Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Ali Mahmoud dandártábornok[8] (vezető operatív parancsnok) Ghayath Galla ezredes[8] (vezető operatív segédparancsnok) Maher el-Aszad vezérezredes[9] (A 4. Fegyveres Osztag parancsnoka) Ahmad Ghadban dandártábornok †[10] (A Szíriai Hadsereg parancsnoka és vezető tárgyaló)
Abu al-Baraa[11] (Az Ahrar al-Sham parancsnoka) Hammoud Douka ezredes †[12] (Az FSA főparancsnoka)
Haderők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
10+ halott,[13] 700 megadta magát (az SOHR szerint)[22] 2,600 ember megadta magát (a kormányzat szerint)[20]
21+ polgári áldozat, 23 sebesült (2016. december – 2017. január);[11][23] 50.000 ember elmenekült[24]
Wadi Barada ostroma a Szír Hadsereg és szövetségesei – többek között kormánypárti milicisták – és a libanoni Hezbollah által a Barada folyó partján a felkelők kezén lévő falvak ellen mért ostrom volt. Ezek közé tartozott az az Ain al-Fijah falu is, ahol a Ríf Dimask kormányzóság városainak ivóvizet biztosító forrás ered.[1]
Előzmények
A Szabad Szíriai Hadsereggel szövetkező szír felkelők 2012. februárban elfoglalták Souq Wadi Barada faluját. A forrásnál dolgozó mérnökök és segítőik a helyszínen maradtak. Miután a felkelők elfoglalták Wadi Barada falut, a kormány blokád alá vonta a térséget.[1]
Harirai csata
2016. júliusban a szír kormány seregei behatoltak a Barada-völgyben fekvő Harira faluba. Erre válaszul az al-Nuszra Front július 20-án 14 hadifoglyot kivégzett.[25] A szír kormány és a Hezbollah seregei augusztus 3-ra visszafoglalták Harirát. Erre válaszul a Wadi Barada belsejében lévő felkelők elzárták Damaszkusz vízutánpótlását.[26]
2016–2017-es offenzíva
A 2016–2017-es offenzíva területét a kiemelt doboz mutatja.
2016. december 23-án, miután igen erősen állítólag[27] a felkelők gázolajjal szennyezték meg Ain al-Fijahban a vízforrást, a kormányerők légi támadást intéztek Wadi Barada ellen, melyet tüzérség bevetésével fokoztak. Ez a terület előtte békésnek számított.[28] December 26-án, légi támadásokat követően a hadsereg a külső területekről és a környező sziklákról bejutott a falu belsejébe. A környéken 10 falu még mindig a felkelők kezén volt.[11] Az ellenzék azzal vádolta a kormányt és szövetségeseit, hogy hordóbombákkal rombolják Ain al-Fijahot és környező falvakat, és ezzel súlyos károkat okoznak a forrásnál.[29]
2017. január 1-én, miután a Szíriai Vörös Félhold kimenekítette a civileket a faluból, a szír hadsereg elfoglalta Ain al-Fijahot.[30] A heves összecsapások másnap is folytatódtak a városban, mivel az Jabhat Fateh al-Sham seregei megpróbálták feltartóztatni a szír hadsereg és a Hezbollah előre törését.[7]
Január 3-án a felkelők azt állították, hogy ha a kormány viszonozná a tűzszünetet és felszámolná az ostromot, akkor ők engednék, hogy olyan csapatok menjenek a helyszínre, melyek rendbe tudnák hozni a forrást.[31][32] A kormányerők másnap újabb támadást indítottak, melynek célpontja a felkelők kezén lévő Bassima falu volt. Több, a falu körüli célpontot is elfoglaltak, többek között a felkelők központjának számító Bassima Árvaházat is.[15] Eközben rajtaütéses támadást indítottak a Libanonból Szíriába átjutó Jabhat Fateh al-Sham tagjai ellen. Néhány áldozat kivételével a többség visszavonult Begaa kormányzóság Arsal településére.[14]
Január-5-én a 4. Fegyveres Osztaghoz tartozó elit haderők Maher el-Aszad parancsnoksága alatt megérkeztek Wadi Baradába, hogy ott segítsék a kormány támadását.[9] Röviddel később a jelentések szerint a hadsereg az összes olyan hegyet elfoglalta, ahonnét kilátás nyílt Basimah területére.[33] Később a kormánypárti média szerint tűzszünetet sikerült kötni.[34]
Január 8-ra megbukott a tűzszüneti megállapodás, és a kormányerők megújult erővel álltak neki az új offenzívának. Ismét elfoglalták a Deir Maqrantól északnyugatra emelkedő hegyeket, melyek közül a Tal Dahr Al-Masabi volt a legfontosabb.[35] Január 10-én első alkalommal indított támadást a területen az Orosz Légierő a területen megbújó felkelők ellen, miközben a Szíriai Hadsereg is bombázta a felkelők állásait Bassima és Deir Maqran falvak közelében.[36] Másnap a jelentések szerint a kormány csapatai behatoltak Ayn al-Fijah és Basimah területére, miközben megpróbáltak tető alá hozni egy tűzszünetet, melynek értelmében a milicisták visszavonulhattak volna az erődjüknek számító Idlib kormányzóságba, ezért cserévbe pedig azt kérték, hagyják a mérnököknek, hogy megjavítsák a Damaszkusz ivóvízellátását biztosító vezetékrendszert.[37] Eddigre a terület mintegy 50.000 lakosa hagyta el a völgyet a harcok miatt.[24]
A kormányzat előretörése Wadi Baradában 2017. január 6.–15. között.
