Wallentinyi Samu (Egyházasdengeleg, 1875. – Tőketerebes, 1930. június 15.) eperjesi gimnáziumi tanár, irodalomtörténész.
Élete
Szülei Wallentinyi Samu és Mikula Klementin. Testvére Wallentinyi Dezső rimaszombati tanár, unokaöccse Győry Dezső költő, író.[1]
1899-ben magyar–latin szakos tanári vizsgát tett Budapesten. 1900-tól haláláig az eperjesi főgimnázium tanára és a helyi Széchenyi-kör titkára volt. 1926-ban ünnepelték negyedszázados tanári jubileumát.[2] A helyi társadalmi élet egyik vezető alakja, többek között Petőfi ünnepséget is szervezett.[3] Eperjesen temették el.
1902-től az eperjesi Széchenyi-kör Évkönyvét szerkesztette. A csehszlovák államfordulat után főleg a Prágai Magyar Hírlapban közölte cikkeit és kritikáit.
Fia László huszárfőhadnagy 1927-ben fiatalon hunyt el.[4]
Tanítványai voltak többek között György Samu, Neumann Ernő és Sebesi Ernő.
Művei
- 1908 Tompa vallásos költészete. In: Beőthy-Emlékkönyv.
- 1898 Sárosy Gyula élete. Budapest. (Különnyomat Ország-Világ)
Szerkesztette a budapesti kir. m. bölcsészethallgatók segítőegyesületének Évkönyvét (mint a kör elnöke) az 1897–98. évről. Budapest, 1898.
Halála után Sebesi Ernő adta ki gyűjteményes kötetben korábbi kiadatlan kéziratait.
Források
- ↑ PMH 2/54, 6 (1923. március 8.)
- ↑ PMH 5/70, 4 (1926. március 25.)
- ↑ PMH 2/60, 4 (1923. március 15.)
- ↑ PMH 6/142, 6 (1927. június 23.)
- Sebesi Ernő 1933 (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete. Eperjes. Minerva.
- Petrik: Magyar Könyvészet 1886–1900.
- Kalmár Elek 1907: Tanári Névkönyv. Lőcse, 58.