Szülei Wannenmacher János és Bisztetzky Katalin.[2] Külföldi építészeti tanulmányok után hazatérve 1903-tól adott be terveket építészeti pályázatokra. 1909-től Führer Miklós, 1911-től Porgesz József irodájában dolgozott, de rövid ideig a Vágó testvéreknél is működött. Az első világháborút követően Vidor Emil, később Málnai Béla irodájában kapott munkalehetőséget.[4]
Az első világháború idején négy évig harctéri szolgálatot teljesített és különböző frontokon harcolt. III. osztályú katonai érdemkereszttel, ezüst Signum Laudis-sal, bronz Signum Laudis-sal (hadiszalagon a kardokkal), Károly csapatkereszttel tüntették ki. Tagja volt a budapesti Mérnöki Kamarának, a Képzőművészek Egyesületének. Építészeti munkáiért a Magyar Mérnök- és Építészegylet aranyérmével (1908 és 1910),[5] ezüstérmével (1921),[5] és az Ybl-éremmel dicsérték meg.[6]
Az 1920-as években két neoeklektikus bérházat tervezett Újlipótvárosba.[7] Villákat is épített.[5] Az OTI részére erőműtelepeket és kis családi házakat tervezett.
Jelentős szakirodalmi munkássága volt, 1911–1912-ben szerkesztette az Építészet és Iparművészet című folyóiratot. Festményeket is alkotott. Egy ideig a Magyar Építő- és Iparművészeti Rajzolók Országos Egyesületének elnöki tisztségét is betöltötte.[4]
Felesége Kaufmann Elza volt, akivel 1912-ben kötött házasságot Berlinben.[2]
1926: Tarján Aladár és ifj. Walla József Rt. bérháza, Budapest, Katona József u. 31. / Hollán Ernő u. 11.[8] – az épület késő modern Ongroplast műanyag homlokzati burkolatot kapott[9]
1927: Star Építőipari Rt. bérháza, Budapest, Balzac u. 15. / Hegedüs Gyula u. 31.[10]
?: magyar vendéglő, London (a Földművelésügyi Minisztérium megbízásából épült)[4]
?: magyar vendéglő, Zürich (a Földművelésügyi Minisztérium megbízásából épült)[4]
?: magyar vendéglő, Berlin (a Földművelésügyi Minisztérium megbízásából épült)[4]
Az 1920-as években Vidor Emil mellett részt vett a Kőbányai Polgári Serfőzde, és a Szent István Tápszerművek számára végzett munkálatokban,[11] sok esetben kivitelező-építőmesterként.[12]