Krakkóban kezdett zenét tanulni: zongorázni Maria Bilińska-Riegerowa, összhangzattanraArtur Malawski tanította. 1948-ban Katowicébe költöztek, ahol zenei középiskolába járt, Władysława Markiewiczówna osztályába. Ezt követően a Katowicei Zeneművészeti Egyetem (ma: Zeneakadémia) hallgatója lett, ahol Bolesław Woytowicznál tanult zongorát és zeneszerzést. 1955-ben a legjobb eredményekkel és kitüntetéssel diplomázott.[1][4] Posztgraduális tanulmányait a Krakkói Zeneakadémián végezte 1955 és 1958 között.[1]1957-ben részt vett a darmstadti Nemzetközi Új Zenei Nyári Egyetemen.[1]1959-1960-ban francia ösztöndíjjal tanult zeneszerzést Nadia Boulanger-nál, Párizsban.[1]
Klasszikus zeneszerzőként már kritikai sikerekkel a háta mögött, 1959-ben írta első hazai filmhez készült filmzenéjét, és ettől kezdve a legjelesebb lengyel filmrendezőkkel dolgozott együtt, mint Krzysztof Kieślowski, Krzysztof Zanussi, Kazimierz Kutz és Andrzej Wajda. Több mint 100 filmben dolgozott a szülőföldjén, köztük olyan nemzetközileg is elismert munkákban, mint a Bilans Kwartalny (1975), a Spirala (1978), a Constans (1980), az Imperativ (1982), a Rok Spokojnego Słońca (1984) és a Życie za Życie (1991). Ezeken túl, Franciaországban és Európa más országaiban készült filmekben is alkotott. Az angol nyelvterületen a DraculaFrancis Ford Coppola-féle adaptációjával mutatkozott be (1992), ezt követte a Roman Polański trilógia (Death and the Maiden, 1994; a The Ninth Gate, 1999; és a The Pianist, 2002), illetve Jane Campion filmje, The Portrait of a Lady, 1996, amelyekben az alkotói védjegyévé vált nagybőgők és csellók mélyen romantikus témái szólnak, minimalistaakkordmenetekkel.
Filmzenéi mellett Kilar folyamatosan komponálta és publikálta tisztán klasszikus műveit is, köztük a kürtre írt szonátát, egy fúvósötöst, több kamarazenekari és kórusművet, a híres Baltic Canticles-t, az Exodus-t (amely a Schindler listája film trailerének zenéjeként[6] vált híressé), egy zongoraversenyt (Peter Jablonskinak dedikálva) és fő művét, a Szeptemberi szimfóniát (2003).[5]
Miután csaknem teljesen felhagyott a zenei avantgárd technikai eszközeivel, leegyszerűsített zenei nyelven kezdett komponálni, amelyben nagyméretű hang tömbök szolgálnak a kiemelt dallamok háttérfüggönyeként. Ez a megoldás olyan művekre jellemző, amelyek népi dallamhivatkozásokat tartalmaznak (különösen lengyel hegyvidéki, gorál népi dallamokra), illetve a hazafias és egyházi művekre.
