Ezt a szócikket tartalmilag és formailag is át kellene dolgozni, hogy megfelelő minőségű legyen. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz. Ha nincs indoklás a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont!

Ez a szócikk az régészről szól. Hasonló címmel lásd még: Zalotay Elemér (egyértelműsítő lap).

Zalotay Elemér
Született	Schupiter Elemér 1894. november 24. Szászsebes
Elhunyt	1968. március 1. (73 évesen) Szombathely
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	régész, numizmatikus, könyvtáros, szerkesztő, muzeológus
A Wikimédia Commons tartalmaz Zalotay Elemér témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Zalotay Elemér (eredeti neve: Schupiter Elemér; Szászsebes, 1894. november 24. – Szombathely, 1968. március 1.) magyar régész, könyvtáros, szerkesztő, múzeumigazgató.

Schupiter József királyi járásbíró és Scholtz Valéria gyermeke. Első felesége Lőrincz Anna, akitől két gyermeke származott (Schupiter Anna és Schupiter Judith). Schupiter Judith férje a román atlétikai válogatott tagja, többszörös országos magasugró bajnok, Bakó Árpád. Második felesége Baumgarten Erzsébet festő és iparművész, akitől három gyermeke származott (Zalotay Erzsébet, Zalotay Elemér, a híres magyar építész, aki Svájcba emigrált és élete második felét ott élte le, és Zalotay Péter).

Gimnáziumi tanulmányait a marosvásárhelyi református gimnáziumban végezte, Tordán az Állami Főgimnáziumban érettségizett 1912-ben. Tanulmányait a Kolozsvári Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem jogtudományi karán folytatta. Az első világháborúban 1914–1918 közt a kolozsvári császári és királyi 62.gyalogezred állományában szolgált tartalékos tisztként, előbb mint tartalékos zászlós, 1916 aug. 1-jétöl mint tartalékos hadnagy. 1916. októberében az erdélyi román betörés elhárításáért vívott harcokban századparancsnokként mutatott vitéz magatartásáért a 3.oszt. Katonai Èrdemkereszttel tüntették ki a hadidíszítményekkel és kardokkal (Militärverdienstkreuz 3. Klasse mit der Kriegsdekoration und den Schwerten). Az említett érdemkereszt egy tartalékos tiszt számára magas kitüntetésnek számított.

1922–1925-ben Szentesen állampénztári főtisztviselő. 1926. január 1-jétől B listázták. Újabb szakképesítést szerzett a Trianon után Kolozsvárról Szegedre áttelepült Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetemen történelem és földrajz szakon, tanári és régész oklevelet kapott 1931-ben. 1932 márciusában névváltoztatási kérelmet adott be a Magyar Királyi Belügyminisztériumhoz. A beadványban kérelmezte, hogy saját és három gyermekének családnevét Schupiter-ről Zalotay-ra (Zalota Szentes egyik határneve) változtathassa. Kérelmét helybenhagyták. Értekezését régészeti témában 1933-ban védte meg.

Hivatalosan 1930-ban települt át a csonka magyarországi területre. 1927. decembertől 1940 februárjáig Szentesen a Csongrád Vármegyei Könyvtár és Múzeum tiszteletdíjas könyvtárosa, 1940-től a debreceni városi levéltár munkatársa, 1940 szeptemberétől 1944 augusztusáig Kolozsvárott dolgozott, közben katona, 1945. május 1-jén amerikai hadifogságba került,^[1] innen 1945 december 21-én szabadult. A Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége Szentesre, a múzeumba helyezte miután 1945 januárjában Csallány Gábor, a múzeum igazgatója meghalt, Zalotay Elemér 1946-tól 1951-ig ellátta itt az igazgatói teendőket, elsősorban a megmaradt múzeumi tárgyak számbavétele, a veszteségek felmérése lett az ő feladata, 1952–1953-ig a hódmezővásárhelyi múzeum régésze, 1954–1962-ig a bajai múzeum régésze, élete utolsó éveiben a vasvári múzeum régészeti anyagát rendezte.

Zalotay Elemér szakképzett régész, geográfus és történész volt, elődei lelkes és eredményes amatőr régészek voltak, gondolhatunk itt elsősorban a múzeumalapító Csallány Gáborra, de közismert, hogy Szeged városában a Kultúrpalotában Tömörkény István, Móra Ferenc is "amatőr" és nagyon eredményes régészek voltak. Magyarországon a kiegyezés után indult meg Pesten a régész-képzés, de sokkal több régészre volt szükség, mint amennyit képezni tudtak, így állhatott elő az a helyzet, hogy lelkes, "helyzetbe" került amatőr régészek nagy feladatokat hajtottak végre, mivel akkor még nem voltak úgy elválva a múzeumi szakterületek, egy múzeumigazgatónak egy vagy másodmagával együtt kellett érteni mindenhez, polihisztornak kellett volna lennie.

