1908-tól szülőhelyén Tordán, majd Nagyszalontán, Székelyudvarhelyen, és Budapesten volt gimnáziumi tanár. 1919-től került a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályára, ahol 1922-től múzeumőr volt. 1940-ben nevezték ki a kolozsvári egyetem néprajz tanárává. 1941-ben került Budapestre; a budapesti egyetemen tanított haláláig. 1941–1945 között a Néprajzi Intézet igazgatója és a Közgyűjtemények Országos Felügyelőségének vezetője volt.
Munkássága
Több jelentős néprajzi, főleg népművészeti és nyelvtudományi tanulmányt tett közzé. Györffy Istvánnal és Bátky Zsigmonddal együtt szerkesztették A magyarság néprajza című 4 kötetes gyűjtemény több fejezetét.