19.) magyar ügyvéd, politikus.
Élete
Középiskolai tanulmányait Aradon és szülővárosában, a jogot Budapesten és Kolozsvárott végezte, doktorátust szerzett.[1] Egyéves önkéntes katonai szolgálata után tartalékos honvédhadnagy lett. Hét éven át Polónyi Géza ügyvédi irodáját vezette, majd európai tanulmánutat tett, járt Olaszországban, Franciaországban és Németországban.[2] 1895-ben ügyvédi irodát nyitott Budapesten.
1901-ben országgyűlési képviselő lett, a marcali kerület választotta meg a Katolikus Néppárt programmjával, melynek később egyik vezetője lett. 1918-ig minden választást megnyert kerületében, felszólalásaiban sokszor élesen támadta a Tisza-kormányt. 1905-től 1906-ig a Ház egyik jegyzője volt. Az országgyűlésben a mentelmi és az összeférhetlenségi bizottság, valamint a közlekedési tanács munkájában vett részt. 1907-től 1918-ig az Alkotmány vezércikkírójaként is dolgozott.[3] 1908-ban a Katolikus Népszövetség alapítója volt, a szervezetnek előbb világi alelnöke, később igazgatója lett.
Az őszirózsás forradalmat követően a kibővített Magyar Nemzeti Tanács tagja lett, a tanácsköztársaság idején letartóztatták és egy ideig a gyüjtőfogházban raboskodott. 1919. május 24-én szabadlábra helyezték, de a proletárdiktatúra végéig naponta kétszer jelentkeznie kellett. Ezután visszavonult a politikától, és ügyvédként dolgozott, neves védőügyvéd volt.[4] 1940-ben hunyt el Budapesten.
Jegyzetek
Források