Betegsége és halála
2013 nyarán Kilar egészsége meggyengült, ájulásokkal és magas vérnyomással, de ezeket a tüneteket a szívproblémáinak tulajdonították. Szeptemberben azonban elesett az utcán, kórházba szállították, ahol agydaganatotdiagnosztizáltak nála, bár a betegségéről csak halála után jelentek meg információk. Sikeres műtéten esett át, melynek során eltávolították a daganatot és nem jelentkeztek komolyabb mellékhatások. Kilar nagyon optimista volt, és folytatta komponálást.[7] Az operáció után hathetes sugárkezelésnek vetették alá, amely fizikailag nagyon kimerítette a 81 éves zeneszerzőt.[8][9][10]
2013 decemberének elején elhagyta a kórházat és visszatért katowicei otthonába. Mivel nem volt gyermeke, unokahúga ápolta.[10] Rendszeresen meglátogatta őt a katolikus püspök, és a karácsonyi időszak alatt kétszer is részesült a Betegek szentségében. December 28-án állapota válságosra fordult és 2013. december 29-én, vasárnap reggel meghalt.[8]Hamvasztását követően a gyászszertartást 2014. január 4-én tartották a katowicei Krisztus Király Katedrálisban. A szertartás után hamvait felesége hamvai mellett helyezték örök nyugalomra.[11]
Díjak, elismerések
Wojciech Kilar számos kitüntetést kapott művészi tevékenységéért és eredményeiért. 1960-ban, Bostonban átvehette a Lili Boulanger Alapítvány díját, 1967-ben és 1975-ben a lengyel Kulturális és Művészeti Miniszter díját, szintén 1975-ben a Lengyel Zeneszerzők Egyesületének díját. Szűkebb pátriája, Katowice tartomány díját háromszor is (1971, 1976, 1980), Katowice városának díját pedig 1975-ben és 1992-ben is megkapta.[12] Megkapta a Lengyel Köztársasági Érdemrend I. fokozatát (1980), az Alfred Jurzykowski Alapítvány díját New Yorkban (1984), a lengyel Szolidaritás Szakszervezet Kulturális Bizottságának Művészeti Díját (1989), a Wojciech Korfanty-Díjat (1995), a katowicei érsek által adományozott „Lux ex Silezia” díjat (1995), illetve Alsó-Szászország szövetségi tartományától az ott élő sziléziaiak számára alapított kulturális díj különdíját (1996).
Filmzenéi szintén számos elismerést hoztak a számára. Az Andrzej Wajda által rendezett Az ígéret földje című filmért a legjobb filmzene díját kapta meg az 1975-ös gdański Lengyel Film Fesztiválon. 1980-ban Paul Grimault animációs filmjének (Le Roi et l'Oiseau / A király és a madár) zenéjét a Louis Delluc-díjjal ismerték el. 1981-ben pedig a II. János Pál életéről szóló Krzysztof Zanussi-film (Da un paese lontano: Papa Giovanni Paolo II / Egy messzi országból) zenéjével érdemelte ki a Cork International Film Festival díját.
Egyik legnagyobb sikerét Francis Ford CoppolaDracula című 1992-es filmjének zenéjével aratta, amellyel 1993-ban megkapta az ASCAP (American Society of Composers, Authors and Publishers) díját, és jelölték az Academy of Science Fiction, Fantasy & Horror Films által alapított Szaturnusz-díj-ra is, San Franciscóban.[13]2003-ban elnyerte a legjobb filmzenének járó César-díjatA zongorista (Le pianiste) című film zenéjéért (rendező: Roman Polański,[14] és jelölést kapott a BAFTA-díjra is.[15] A filmben „Moving to the Ghetto Oct. 31, 1940” című kompozíciója szerepel, 10 Chopin-mű, továbbá Beethoven és Bach darabok mellett.
A Lengyel Állami Film Bizottság 1991-ben életmű díjat adományozott neki. 1976-ban a Lengyelország Újjászületése érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki, 2008 novemberében pedig megkapta e kitüntetés Nagykeresztjét.
Művei
Wojciech Kilar műveinek igen nagy többsége ismeretlen maradt a zeneértő közönség előtt, a jócskán több mint 100 lengyel és külföldi filmzene ellenére (a már említetteken túl például a Pan Tadeusz, a Zemsta és a We Own the Night is méltán ismertek).
Életének kései időszakában Kilar szimfonikus műveket, kamaraműveket és szóló hangszerre írt darabokat is komponált. 2001 januárjában volt a világpremierje Varsóban a Missa pro pace (Mise a békéért) című nagyszabású művének, teljes szimfonikus zenekarra, vegyes karra és négy szólóénekesre. A művet a Varsói Filharmonikusok centenáriumának tiszteletére írta. 2001 decemberében a művet ismét előadták a VI. Pál Audiencia Teremben, II. János Pál pápa jelenlétében.[16]
Angelus című 1984-es kompozícióját felhasználták a City of Angels (Az angyalok városa) filmben; az Orawa című alkotását a Santa Clara Vanguard együttes „Pathways” című 2003-as produkciójában, illetve a Grants Pass High School (Oregon, USA) 2010-es „Traffic” című műsorában.