Január 13-án a kormánypárti erők elfoglalták Basimah területét,[38] ezen felül pedig további területeket szereztek meg Ain al-Khadrában. Ellenzéki források szerint a felkelők nem sokkal később visszafoglalták Ain al-Khadrát.[39] A nap későbbi szakaszban atzAin al-Fijah, a Kafr al-Awamid, a Souq Wadi Barada, a Dayr Qanoo, a Dayr Miqrin és a Kafr az Zayt olyan összesített megállapodást kötött a kormánnyal, mely alapján a technikusok bemehettek a forrásokhoz, az ottani vezetékeket megjavítani, a kormány pedig kitűzhette a zászlóit a városok tornyaira. Ennek ellenére a megállapodás csak a fentebb említett városokra vonatkozott, és nem az egész völgyre, így több felkelői csoport továbbra is folytatta a harcokat. Ennek az lett az eredménye, hogy a felkelők rakétákkal támadtak a technikai személyzetre.[40][41]
Január 14-én este érkeztek meg a javítással foglalkozók járművei az Ain Al-Fijah mellett lévő forrásokhoz, és velük együtt több busz is a helyszínre ért, melyek feladata a felkelők Idlibbe történő elszállítása volt.[42] A felkelők egyik orvlövésze viszont még aznap megölte a Szír Hadsereg egyik tábornokát, miközben Ahmad Ghadban éppen a béketárgyalások utolsó köréről tért vissza a völgyből a kormányerők frontvonalai mögé.[10] Ennek következtében minden megbeszélést felfüggesztettek, és a kormány bejelentette, hogy folytatja az offenzívát.[10] Éjszaka ennek megfelelően a hadsereg támadást indított Ain al-Khadra ellen, és a falut el is foglalta.[43][44] Másnap a Hezbollah vezette seregek hatoltak be Ain Al-Fijah külvárosaiba, és elfoglalták a várostól északra emelkedő Ra’s al-Sirah hegyét. Ennek következtében heves összetűzés alakult ki köztük és a felkelők között.[23][45] A másik oldalon a Szír Hadsereg elfoglalta Al-Husseiniyah nagy részét, miután a helyi idősek tanácsa úgy döntött, békét kötnek a kormánnyal. Ennek ellenére a város néhány részére nem terjedt ki a kormány ellenőrzése, mert voltak olyan felkelők, akik sem megadni nem akarták magukat, sem a várost nem akarták elhagyni.[46]
A Nemzetvédelmi Erők egyik őrállása 2016. januárban Wadi Baradában a frontvonal közelében.
A következő napokban a Hezbollah és a Hadsereg lassan, de biztosan haladt előre Ain Al-Fijah belsejében.[12][47] Január 19-én a kormányerők elfoglalták Afrah faluját.[48][49] Aznap a helyi felkelők és a kormány képviselői egy újabb tűzszünetben állapodtak meg, és megpróbálnak mindent annak érdekében, hogy olyan megállapodás jöjjön létre, melyben az Ahmad Ghadban halála előtt kötött megállapodás összes részes fele részt vesz.[50] Ez a szerződés azonban hamar véget ért, mert mindkét fél folytatta a viszálykodást. A felkelők a Hezbollahot hibáztatták a békefolyamat sikertelenségéért, mivel szerintük a kormány nem tudta féken tartani a libanoni harcosokat.[51] Az al-Masdar News január 26-i jelentése szerint a kormány és az ellenzéki pártok egy újabb megállapodást kötöttek, és ez alapján 2600 felkelő állítólag megadta magát. Eszerint már csak 500 harcos ellenzi intenzíven Wadi Barada kormánykézre jutását.[20] Ennek ellenére az SOHR másnap arról számolt be, hogy az Ain Al-Fijah birtoklásáért folytatott csata intenzitása továbbra sem csökkent.[52][53]
Január 28-án azonban a január 26-i békemegállapodás hatályba lépése alkalmából „jóindulatú gesztusként” a felkelők elhagyták Al-Fijah területét. Így a város irányítását a hadsereg vette át, aki azt mondta, a völgyben maradt felkelők szabadon elhagyhatják a területet Idlib irányába.[54][55]
