Ezen az oldalon a Wikipédia egyik irányelvét olvashatod. Az itt leírtak minden szerkesztő számára követendőek, de fontosabb a józan ész, mint a szabály betűje, és előfordulhatnak indokolt kivételek is. Ha módosítani szeretnél rajta, kérd ki mások véleményét a vitalapján vagy a Kocsmafal megfelelő szekciójában!
Az átírás csak a magyar helyesírás szerinti betűket használja, ezeket feleltetjük meg a magyarhoz leginkább hasonló fonémáknak, ezért az átírás magyaros ejtésközelítő;
Nem veszi figyelembe az írásban jelölt tónusmódosító jeleket (zenei hangsúlyok, magas, mély, „csikorgó”, „hirtelen megszakadó” )
a magyar gyakorlatban már meghonosodott nevek hagyományos formáját megtartjuk akkor is, ha ezek nem felelnek meg az átírási gyakorlatnak, pl. a ရန်ကုန →Jangun helyett Rangun, vagy ဧရာဝတီမြစ် → Erávati (mjasz) helyett Iravádi (folyó).
Az első, a burmai nevek és közszavak átírására szolgáló, máig használt átírási rendszert 1908-ban publikálta az angol gyarmati kormányzat Rangunban, Tables for the Transliteration of Burmese into English címmel, ez a BGN/PCGN átírási rendszer.[1]
Az MLCTS átírási rendszert (Myanmar Language Commission Transcription System) John William Alan Okell angol nyelvész alkotta meg 1971-ben, miután átvizsgált néhány meglévő transzliterációs gyakorlatot és ezek felhasználásával tette meg ajánlását (1980) a mianmari nyelvi bizottság felé, amelyet az a Burmai-angol szótár (Myanma-English Dictionary, 1993) összeállításánál már alkalmazott.
Alfabetikus írás, úgynevezett szótagábécé (abugida típusú, amennyiben egy szótag egy mássalhangzóból és egy magánhangzóból áll), azaz minden mássalhangzó hordoz egy alapértelmezett („inherens”) magánhangzót, ezekben a nyelvekben ez az /a/. Az inherens magánhangzótól az eltérést mellékjelekkel (diakritikus jelek) jelzik, illetve szó elején vagy magánhangzó után önálló alakjukkal jelölik, pl.:မဒမ = madama, အက=aka, ကလိ=kali. Amennyiben a mássalhangzót nem követi magánhangzó, szintén jelzik (viráma ် tehát က=ka, က်=k). A mássalhangzót követő nazális mássalhangzó jelölése (anuszvára ့ /m/ vagy /n/) és a magánhangzót követő néma hangzó jelölésére (viszárga=◌း /h/) is külön jelek szolgálnak;
Néhány hangértékhez többféle írásjegy is tartozhat, ezeket a táblázatban nem tüntettük fel;
Nem különböztetnek meg kis és nagybetűt, de az átírásban a tulajdonnevek esetében a magyar helyesírás szabályait alkalmazzuk;
Az írásjelek csoportosítása kiejtésük szerint történik, a következő felosztás szerint:
Mássalhangzók
Magánhangzók önálló és mássalhangzókhoz kapcsolt alakban, pl. ဥ=u, ူ=ú
Tonális módosítójelek, pl.: ျ,ြ,ွ,ှ,္လ
Hangérték nélküli diakritikus jelek: pl. ၍, ၌, ၎င်း amelyek listák szétválasztására, központozások jelölésére szolgálhatnak;
Az általánosan ismert indiai írásoktól (dévanágari, bangla, dravida írások) némiképp eltérően, de azok jellegének megfelelően nemcsak az inherens /a/ módosítása történhet mellékjelekkel és/vagy mássalhangzó-kombinációkkal, hanem adott szócsoportok képzése is. pl. က = ka ကိ = ki ကော် = kau ကောင်= kaung
A magánhangzók jelzésére szolgáló (အ) jelet szó elején nem írjuk át, csak akkor, ha az utána következő mássalhangzó nem tartalmaz magánhangzót. pl. အကာ → aka, de အိုဘဲ့ → obé.
Ha két mássalhangzó karaktert írunk át, ami egymás fölött szerepel, a felső karaktert kell először átírni, majd az alsó karaktert, végül ehhez illesztjük a megfelelő magánhangzót, pl.: သဒ္ဒါ→ szadda , အန္တိမဘဝ → andimabava.
↑A rövidítés az U.S. Board on Geographic Names (BGN) és angol megfelelője, a Permanent Committee on Geographical Names for British Official Use (PCGN), azaz az amerikai és az angol földrajzinév-bizottság elnevezésének kezdőbetűiből adódik
↑Néhány mássalhangzó esetében, pl. n vagy ng (nazális hangzók) gyakran /g/
↑Néhány mássalhangzó esetében, pl. n vagy ng (nazális hangzók) gyakran /z/
↑Néhány mássalhangzó esetében, pl. n vagy ng (nazális hangzók) gyakran /d/
↑Néhány mássalhangzó esetében, pl. n vagy ng (nazális hangzók) gyakran /b/
↑Néhány mássalhangzó esetében, pl. n vagy ng (nazális hangzók) gyakran /gj/
