Várhelyi Endre

Várhelyi Endre
Született1924. június 25.[1]
Hódmezővásárhely
Elhunyt1979. július 27. (55 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
GyermekeiVárhelyi Éva
Foglalkozása
Iskolái
KitüntetéseiMagyarország Érdemes Művésze díj (1978)[3]
SírhelyeFarkasréti temető (25-1-56)[4]
A Wikimédia Commons tartalmaz Várhelyi Endre témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Várhelyi Endre (születési neve: Weisz Endre) (Hódmezővásárhely, 1924. június 25. – Budapest, 1979. július 27.) magyar színházi rendező, operaénekes (basszbariton); érdemes művész (1978).

Életpályája

1938-ban egy Shakespeare-tanulmányát oxfordi ösztöndíjjal jutalmazták. A színházat primadonnaként dolgozó édesanyja által szerette meg. 1942-ben érettségizett a Bethlen Gábor Református Gimnáziumban. Felsőfokú tanulmányait Molnár Imrénél, Maleczky Oszkárnál, Ádám Jenőnél és Bartha Dénesnél végezte a Zeneakdémián. 1944-ben harcolt a fronton. 1945-ben a Hódmezővásárhelyi Nemzeti Színház (Szakszervezeti Ifjúsági Színház) igazgatója volt, majd Budapestre került 1946-ban. 1947–1957 és 1963–1977 között a Magyar Állami Operaház tagja volt. 1977-ben betegsége miatt nyugdíjba vonult.

Családja

Szülei: Weisz László (1890–1945) és Bánky Ida (1895-1945) primadonna volt. Édesapját 1944-ben Németországba hurcolták; bombatámadás okozta halálát. Édesanyja 1945-ben autóbalesetben hunyt el. Testvére, Várhelyi Tamás (1927–1995) főszerkesztő volt. Fia, Dr Várhelyi Endre (1963-) fogorvos. Lánya, Várhelyi Éva (1970-) mezzoszoprán operaénekesnő.

Sírja a Farkasréti temetőben található (25-1-56).

Szerepei

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 54.

  • Borogyin: Igor herceg – A kán vezére
  • Nicolai: A windsori víg nők – Dús
  • Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok – Schwartz; Beckmesser
  • Kacsóh Pongrác: János vitéz – Bartolo
  • Schubert-Berté: Három a kislány – Gumpelwieser
  • Verdi: Aida – A király
  • Erkel Ferenc: Bánk bán – Biberach
  • Ránki György: Pomádé király új ruhája – Nyársatnyelt Tóbiás
  • Mejtusz: Az ifjú gárda – A tábornok tisztiszolgája
  • Beethoven: Fidelio – 2. fogoly
  • Polgár Tibor: A kérők – Baltafy
  • Wagner: Tannhauser – Reinmar
  • Ránki György: Muzsikus Péter új kalandja – Fagott
  • Kosma: Elektronikus szerelem – Merkur
  • Berg: Wozzeck – Orvos
  • Verdi: A végzet hatalma – Calatrava gróf
  • Orff: Az okos lány – Harmadik csibész
  • Donizetti: Szerelmi bájital – Dulcamara
  • Honegger: Johanna a máglyán –
  • Szokolay Sándor: Vérnász – A menyasszony apja
  • Bizet: Carmen – Zuniga
  • Rossini: Hamupipőke – Don Magnifico
  • Sosztakovics: Katyerina Izmajlova – Rendőrfőnök
  • Verdi: Falstaff – Pistol
  • Puccini: A Nyugat lánya – Ashby
  • Mihály András: Együtt és egyedül – Második újságíró
  • Wolf-Ferrari: A négy házsártos – Maurizio
  • Weill: Mahagony – Hétszentség Mózes
  • Cooper: Az utolsó mohikán – David Gamut
  • Offenbach: Szép Heléna – Kalchasz
  • Szokolay Sándor: Hamlet – Polonius
  • Rimszkij-Korszakov: Az aranykakas – Polkan
  • Mozart: Szöktetés a szerájból – Osmin
  • Wagner: A Rajna kincse – Fasolt
  • Petrovics Emil: Bűn és bűnhődés – Doktor
  • Verdi: A trubadúr – Ferrando
  • Haydn: Ember a Holdon – Buonafede
  • Paisiello: Botcsinálta bölcsek – Petronio
  • Donizetti: A csengő – Don Annibale Pistacchio
  • Britten: Szentivánéji álom – Vackor
  • Szokolay Sándor: Sámson – Efton
  • Mozart: Don Juan – Leporello
  • Mozart: Figaro házassága – Basilis
  • Smetana: Az eladott menyasszony – Kecal

Filmjei

Díjai

Jegyzetek

Források

További információk

  • Till Géza: Búcsú Várhelyi Endrétől (Muzsika, 1979. 9. sz.)
  • Maszk és Toll (Film, Színház, Muzsika, 1966. nov.)
  • Fenákel Judit: Ember a holdon (Csongrád, 1969. augusztus 9.)
  • Ki kicsoda a magyar zenei életben. Budapest, 1979. 338. p.
  • Felletár Béla: Várhelyi Endre vásárhelyi pályakezdése és a színház. Kézirat. 1970.
  • Az NLK helyismereti gyűjteményében Felletár Béla gyászbeszéde Várhelyi Endre fölött. 1979. Szövege az NLK helyismereti gyűjteményében. K.J.
  • Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerk. Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerk. Boronkay Antal. Budapest, Zeneműkiadó, 1983-1985.
  • Magyar nagylexikon XVIII. (Unh–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. ISBN 963-9257-19-2  
  • Révai új lexikona XVIII. (Tob–Z). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2006. ISBN 963-955-641-6, ISBN 978-963-955-641-6  
  • Enyedi Sándor: Színészek, színházak, városok. A határon túli magyar színházművészet kislexikona. Budapest–Kolozsvár, Balassi–Polis, 2005.
  • Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. ISBN 963-547-414-8