Xenon-tetroxid

Xenon-tetroxid

Xenon-tetroxid
A xenon-tetroxid molekula térbeli szerkezetének a modellje
IUPAC-név xenon-tetraoxid
xenon(VIII)-oxid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 12340-14-6
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet XeO4
Moláris tömeg 195,29 g mol−1
Megjelenés −36 °C alatt sárga színű, szilárd
Sűrűség ? g cm−3, szilárd
Olvadáspont −35,9 °C
Forráspont 0 °C[1]
Kristályszerkezet
Molekulaforma tetraéderes[2]
Dipólusmomentum 0 D
Termokémia
Std. képződési
entalpia ΔfHo298		 ? kJ·mol−1
Standard moláris
entrópia So298		 ? J·K−1·mol−1
Veszélyek
EU osztályozás Explozív (E)
Rokon vegyületek
Rokon vegyületek Perxenonsav
Xenon-trioxid
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A xenon-tetroxid az oxigén és a xenon kémiai vegyülete, képlete XeO4, és arról nevezetes, hogy a nemesgázokat tartalmazó vegyületek között stabilnak számít. Sárga, kristályos, szilárd anyag. −35,9 °C alatt stabil, fölötte robbanékony, xenonra és oxigénre (O2) esik szét.[3][4]

A xenonnak mind a nyolc vegyértékelektronja részt vesz az oxigénnel alkotott kémiai kötésben. A xenon atom oxidációs száma +8. Az oxigén az egyetlen elem, mely a xenont a legmagasabb oxidációs állapotba tudja vinni, még a fluor is – valószínűleg sztérikus okok miatt – csak XeF6-ot képez.

Kémiai reakciók

−35,9 °C hőmérséklet fölött spontán robbanás következik be, ahol ΔH = −643 kJ/mol.

XeO4 → Xe + 2 O2

A másik két rövid életű +8 oxidációs számú xenonvegyület a xenon-tetroxid és a xenon-hexafluorid kölcsönhatásának eredményeképp jön létre. A XeO3F2 és a XeO2F4 a tömegspektrometria segítségével mutatható ki.

Előállítása

Minden szintézis a perxenátokból indul ki, melyek a xenátokból kétféleképp állíthatók elő. Az egyik eljárás az, mikor a xenát perxenátra és xenonra diszproporcionálódik:

2 XeO42− → XeO4−6 + Xe + O2.

A másik folyamatban a xenátokat ózonnal oxidálják:

2 XeO42− + 4 e− + 2 O3 → 2 XeO4−6 + 2 O2.

A bárium-perxenátot kénsavval reagáltatják, és a bomlékony perxenonsav dehidratálásával xenon-tetroxidot állítanak elő:

Ba2XeO6 + 2 H2SO4 → 2 BaSO4 + (H4XeO6 → 2 H2O + XeO4).

Az instabil perxenonsav lassan olyan lebomláson megy keresztül, melynek a végén xenonsav és oxigén jön létre:

H4XeO6 → 1/2 O2 + H2XeO4 + H2O.

Lásd még

Jegyzetek

  1. ↑ Lide, David R. (1998). „Handbook of Chemistry and Physics”, 494. o, Kiadó: CRC Press. 
  2. ↑ G. Gundersen, K. Hedberg, J. L.Huston (1970). „Molecular Structure of Xenon Tetroxide, XeO4”. J. Chem. Phys. 52, 812–815. o. DOI:10.1063/1.1673060. 
  3. ↑ H.Selig , J. G. Malm , H. H. Claassen , C. L. Chernick , J. L. Huston (1964). „Xenon tetroxide -Preparation + Some Properties”. Science 143, 1322. o. DOI:10.1126/science.143.3612.1322. PMID 17799234. 
  4. ↑ J. L. Huston, M. H. Studier, E.N. Sloth (1964). „Xenon tetroxide - Mass Spectrum”. Science 143, 1162. o. DOI:10.1126/science.143.3611.1161-a. PMID 17833897. 

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a xenon tetroxide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  • szerk.: Lide, D. R.: CRC Handbook of Chemistry and Physics, 83rd, Boca Raton, FL: CRC Press (2002. december 2.). ISBN 0-8493-0483-0