Ez a szócikk a történészről szól. Hasonló címmel lásd még: Várkonyi Gábor (egyértelműsítő lap).

Várkonyi Gábor János (Salgótarján, 1962. december 29. –) magyar történész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történeti Intézet habilitált egyetemi docense, Fáma-díjas.^[1]

1977 és 1981 között a salgótarjáni Bolyai János Gimnáziumban tanult, majd 1983 és 1988 között az ELTE Bölcsészettudományi Kar magyar-történelem szakos hallgatója volt, illetve az Eötvös Collegium tagja. PhD fokozatát 1997-ben szerezte meg, az ELTE-n, habilitációjára 2008-ban került sor.^{[m 1][2][3]} Kutatási területei: a kora újkori magyar politikai gondolkodás fejlődése; művelődés és társadalomtörténet; történeti ökológia; a társadalmi nemek története; a kora újkori angol követség működése Konstantinápolyban.

• II. Rákóczy György esküvője; sajtó alá rend., jegyz.; ELTE, Bp., 1990 (Régi magyar történelmi források)
• Rákóczi Erzsébet levelei férjéhez, 1672-1707; szerk., előszó Benda Borbála, Várkonyi Gábor; Osiris, Bp., 2001 (Millenniumi magyar történelem. Források)
• A nők világa. Művelődés- és társadalomtörténeti tanulmányok; szerk. Fábri Anna, Várkonyi Gábor; Argumentum, Bp., 2007
• Ünnepek és hétköznapok. Művelődés és mentalitás a török kori Magyarországon; General Press, Bp., 2008
• Tünde Lengyelová–Várkonyi Gábor: Báthory. Zivot a smrt'; Ottovo, Praha, 2009
• Lengyel Tünde–Várkonyi Gábor: Báthory Erzsébet. Egy asszony élete; ford. Lacza Tihamér; General Press, Bp., 2010
• Báthory Erzsébet. Bűnös vagy áldozat?; Kossuth, Bp., 2016 (A magyar történelem rejtélyei)

• Várkonyi Gábor önéletrajza. gaborvarkonyi.blogspot.hu (Hozzáférés ideje: 2016. január 12.)
• Várkonyi Gábor személyes adatlapja. Országos Doktori Tanács. (Hozzáférés ideje: 2016. január 12.)