Egy nappal később Wadi Barada teljes egésze a kormány kezére került. A forráshoz szükséges összeköttetéseken dolgozó munkásokat küldött a helyszínre a kormányzat. Így akarták minél előbb biztosítani a Nagy-Damastkuszban élő mintegy 5 millió ember vízellátását.[2][3] Később a felkelőket szállító első buszok elindultak Idlib felé, miközben az al-Masdar News arról számolt be, hogy a Jabhat Fatah al-Sham több harcosa más ellenzéki csoportokhoz tartozó katonákat támadott meg Kafr az Zaytban, mivel nem értettek egyet a tűzszünettel.[56]
Tűzszüneti tárgyalások és az evakuáció
December 29-én a szíriai kormány és az ellenzéki erők delegáltjai megegyeztek abban, hogy szükséges a béketárgyalások folytatása, mely alapján tűzszünet köthető Wadi Barada környékén. Mind az FSA, mind a Jabhat Fatah al-Sham felkelői számára szabad elvonulást biztosítanak Idlib irányába, ha ezért cserébe a felkelők feladják a Damaszkusztól nyugatra fekvő Wadi Baradát. Ennek megtörténte esetén al-Zabadani és Madaya el lenne zárva a felkelők többi területétől, és ezt a kormány kihasználhatná arra, hogy újabb tűzszünetet kössenek, és újabb evakuálásokat tudjanak véghez vinni.[57]
Falu a völgyben.
A jelentések szerint január 6-án a Hezbollah tűzszünetet ajánlott, de ezt az Ahrar al-Sham azzal utasította vissza, hogy a kormány régebben az ő tűzszüneti ajánlatukat utasította vissza, melyet arra akartak felhasználni, hogy megjavítsák a légi támadásokban megrongálódott vízellátó hálózatot. A konfliktus környékén nagyjából 5,5 millió embernek nem volt vezetékes ivóvízellátása az utóbbi két hétben.[58] Ennek ellenére a jelentések szerint még aznap fegyverszünetet kötöttek, mely szerint a szerelő munkások hozzáférést kapnak a területhez, hogy megjavítsák a vízellátást, a helyi milicisták pedig átadják nehézfegyverzetüket a helyi bizottságoknak. Akik erre nem hajlandóak, elszállítják Idlibbe.[34]
Január 13-án az Ain al-Fijah, a Kafr al-Awamid, a Souq Wadi Barada, a Dayr Qanoo, a Dayr Miqrin és a Kafr az Zayt orosz közvetítéssel olyan megállapodást kötöttek a kormánnyal, melyben az SOHR jelentése szerint a következőkben állapodtak meg: (1) A helyieket hat hónapra mentesítik a katonai szolgálat alól. (2) A legtöbb fegyvert beszolgáltatják a kormánynak. (3) A körözött helyiek megtárgyalhatják sorsukat a kormány biztonsági szerveivel; (4) A város körül semmilyen fegyveres jelenlét nem lehet. (5) A nem helyi felkelőket Idlibe szállítják. (6) Minden olyan felkelő, aki önként el akarja hagyni a völgyet, szabadon távozhat Idlibbe. (7) A hadsereg nem léphet be a helyiek házaiba. (8) A hadsereg ellenőrző pontokat állíthat fel a városokon belül, azok bejáratainál és a főútvonalak mentén bárhol. (9) Helyiek és volt felkelők is szabadon csatlakozhatnak a Nemzetvédelmi Erőkhöz. (10) A menesztett munkavállalók tovább folytathatják régi munkájukat, visszakapják állásaikat.[41] A tárgyalások a szíriai főtárgyaló halála után abbamaradtak.[59] Január 19-én ismét megpróbálták betartatni a megállapodást,[50] de ez is hamar felbomlott.[51] A szíriai békefolyamat részeként ezután Kazahsztán fővárosában, Asztanában tartották meg a Nemzetközi Találkozót a Szíria Helyzet Rendezésére, ahol a szír kormányt képviselő ENSZ-küldött, Bashar Jaafari bejelentette, hogy a 2016. decemberben indult tűzszünet a terroristák jelenléte miatt nem terjed ki a Barada régióra.[60] Január 26-án a kormánypárti média arról számolt be, hogy közel 2600 felkelő tette le a fegyverét, és vagy visszatértek polgári foglalkozásukhoz, vagy az önvédelmi egységekbe léptek be.[20]
Nemzetközi reakciók
Egyesült Nemzetek Szervezete: Jan Egeland, a Norvég Menekültügyi Bizottság vezetője Genfben ezt mondta: „A vízellátás szabotálása, ellehetetlenítése, természetesen háborús bűncselekmény, mert ebből civilek isznak, és ezen keresztül civileket lehet megfertőzni, ha a vízellátást nem állítják helyre.”[61]
.png)
.png)
.png)
.png)
