A Kompozíció szürkében és feketében 1.(Arrangement in Grey and Black No.1) – ismertebb címén Whistler anyja – James McNeill Whistler amerikai festő festménye, melyet édesanyjáról, Anna McNeill Whistlerről készített. A Whistler anyja az amerikai festőművészet híres alkotása, gyakran hivatkoznak rá viktoriánus Madonnaként.
A festmény
A festmény 1871-ben készült, amikor Anna McNeill Whistler fiával együtt élt London történelmi Cheyne Walk utcájában.
Whistler édesanyját kérte fel, hogy üljön neki modellt a festményhez. Hogy az idős asszonyt kímélje, alkalmanként a szomszéd házban lakó Helena Amelia Lindgren helyettesítette Annát. Egy 1935-ből származó levél tanúsága szerint Anna McNeill Whistler eredetileg azt szerette volna, ha Helena nővére, Christina helyettesíti. Ezt azonban a lány édesanyja, Eliza Lyle megtiltotta, így Helena az édesanyja tudta és beleegyezése nélkül vállalta a modellkedést.
A festményt első alkalommal 1872-ben a Royal Academy of Art 104. kiállításán, az Akadémia többszöri elutasítása után mutatták be. Ez a közjáték elmérgesítette Whistler és az Akadémia jó viszonyát. Whistler többet nem nyújtott be festményt az Akadémiához jóváhagyásra. A művész még ebben az évben látott hozzá a festmény egy másik változatához, mely a Kompozíció szürkében és feketében 2. (1872-73) címet kapta. A festményhez Thomas Carlyle skót író állt modellt, aki az első képet látva fogadta el a festő felkérését, hogy egy hasonló alkotás modellje legyen.
A viktoriánus kor közönségének érzékenységét jól mutatja, hogy nem tudták elfogadni a mű címét. Számukra ugyanis elfogadhatatlan volt, hogy egy portréképnek a Kompozíció címet adják. Whistler így A művész anyjának portréja magyarázó alcímet adta a festménynek, ebből alakult ki a máig elterjedt Whistler anyja cím.
Whistler később a festmény értékesítése mellett döntött, melyet 1891-ben a francia állam vásárolt meg és a Musée du Luxembourg gyűjteményébe került. Ma a párizsiMusée d’Orsayban található.
Megjelenés a kultúrában
A Whistler anyja idővel – akárcsak da VinciMona Lisája,Grant WoodAmerikai gótikája, vagy Edvard MunchA sikoly című festménye – kulturális és társadalmi ikonná, az anyaság, a szülői szeretet és a család jelképévé vált. 1934-ben az amerikai posta a festmény stilizált metszetével bélyeget bocsátott ki. Egyike a legtöbbet reprodukált, újraértelmezett és parodizált műalkotásoknak. A pennsylvaniai Ashland mellett 1938-ban a nagy gazdasági válság idején az édesanyák tiszteletére emeltek szobrot, melyet a festményről mintáztak.
Dennis Hall, Susan Hall. American Icons: An Encyclopedia of the People, Places, and Things that Have Shaped Our Culture (angol nyelven). San Diego: Harcourt, 755. o. (2006). ISBN 978-0-85331-856-9
(1994) „"Modern painters" 7” (angol nyelven). Fine Art Journals, London (26). ISSN0953-6698.