A vonatbefolyásoló berendezések az emberi, valamint műszaki hibából fakadó balesetek, vonatütközések, kisiklások megelőzése. Működése során a kapott jelek (pl. pályáról, rádión keresztül stb.) alapján felügyeli a vonat mozgását és a mozdonyvezető tevékenységét, szükség esetén, mint a sebességhatár túllépésekor vagy „Megállj!” jelzést adó jelző meghaladásakor beavatkozik, a vonatot a megfelelő sebesség eléréséig lelassíthatja, de a lehető legrövidebb fékúton meg is állíthatja azt. Hagyományosan a vonatbefolyás berendezései elkülönülnek a vonat vezetéséhez szükséges további berendezésektől.^[1]

Az autostop a vonatbefolyásolás egyik legrégebbi módja, de számos helyen a mai napig használatban van, többek között a budapesti (M3-as vonalon),^[2] New York-i, londoni metróhálózaton, valamint a berlini S-Bahnon. Az autostoppal ellátott pályákon a jelzők mellé egy állítható kart, úgynevezett ütőkart telepítenek. Amennyiben a jelzőn továbbhaladást megtiltó jelzés van, az ütőkar függőleges állásban van. Amennyiben egy vonat a jelző „Megállj!” jelzését meghaladja, az ütőkar az elhaladó szerelvény alján nekiütődik egy szelepnek, ezáltal megnyitja azt, amin keresztül a légfék fővezetékéből azon keresztül kiszökik a levegő, ami kényszerfékezést eredményez a vonatnál. A jelző szabad jelzésénél ez az ütőkar a pálya mellé van fordítva, így az áthaladó vonat szelepjének akkor nem tud nekiütközni.^[2][3]

• Európai Vonatbefolyásoló Rendszer (nagyvasút)
• kommunikációs alapú vonatvezérlő rendszer (gyorsvasút)

A nemzeti vonatbefolyásoló berendezések az adott ország nemzeti szabályozásai alá esnek. Az Európai Területén kitűzött cél az egységes vonatbefolyásoló rendszer kiépítése, így a nemzeti rendszereket ilyen szempontból B. besorolású rendszereknek is nevezik.^[4]

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Train protection system című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• ↑ U.S. Congress: Automatic Train Control in Rail Rapid Transit. (angolul) Washington, D.C: U.S. Congress, Office of Technology Assessment. 1976. Hozzáférés: 2024. február 8.  
• ↑ Glover 1996: John Glover: London's Underground. (angolul) London: Ian Allan. 1996. ISBN 0-7110-2416-2  

• Vasúti Műszaki Előírás: Vonatbefolyásolás. vmb.kti.hu. (magyarul) Vasúti Műszaki Bizottság (Hozzáférés: 2024. február 8.) (PDF)
• EVM–120 vonatbefolyásoló berendezés