A virrasztó (arámiul עִיר iyr, többes szám עִירִין iyrin, NFÁ ʕiːr(iːn);^[1] Görögül: ἐγρήγοροι, átbetűzés,: egrḗgoroi; Szláv transzliteráció, Grigori,^[2] „Virrasztók”, „az ébren lévők”; „őr”, „figyelő”^[3]) bibliai angyalokra használt kifejezés a bibliában. A virrasztó szó megjelenik egyes szám és többes számban is Dániel könyvében (Kr.e. 4–2. század), ahol az utalások szentségükre mutatnak.

Dániel könyvében, 4:13, három utalás található a „virrasztó, szent” osztályra (virrasztó, Arámiul `iyr; szent, Arámiul qaddiysh). A fogalmat először Nabukodonozor használta, aki azt mondta, hogy látott egy „virrasztót, egy szentet, aki a mennyekből jött le”. A király álmában az angyal azt mondta, hogy füvet fog enni, és elveszti elméjét, és ez a büntetés „a virrasztók rendelete, a Szentek szavának követelménye” … „hadd tudják az élők, hogy a Leghatalmasabb uralja az ember királyságát”. Dániel miután meghallgatta a királyt, egy óra tanakodás után így válaszolt: 

„És mert a király egy virrasztót látott, egy szentet, aki a mennyekből jött le és mondá, Vágd ki a fát és pusztítsd el, de hagyd meg az ő gyökereit a földben, kösd meg azt egy vasszalaggal, majd egy bronzszalaggal, a mező gyengéd füvében, és hagyd hogy átnedvesedjen az a menny harmatától, és az ő eledele egy legyen a mezők vadjaival, amíg nem az idő hét íziglen el nem telik fölötte' ez álmod jelentése, Ó király: A Leghatalmasabbik rendelete ez, ami uram fölött, a király fölött született, ami szerint kivetetsz az emberek közül, és a te tartózkodásod a mezőn legelő állatokéval fog együtt lenni. Füvet fogsz enni, mint az ökrök, és átázol a menny harmatától, és az idő hét íziglen fog eltelni fölötted, amíg rájössz, hogy a Leghatalmasabbik uralja az ember királyságát és annak adja azt, akinek akarja.”

Johann Wigand protestáns reformátor úgy véli, hogy a virrasztó Nabukodonozor álmában vagy maga Isten, vagy az Isten fia. A Szentháromságra is utal a 17. („Ez a virrasztók rendelete”) és a 24. („ez a Leghatalmasabbik rendelete) verseket összekötvén.^[4]

Világi tudósok úgy látják ezeket a „virrasztókat, szenteket”, mint a babilóniai vallás egyik befolyását, miszerint ennek a résznek szerzője Dániel könyvében, megpróbálja Nabukodonozor babilóniai isteneivel elfogadtatni Izrael istenének az erejét, mint a „Leghatalmasabbikét”.^[5] A görög Septuaginta verzió eltér az arámi masoret szövegtől: például az arámi írásban zavaros, hogy ki mondja a 14. verset, Nabukodonozor vagy a virrasztó az álmában.^[6]

Énok könyveiben, Énok első könyve leginkább a virrasztók bukására összpontosít. Énok második könyvében a Virrasztók (görög egrḗgoroi), az ötödik mennyben vannak, ahol a bukás történt. Énok harmadik könyve az el nem bukott Virrasztókra helyez figyelmet.

