A weimari háromszög vagy weimari együttműködésNémetország, Franciaország és Lengyelország vezetőinek 1991 óta létező konzultációs fóruma, melyet az államok vezetőinek esetenkénti csúcstalálkozói, illetve éves külügyminiszteri és egyéb alacsony szintű találkozói valósítanak meg.
A három ország nem sokkal a hidegháború lezárulta után alapította meg a csoportosulást, azzal a céllal, hogy elősegítsék az európai értékeken alapuló jószomszédi együttműködést.[1]
Az Európai Unió 2004-es bővítése után a weimari együttműködés fokozatosan egyenlő partnerek európai szintű politikai tárgyalási fórumává alakult át. Hatásos lobbieszköz volt a lengyel euroatlanti integrációhoz (NATO-, majd EU-tagság) és informális egyeztetési keretet biztosított Lengyelország számára.
Bár főbb politikai céljait – az átmenet és a bővítés stabilizálását, a Franciaország és Németország kelet-közép-európai érdekeinek harmonizálását, Lengyelország euroatlanti integrációjának segítését – betöltötte, politikai, stratégiai és polgári dimenzióiban elmaradt a várakozásoktól, és sokan megkérdőjelezik további létjogosultságát.[2]
A hidegháború befejeztével több elgondolás született Európa stabilitásával, jövőbeni működési formájával kapcsolatban. Ezek egyike volt a francia–német kiegyezést háromoldalúra bővítendő, Hans-Dietrich Genscher német külügyminiszter kezdeményezésére 1991. augusztus 28-án elindított „weimari háromszög” koncepció.[2] A három ország külügyminisztereinek (a francia Roland Dumas-nak, a német Hans-Dietrich Genschernek és a lengyel Krzysztof Skubiszewskinek) első találkozójára szimbolikus okból a volt Kelet-Németország városában került sor.[3] A weimari nyilatkozat Európa-víziója az EBEÉ 1990-es Párizsi Chartáját is alapul véve a stabilitás, biztonság és jólét megőrzésében központi szerepet szánt a meglévő európai struktúrák (elsősorban az EK és az Európa Tanács) mellett a „transzatlanti dimenziónak” (USA, NATO) is. A német–francia duó trióvá avanzsálása előrevetítette az európai integráció majdani kibővítését is.[2]
A weimari együttműködés 1992-es ülésén Lengyelország elérte, hogy a NATO európai ágában, a Nyugat-európai Unióban különleges társult státust kaphasson.[3]
2011. július 5-én a három ország Brüsszelben megegyezett az 1700 katonából álló Weimar Harccsoport létrehozásáról, mely 2013-tól vethető be válságövezetekben.[4]
Röviddel a 2014. március 16-án a Krím függetlenségéről szóló népszavazás után a weimari háromszög parlamentjei külügyi bizottságainak vezetői – a francia Elisabeth Guigou, a német Norbert Röttgen és a lengyel Grzegorz Schetyna – Kijevbe látogattak, hogy kifejezzék Ukrajna területi egységével és európai integrációjával kapcsolatos szilárd támogatásukat.[5] Ez volt az első alkalom, hogy a weimari háromszög országainak képviselőt közösen utazzanak el egy harmadik országba.[6]
2016 áprilisában Witold Waszczykowski lengyel külügyminiszter a Gazeta Wyborcza napilapnak azt nyilatkozta, hogy a weimari együttműködés elveszítette jelentőségét országa számára.[7]
A 2006. július 3-i csúcsot elhalasztották a lengyel elnök, Lech Kaczyński rosszullétére hivatkozva, miután a német die tageszeitung karikatúrát jelentetett meg a lengyel elnökről („lengyel újkrumplinak” titulálva).[12]