Életének legnagyobb részében Kilar alkotói termésében a filmzene dominált, hangversenydarabok kisebb, de állandó jelenlétével. 2000 után az „egyedülálló mesteri művek” komponálása felé fordult. A 2003-as 3. (Szeptember) szimfóniával kezdődően Kilar visszatért az az abszolút zenéhez. Ez a mű (négytételes, nagyszabású kompozíció, barátjának, Antoni Witnek ajánlva), volt az első szimfóniája az 1955-ös Vonós (és egy másik egyetemi időszaki) szimfónia óta, és a zeneszerző ezt tekintette első érett szimfóniájának (71 évesen írta!).
2003-tól Kilar folyamatosan dolgozott nagyszabású koncert darabokon. Ilyenek a Lament című a cappella vegyes karra írt műve (2003), a 4. szimfónia – Sinfonia de Motu (A mozgás szimfóniája, nagy zenekarra, kórusra és szólistákra, 2005), a Magnificat című requiem2006-ból, az 5. (Advent) szimfónia2007-ből, és egy másik nagy mise, a Te Deum, amelynek 2008 novemberében volt a premierje.[5] Kilar azt mondta, hogy úgy hiszi, felfedezte a Bölcsek kövét, és hogy „semmi nincs szebb, mint az örökkön szóló magányos hang vagy harmónia, és ez a legmélyebb bölcsesség, nem pedig a trükkjeink a szonáta-allegrókkal, a fúgákkal és a harmonikusokkal.”[17] Kilar műveit a legnagyobb zenekarok is előadták, köztük a Philadelphia Orchestra, a Cleveland Orchestra és a New York Philharmonic.
Mindegyik diplomázó […] az Akadémián képes arra, hogy szimfóniát komponáljon, még az is lehet, hogy elő is adják. De egy olyan dallamot írni, amelyet előadók százai énekelnek és játszanak, az olyan valami, amire születni kell – ideális esetben Amerikában. Jó dolog számunkra (és nem neki, lássuk be), hogy Władysław Szpilman, a mi Cole Porterünk, Gershwinünk, Paul McCartneynk, Lengyelországban született…[24]
A hegylakók zenéje a múzsák kimeríthetetlen forrása. A legnépszerűbb darabjaimat több mint 30 éve játsszák; és én ezt a hegyvidéki népzenének (gorál zene) tulajdonítom.
Arra kényszerítettek, hogy zenét tanuljak (nevet). Apám orvos volt, anyám színésznő, így az otthonunkban igazi művészi atmoszféra uralkodott.,
Elutasítottam az ajánlatot, hogy komponáljak zenét Brian De PalmaFemme Fatale (A végzet asszonya) című filmjéhez, és nagyon sajnáltam, mert szerettem volna zenét írni ahhoz a filmhez.
Szeretném, ha úgy emlékeznének rám, mint egy jó emberre, valakire, aki adott egy kis boldogságot, reményt és visszfényt az életnek és a világnak, és talán egy kis hitet is a vallásos darabokkal. Ha úgy halnék meg, hogy látok akár egyetlen embert, aki általam tért meg, elégedett lennék.[25]
Politikai nézetei
A 2007-es országgyűlési[26] választási kampányban Kilar több támogató nyilatkozatot tett a Törvény és Igazság Pártja mellett.[27]
↑Wojciech Kilar Biography Page 2. Wojciech Kilar Official Website. (Hozzáférés: 2014. január 2.) „While in Kraków he studied piano with Maria Bilińska-Riegerowa and took private lessons in harmony with Artur Malawski.In 1948 he went to Katowice. There he finished his music middle school in Władysława Markiewiczówna’s class and the State Higher School of Music in the class of Bolesław Woytowicz (piano and composition).”
↑PALMARES 2003 - 28 TH CESAR AWARD CEREMONY. Académie des arts et techniques du cinéma (fr). [2014. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 2.) „Best Music written for a film: Wojciech Kilar - Le Pianiste”
Ez a szócikk részben vagy egészben a Wojciech Kilar című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.