Pelley Lynnben született, szegénységben nőtt fel, apja, William George Apsey Pelley, anyja, Grace volt. Apja kezdetben a Déli Metodista Egyház lelkésze volt, később vállalkozó és cipész volt.[5] Édesapja is áttért a Jehova tanúi mozgalomba élete vége felé.[6]
Korai karrier
A nagyrészt saját nevelésű Pelley újságíró lett, és tiszteletet szerzett írói tehetsége miatt. Cikkei olyan nemzeti kiadványokban jelentek meg, mint a Chicago Tribune.[7] 1920-ban a Face in the Window, majd 1930-ban a The Continental Angle novellái O. Henry-díjat kaptak.[5] A Metodista Centenárium felbérelte, hogy tanulmányozza a metodista küldetéseket világszerte. Szibériában csatlakozott a Vöröskereszthez, ahol a fehéroroszokat segítette az orosz polgárháborúban. Pelley ellenállása a kommunizmussal szemben nőtt, és elkezdett egyetérteni a zsidó kommunizmus összeesküvés-elmélettel.[8] Miután 1920-ban visszatért az Egyesült Államokba, Pelley újságírás mellett regényeket is írt.[8] Az 1920-as években novellái gyakran jelentek meg olyan magazinokban, mint az Adventure és a Short Stories, valamint más folyóiratokban is, mint a The American Magazine és a The Red Book.Hollywoodban forgatókönyvíró lett és megírta a Lon Chaney filmeket, a The Light in the Dark (1922) és a The Shock (1923) című filmeket.[9] Pelley kiábrándult a filmiparból, amiért a tisztességtelen bánásmódokat okolta a zsidó stúdióvezetők részéről ez megnövelte antiszemita nézeteit. 1932-ben New Yorkba, majd Ashevillebe költözött, és magazinokat és esszéket kezdett kiadni, amelyek részletezik új vallási rendszerét, a "Felszabadulási doktrínát".[8]
Okkultizmus
1928. májusában Pelley ismert lett, amikor azt állította, hogy három testen kívüli élménye volt, amelyek során a létezés más, testi lelkektől mentes síkokra utazott.[10] Az első alkalom a Altadena kabinjában történt. Ezt az élményt a "My Seven Minutes in Eternity" című cikkben írta le, amely 1933-ban könyv formájában jelent meg Seven Minutes in Eternity: With the Aftermath címen. Későbbi írásaiban az élményt „hipodimenziósnak” minősítette.[10]
A második akkor történt, amikor otthon volt Kaliforniában, és egy Ralph Waldo Emerson esszét olvasott. A harmadik Új-mexikóban történt, amikor egyedül ült egy vonatkocsiban, ismét Emersont olvasott. Azt írta, hogy az utolsó esemény során találkozott Istennel és Jézussal, aki azt utasította, hogy vállalja Amerika szellemi átalakítását.[10]
Később azt is állította, hogy az élmények lehetővé tették számára, hogy lebegjen, átlássin a falakon, és tetszés szerint testen kívüli élményeket szerezzen. Azt is elmondta, hogy megszüntették az alkohol, a dohány és a koffein iránti vágyát, valamint meggyógyították a fizikai betegségeit, például az emésztési zavarokat.[8]
Politikai aktivizmus
Amikor 1929-ben a nagy gazdasági világválság sújtotta Amerikát, Pelley aktív lett a politikában. 1932-ben Ashevillebe költözött és megalapította a Galahad College-ot. A főiskola a társadalmi metafizika és a keresztény közgazdaságtan témájú levelező tanfolyamokra specializálódott. Megalapította a Galahad Presst is, amelyet különféle politikai és metafizikai magazinok, újságok és könyvek kiadására használt, amelyek közül sokat Pelley írt, azt állítva, hogy egy másik dimenzióban lévő lelkekből írta őket. A kiadó és a főiskola egy éven belül megbukott.[10]
1933. január 30-án Adolf Hitler Németország kancellárja lett. Pelley megalapította az Silver Legiont antiszemita szervezetet, amelynek tagjai, az Ezüst Ingesek és a Keresztény Hazafiak néven voltak ismertek, náci stílusú ezüst egyenruhát viseltek, jelvényükön, zászlójukon és egyenruhájukon egy vörös L betű volt. Kék nyakkendőt, kék bársony nadrágot és felsőt viseltek.[10] Scott Beekman életrajzíró megjegyezte, hogy Pelley "az egyik első amerikai volt, aki Adolf Hitler munkáját ünneplő szervezetet hozott létre".[5]
Pelley beutazta az Egyesült Államokat, toborzógyűléseket, előadásokat és nyilvános beszédeket tartott. Ezüst Légiós fejezeteket alapított az ország legtöbb államában.[5] A szervezet tagjai 1935-ben 15 000-re nőtt, 1938-ra pedig már 5 000 tag alá esett.[8] Politikai ideológiája és a magazinjai és az újságai az antikommunizmusból, az antiszemitizmusból, a patriotizmusból, a korporativizmusból és az izolacionizmusból állt. Magazinjai és újságai közé tartozott a Liberation, a Pelley's Silvershirt Weekly, The Galilean, Silver Legion Ranger, és a The New Liberator.[10]
Pelley keresett posztere
A No More Hunger című könyvében radikálisan populista gazdaságpolitikát hirdetett, például a fehér állampolgárok évi 1000 dolláros egyetemes jövedelmét, a családi házak kivételével az öröklés tilalmát vagy a bérek évi 100 ezer dollárra való korlátozását. Azt gondolta hogy az afroamerikaiakat is körzetbe kellett volna helyezni, és kényszermunkára kellett volna kényszeríteni őket, a zsidókat pedig minden férfi sterilizálásával népirtással kellett volna végezni.[11]
Pelley az 1930-as években vált leginkább ismertté.[12]Sinclair Lewis megemlítette őt az It Can't Happen Here (1935) című regényében, amely egy fasiszta hatalomátvételről szól az Egyesült Államokban. Pelleyt a fiktív mozgalom vezetője fontos előfutáraként dicséri.
