Kompozíció szürkében és feketében 1. (Arrangement in Grey and Black No.1)
Művész	James McNeill Whistler (1871)
Típus	olaj, vászon
Műfaj	arckép
Mozgalom	Tonalizmus
Magasság	144.3 cm, 56.8 in
Szélesség	162.4 cm, 63.9 in
Múzeum	Musée d’Orsay
Gyűjtemény	Musée d’Orsay
Település	Párizs
Anyag	olajfesték vászon
A Wikimédia Commons tartalmaz Whistler anyja témájú médiaállományokat.

A Kompozíció szürkében és feketében 1. (Arrangement in Grey and Black No.1) – ismertebb címén Whistler anyja – James McNeill Whistler amerikai festő festménye, melyet édesanyjáról, Anna McNeill Whistlerről készített. A Whistler anyja az amerikai festőművészet híres alkotása, gyakran hivatkoznak rá viktoriánus Madonnaként.

A festmény 1871-ben készült, amikor Anna McNeill Whistler fiával együtt élt London történelmi Cheyne Walk utcájában.

Whistler édesanyját kérte fel, hogy üljön neki modellt a festményhez. Hogy az idős asszonyt kímélje, alkalmanként a szomszéd házban lakó Helena Amelia Lindgren helyettesítette Annát. Egy 1935-ből származó levél tanúsága szerint Anna McNeill Whistler eredetileg azt szerette volna, ha Helena nővére, Christina helyettesíti. Ezt azonban a lány édesanyja, Eliza Lyle megtiltotta, így Helena az édesanyja tudta és beleegyezése nélkül vállalta a modellkedést.

A festményt első alkalommal 1872-ben a Royal Academy of Art 104. kiállításán, az Akadémia többszöri elutasítása után mutatták be. Ez a közjáték elmérgesítette Whistler és az Akadémia jó viszonyát. Whistler többet nem nyújtott be festményt az Akadémiához jóváhagyásra. A művész még ebben az évben látott hozzá a festmény egy másik változatához, mely a Kompozíció szürkében és feketében 2. (1872-73) címet kapta. A festményhez Thomas Carlyle skót író állt modellt, aki az első képet látva fogadta el a festő felkérését, hogy egy hasonló alkotás modellje legyen.

A viktoriánus kor közönségének érzékenységét jól mutatja, hogy nem tudták elfogadni a mű címét. Számukra ugyanis elfogadhatatlan volt, hogy egy portréképnek a Kompozíció címet adják. Whistler így A művész anyjának portréja magyarázó alcímet adta a festménynek, ebből alakult ki a máig elterjedt Whistler anyja cím.

Whistler később a festmény értékesítése mellett döntött, melyet 1891-ben a francia állam vásárolt meg és a Musée du Luxembourg gyűjteményébe került. Ma a párizsi Musée d’Orsayban található.

A Whistler anyja idővel – akárcsak da Vinci Mona Lisája, Grant Wood Amerikai gótikája, vagy Edvard Munch A sikoly című festménye – kulturális és társadalmi ikonná, az anyaság, a szülői szeretet és a család jelképévé vált. 1934-ben az amerikai posta a festmény stilizált metszetével bélyeget bocsátott ki. Egyike a legtöbbet reprodukált, újraértelmezett és parodizált műalkotásoknak. A pennsylvaniai Ashland mellett 1938-ban a nagy gazdasági válság idején az édesanyák tiszteletére emeltek szobrot, melyet a festményről mintáztak.

A festmény több filmben és televíziós sorozatban tűnik fel, vagy tesznek említést róla, többek közt a Sógorom a zugügyvéd (1966), a Babette lakomája (1986), a Csupasz pisztoly 2 és 1/2 (1991), Addams Family 2 (1993), a Legenda vagyok (2007) című filmben vagy A Simpson család című televízió sorozatban. Központi szerepet kapott a Bean – Az igazi katasztrófafilm (1997) című vígjátékban, melyben hosszú idő után végleg hazatér Amerikába az alkotás.

• Margaret F. MacDonald. Whistler's Mother: an American icon. Aldershot (angol nyelven). Hampshire: Lund Humphries (2003). ISBN 978-0-85331-856-9 
• Dennis Hall, Susan Hall. American Icons: An Encyclopedia of the People, Places, and Things that Have Shaped Our Culture (angol nyelven). San Diego: Harcourt, 755. o. (2006). ISBN 978-0-85331-856-9 
• (1994) „"Modern painters" 7” (angol nyelven). Fine Art Journals, London (26). ISSN 0953-6698. 
• Symphony in Grey and Black, No. 1: Portrait of the Artist’s Mother (“Whistler’s Mother”) (angol nyelven). Detroit Institute of Arts. [2015. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 15.)

• A Whistler anyja a Musée d’Orsay oldalán