Zalotay sokat tett a két világháború közt a múzeumi anyagok publikálása, a régészet népszerűsítése területén, nemcsak maga publikált, hanem kiadványokat is szerkesztett. Szerkesztette az 1920-as években a Haladás c., az 1930-as években Csongrádmegyei Könyvtár c. tudományos könyvsorozatot és 1935-1936-ban az Aranykalász c. irodalmi és tudományos folyóiratot, egyben e folyóirat felelős kiadója is volt Szentesen. Mind a Haladás, mind Csongrádmegyei Könyvtár c. könyvsorozatban fő szerepet kapott a régészeti anyag publikálása, de geográfiai, nyelvészeti, jogi, irodalmi, helytörténeti témák is jelentek meg bennük. Elismertségét jelzi, hogy 1936. augusztus 21-én, Budapesten fő műsoridőben 25 perces rádiós előadást tarthatott A száz év előtti Szentes címmel. A Csongrádmegyei Könyvtár nem volt egy markánsan önálló sorozat, nyilván anyagi okok miatt, sokszor más intézmények kiadványaival együtt jelent meg, például a szegedi Tudományegyetemmel vagy a Horváth Mihály Reálgimnáziummal,^[2] az együttműködések csak növelik a könyvsorozat értékét és presztízsét.

Újságíróként néha átevezett a szépirodalom területére is. Küzdelmek és Várj madár, várj! címmel regényt írt, a Kacagó háború pedig egy történelmi korrajz a román megszállás idejéből. Az újságokban megjelent novelláit Zudor és Heykedi név alatt írta.

Lokálpatriotizmusára jellemző, hogy 1932 márciusában névváltoztatási kérelmet adott be a Magyar Királyi Belügyminisztériumhoz. A beadványban kérelmezte, hogy saját és második házasságából származó három gyermekének családnevét Schupiter-ről Zalotay-ra (Zalota Szentes egyik határneve) változtathassa. Kérelmét helybenhagyták.

A 20. század háborúi, forradalmai, rendszerváltásai mind nagy veszedelmet jelentettek a múzeumok anyagára nézve. Zalotay, s az ő főnöke Csallány Gábor sokat tettek azért, hogy a múzeum összegyűjtött anyaga publikálva legyen, az eredmény nyilván nem optimális, mindig a körülmények és a lehetőségek határokat szabnak. Zalotay Elemér sokat tett a magyar régészetért Szentesen, s többi állomáshelyein is.

• Az ősember szemétdombján (1926)^[3]
• Pyramisok Csongrádvármegyében (1926)^[4]
• Csongrád vármegye őskori települése (1933)^[5]
• Amire a múzeumok tanítanak (1933)^[6]
• Petrák Ferenc krónikája – Szentes földrajza I. (1933) (PDF). e-Könyvtár Szentes^[7]
• A szentes-kistőkei rézkori temető (1934) (PDF). e-Könyvtár Szentes^[8]
• Gaál István szentesi prédikátor 1846–1868 (1939) (PDF). e-Könyvtár Szentes^[9]
• Csongrád vármegye társadalomrajza és általános ismertetése (1938)^[10]
• Szentes várostörténetírásának fejlődése (1939)^[11]
• Gellértegyházai Árpád-kori temető (1957)^[12]
• Baja népe az őskortól a középkorig (1957)^[13]
• Kelebiai bronzkori temető (1957)^[14]
• A fajszi avar kori temető (1961)^[15]

• A szentesi Csallány Gábor Múzeumbaráti Kör Zalotay Elemér születésének centenáriuma (1894-1994) alkalmából emléktáblát helyezett el a Széchenyi-ligetbeli múzeum keleti rizalitján.
• Vörös Gabriella: Megemlékezés Zalotay (Schupiter) Elemérről születésének századik évfordulóján.^[16]

• A hagyomány szolgálatában: Történeti ismertető Szeged és Csongrád megye múzeumairól/ szerk. Lengyel András. Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 2002. ISBN 9637217568 Koszta József múzeumról Rózsa Gábor ld. 203-211. o.; uo. Zalotay Elemér élete és munkássága Bodrits Istvántól ld. 265. o.
• Vágvölgyi Zoltán: Dr. Zalotay Elemér (1894 – 1968) (PDF). e-Könyvtár Szentes, 2013

• A szentesi református eklézsia története
• A szentesi régészetről
• Dolgozatok a Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem Archaeologiai Intézetéből
• Krónika Szentes városának a legrégibb időktől fogva… (kézirat I-IV. rész, 1948)
  • I. rész (az őskortól a törökdúlásig)
  • II. rész (1740-1850)
  • III. rész (1863-1898)
  • IV. rész (1914-1938)

• Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Budapest, Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002.
• A hagyomány szolgálatában. Szerk. Lengyel András. Szeged, Móra Ferenc Múzeum-Csongrád megyei Önkormányzat Múzeuma, 2002.
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Budapest, Akadémiai Kiadó, 1993-.