Édesapja Weiner Nándor kereskedő, édesanyja Krausz Olga volt. Testvére, Weiner György operaénekes. A szombathelyi Katolikus Gimnáziumban tanult, majd 1934 és 1940 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián Kodály Zoltán növendéke volt. Már főiskolás korában kitűnt egyéni hangú kompozícióival. A bel-és külföldi koncertélményeiről zenei jegyzeteket készített. 1940-ben Sárváron és Veszprémben teljesített munkaszolgálatot. 1942-ben a Kultuszminisztérium pályázatán díjat nyert brácsa-zongora szonátájával. 1942-ben házasságot kötött Rózsa Vera énekesnővel, akit egy közös koncertjük alkalmával ismert meg. A második világháború idején származása miatt csak az OMIKE Művészakció keretein belül léphetett fel. A házasságkötését követően ismét behívták munkaszolgálatra és a csepregi munkatáborba került. Kodály saját kezűleg írt levelet, amelyben kérte, hogy kíméljék meg Weiner életét, de nem járt sikerrel. A társaival együtt Lukovba vitték, ahol 1944 júliusában életét vesztette.[3]
Emlékezete
1994. május 2-án a Goldmark teremben – ahol korábban ő maga is fellépett – koncerttel emlékeztek meg róla. A koncerten fellépett többek között Starker János csellista, Lukács Péter brácsaművész, Pivon Gabriella fuvolaművész és Lukin Márta opera-énekesnő.[4]
