A Yo-Yo egy dal Nicola Roberts brit énekesnőtől. A szám Roberts debütáló, Cinderella's Eyes című albumának harmadik kislemezeként jelent meg. Előző kislemezei, a Beat of My Drum és Lucky Day pozitív kritikákat szereztek a kritikusoktól, viszont nem sikerült kereskedelmileg jelentős sikereket elérniük. Eredetileg a Yo-Yot tervezte az énekesnő első kislemeznek, viszont később a Beat of My Drumot megfelelőbbnek találta. Maya von Doll és Dimitri Tikovoi mellett szerezte a dalt, Roberts szerint a szám jellemző zenei stílusát.
A Yo-Yo egy 50-es évek témájú dance-pop dal, döntésképtelen szerelméről szól. Énekhangját Kate Bushéval vetették össze. Egy videóklip is megjelent a dalhoz, mely a szöveg cselekményét követi. Roberts különböző öltözékekben jelenik meg egy bulin, ahol szerelme megcsalja egy másik lánnyal. A klip alacsony költségvetését sokan kritizálták, viszont Roberts határozottságát az öltözködésben sokan elismerték. A Alan Titchmarsh Show című műsorban adta elő a dalt.
Dalszerzés és inspiráció
Nicola Roberts a Girls Aloud egyik tagja. Amíg az együttesben volt, magánnyal küszködött, mivel távol élt szülővárosától Londonban, emellett elfoglalt volt, a média is kritizálta, sokszor „homály”-nak titulálták a csapat mellett töltött idejét.[1] Ezek következtében fáradt lett, majd megtalálta két énjét, a normális lányt, és a másik a celeb énje, melyet kényelmetlennek érzett. Az énekesnő szerint a média folyamatos jelenléte miatt volt rossz az együttes részének lennie. Nicola így beszélt erről a korszakról: „Meg kellett erősítenem magamat, belül tulajdonképpen haldokoltam”.[1] A lemezhez a csapattal töltött ideje inspirálta. Ez volt az első szám, melyet Maya von Doll és Dimitri Tikovoi mellett szerzett. A szám segített Robertsnek megtalálni stílusát, „Úgy éreztem, megtaláltam a hangzásomat… Igazán közel áll hozzám. A legelső dalok között van, amelyet írtam, és igazán büszke vagyok rá.”[2]
A Holy Molynak így nyilatkozott:
„A produkció hihetetlen. A ritmus olyan erőteljes és állandó. Ez volt az első dal, amit Maya és Dimitri mellett szereztem. Úgy éreztem, megtaláltam a hangzásomat. Én ruhaként tekintettem rá…”
Kiadás
Első kislemeze, a Beat of My Drum volt, mely pozitív kritikákat szerzett,[3] viszont a slágerlistákon nem ért el erős helyezéseket (brit kislemezlista 27. hely[4]). Másodikként a Lucky Day jelent meg, mely a kritikusok elismerését vívta ki,[5][6] viszont a listákon szintén nem ért el sikeres eredményeket, a skót és brit kislemezlistán 40. lett.[7][8] A Holy Moly oldalán Roberts bejelentette, a Yo-Yo lesz a harmadik kislemez, novemberi kiadási dátumot tervezve,[2] viszont később januárra halasztották.[9] Eredetileg a dal jelent volna meg első kislemezként, viszont Nicola később úgy érezte, a Beat of My Drum megfelelőbb lesz.[2] 2012. január 2-án jelent meg, Dimitri Tikovoi és Roberts szerezte. Később kiderült, egy CD kislemez is megjelenik két élő előadással és a Sticks + Stones demó változatával.[9]
Fogadtatása
Tim Chipping (Holy Moly) írt először a felvételről 2011. májusában. Elsősorban a kórust és a vokálokat dicsérték, Nicolában pedig az új popkirálynőt látták.[10] Emily Mackay (NME) szerint Nicola a számmal sebezhető oldalát mutatja meg.[11] Robert Copsey (Digital Spy) szerint a felvétel sóvárgó, és Kate Bush stílusával vette össze, a címadó dallal együtt.[12]
Háttér
Egy MSN-nek adott interjú során beszélt a számról az énekesnő: "A Yo-Yo-nál gondoltam azt hogy minden fordulatot vett és "felfedeztem" a saját céljaimat. Nagyon büszke vagyok a számra, imádom."[13]
A szám pop stílusú, Nicola egy vágyakozó számnak szánta, szövegében álmodozó lánynak nevezi magát.
