1906–1920 között ő volt a berlini állami műgyűjtemények főigazgatója.
Fontosabb művei
Főképp az itáliai reneszánszról, valamint a németalföldi és holland festészetről írt tanulmányai jelentősek. Rembrandt és kortársai (Rembrandt und seine Zeitgenossen, 1906) című tanulmánya mérföldkő a korábban lenézett barokk művészet elfogadása és megbecsülése felé vezető úton.