Pelley ellenezte Franklin D. Rooseveltet és a New Dealt, azt állítva, hogy része volt egy zsidó összeesküvésnek, amellyel az Egyesült Államok kormányát irányította.[10] Pelley 1935-ben megalapította a Keresztény Pártot, 1936-ban pedig sikertelen elnökjelölti kampányt folytatott, mindössze 1600 szavazatot szerzett.[8] Gyakran beszélt az Egyesült Államok alkotmányának védelméről, azt is javasolta, hogy az Egyesült Államokat válasszák vállalattá, amelyben minden fehér keresztény állampolgár részvényes legyen.[10]
Annak ellenére, hogy szervezetén belül komoly pénzügyi és anyagi kudarcok következtek be, amelyek a hosszadalmas bírósági ügyek miatt következtek be, Pelley továbbra is szembenállt Roosevelttel, különösen mivel az Egyesült Államok, valamint a Japán Birodalom és a Nemzetiszocialista Németország közötti diplomáciai kapcsolatok az 1940-es évek elején feszültté váltak. Pelley azzal vádolta Rooseveltet, hogy háborút uszít, és az izolacionizmust hirdette. Roosevelt felkérte John Edgar Hoovert és az FBI-t, hogy nyomozzon Pelley ügyében. Ezt követően az FBI interjút készített Pelley újságjainak és magazinjainak előfizetőivel.[5]
Bár a Pearl Harbor elleni támadás 1941. decemberében arra késztette Pelleyt, hogy oszlassa fel a Silver Legiont, de a Roll Call című magazinjában továbbra is támadta a kormányt, ami megriasztotta Rooseveltet, Francis Biddle főügyészt és a képviselőház Amerika ellenes tevékenységi bizottságát.[13] Miután a Roll Call egyik számában kijelentette, hogy a csendes-óceáni flotta pusztítása Pearl Harborban nagyobb volt, mint amit a kormány állít, Pelley-t letartóztatták új hadműveleti bázisán, Noblesvilleben, és 1942 áprilisában 12 rendbeli lázadással vádat emeltek ellene. Vádat emeltek titkárnőjére, leendő feleségére, Agnes Marion Hendersonra, szerkesztőjére, Lawrence A. Brownra és kiadóvállalatára, a Fellowship Press, Incorporatedre is. Az egyik Pelley elleni vádat ejtették, de a többi 11 vádpontban elítélték, főként lázító kijelentések, valamint katonai toborzás akadályozása és a hadseregen belüli felkelés szítása miatt. Hendersont és Brownt minden vádpontban felmentették, kivéve a lázító összeesküvés vádját. A Fellowship Presst is bűnösnek találták.[14] A bíró Pelley-t 15 év, Brownt öt év, Hendersont pedig két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Ezenkívül 5000 dolláros bírságot szabott ki a Fellowship Pressre. Nyolc év letöltése után Pelleyt 1950 februárjában szabadlábra helyezték.[15]
Későbbi élete
Utolsó éveiben Pelley értékpapír csalás vádjával foglalkozott, amelyet akkor emeltek ellene, amikor még Ashevilleben élt.[16]
Pelley feltételes szabadlábra helyezésének feltételeti kikötötték, hogy Indianában maradjon, és tartózkodjon minden politikai tevékenységtől.[8] Kidolgozott egy vallási filozófiát Soulcraft néven az UFO-kba és földönkívüliekbe vetett hite alapján, és 1950-ben kiadta a Star Guests-t.[17] Pelley 1965. június 30-án halt meg Noblesville-ben, Indiana államban.[18]
Ez a szócikk részben vagy egészben a William Dudley Pelley című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
↑SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑NCpedia (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
