Wycliffe Gordon (Waynesboro, Georgia, 1967. május 29. –) amerikai harsonás, hangszerelő, énekes, dalszerző, zenekarvezető, zenetanár. Továbbá játszik didgeridoo-n, trombitán, tubán, zongorán. Toboznak becézik („pinecone”).
Pályakép
Apja számos gyülekezetben volt orgonista, zongorista, zenetanár. Gordon tizenhárom éves korában a nagynénjétől kapott lemezek hatására már érdeklődött a dzsessz iránt. Különösen olyan zenészek vonzották, mint Louis Armstrong: a Hot Fives, illetve Hot Sevens.[5]
Augusta városában járt abba a gimnáziumba, ahol az igazgató Don Milfordharsonás volt. 1985-ben fejezte be a középiskolát. New Yorkban a McDonald's High Schoolban az All American Band tagjaként már fellépett. Zenét tanult a Florida A&M-nél, ahol marching band-ban[6] játszott.
Eleinte Wynton Marsalis partnere volt, majd különböző hangszerekkel kísérletezett. Didgeridoo-n játszott, Thelonious Monk számokat és gospeleket adott elő.
Világszerte népszerűvé vált.
Zenekarvezetőként
Bone Structure (Atlantic, 1996)
Slidin' Home (Nagel-Heyer, 1999)
Blues of Summer (Nagel-Heyer, 2000)
The Search (Nagel-Heyer, 2000)
The Gospel Truth (Criss Cross, 2000)
What You Dealin' With (Criss Cross, 2001)
We (Nagel-Heyerr, 2002)
United Soul Experience (Criss Cross, 2002)
The Joyride (Nagel-Heyer, 2003)
Dig This!! (Criss Cross, 2003)
In the Cross (Criss Cross, 2004)
Cone's Coup (Criss Cross, 2006)
Standards Only (Nagel-Heyer, 2006)
This Rhythm on My Mind (Blues Back, 2006)
A Tribute to Storyville (Sidney Bechet Society, 2007)
We, Vol. 2 (WJ3, 2007)
BloozBluzeBlues, Vol. One (Blues Back, 2007)
Boss Bones (Criss Cross, 2008)
You and I (Blues Back, 2008)
I'm Glad There is You (Blues Back, 2010)
Cone and T-Staff (Criss Cross, 2010)
Word (Blues Back, 2012)
Dreams of New Orleans (Chesky, 2012)
The Intimate Ellington: Ballads & Blues (Criss Cross, 2013)