A „Virrasztók” kifejezés elég gyakran tűnik fel Énok könyveiben. A Virrasztók könyve (1 Énok 6-36) megjelenik arámi részletekben az irin we-qadishin, „Virrasztók és Szentek” frázissal, ami az arámi Dánielre utalhat.^[7] Az arámi irin „virrasztók” jelentése „angyal” (Görög angelos, Kopt malah) a görög és etióp fordításokban, habár a hagyományos arámi szó az angyalra, a malakha nem jelenik meg az arámi Énokban.^[8]

Ennek a részletnek az írásának időpontja kb. Kr.e. 2.-1. században lehet. Maga a könyv a Teremtések könyvének egyik versére a hatodik fejezeteben alapszik, az Isten fiaira, amelyben le van írva az angyalok házassága földi nőkkel, akik egy új hibrid fajnak adnak életet, a nephilimeknek. Az irin fogalom az engedetlen Virrasztókra van használva, megnevezve 200-an vannak, köztük vezéreikkel is, viszont az arámi iri az alázatos angyalokra is használva van, akik megkötözik ezeket, mint például Rafael arkangyal (1 Énok 22:6).

Énok könyvében a Virrasztók (arámiul עִירִין, iyrin) a földre küldött angyalok, akinek feladata az emberek felügyelete volt. Ezek az angyalok hamarosan elkezdtek vágyakozni a földi nők után, és vezérük, Shemjáza sarkallására tanítani kezdték az embereket és szaporodni kezdtek velük. Ezeknek a szaporulatoknak az eredményei a nephilimek voltak, vad óriások, akik tönkretették a földet és veszélyeztették az emberiséget.

Shemjáza és társai később megtanították az embereket különféle mesterségekre és technológiákra, mint például a fegyverkészítésre, a kozmetikára, tükrök készítésére, mágiára és más egyéb technikákra, amiket az emberiségnek lassan kellett volna önmagától felfedeznie, nem hirtelen rájuk zúdítani az ezekkel kapcsolatos ismereteket. Miután Isten látta mik történnek a földön ennek következményeként, úgy döntött, hogy özönvizet zúdít az egész világra, hogy megszabaduljon a nephilimektől, de előbb elküldte Uriélt Noéhoz, hogy őt megtartsa és ezáltal az emberiséget is. A virrasztók a földnek völgyeiben vannak megkötözve egészen a végítélet napjáig. (Júdás levelének 6. verse azt írja, hogy a bukott angyalok „örökkévaló láncokkal lesznek lekötve a sötétségben” egészen a végítéletig.)

A tízek vezérei, Énok könyve szerint a következőek: 

„7. Ezek a vezéreik nevei: Shemjáza, aki (fő)vezérük volt, Uraklbárméel, Rámláel, Kokábel, Támiel, Rámuel, Dánel, Ázákéel Baráqjéel, Asáel, Ármáres, Bátráel, Anánel, Szeráquel, Szamszávéel, Szatárel, Turel, Jomjáel, Száriel. Ezek voltak a tízek vezérei.”

Énok könyve úgy szint megnevezi a 200 bukott angyal vezéreit, akik emberekkel házasodtak, természetellenes szaporodásba kezdtek és tiltott tudományokat tanítottak nekik. Néhányuk Raziel könyvében, a Zóhárban és a Jubileumok könyvében is meg vannak említve.

• Szeráquel, megtanította az embereknek a föld jeleit. Habár A Sibylline Orákulumokban Szeráquel nem bukott angyalként, se nem Virrasztóként van megemlítve, hanem egyikeként az öt angyalnak, akik igazságra vezették az emberek lelkét, a másik négy Ramiel, Uriél, Számum és Azázél (Sátán).
• Ármáres, a varázslás elhárítását tanította az embereknek.
• Azázél (Sátán) megtanította az embereket arra, hogy hogyan készítsenek maguknak kardokat, késeket, pajzsokat, mellvérteket és a kozmetika titkait is feltárta előttük.
• Gádréel (vagy Gader'el) a kozmetika használatára, fegyverek használatára és az emberre mért halálos csapásokra tanította meg őket.
• Baráqjéel tanította az asztrológiát.
• Bazázéel ugyan meg van említve Énok első könyvében, viszont a sérült kéziratok és az írások nehézséges fordításai miatt a legtöbb fordításban nem szerepel.
• Ázákéel a felhők és jelek ismeretét tanította.
• Kokábel Raziel könyvében egy magas rangú, szent angyal. Énok első könyvében egy bukott virrasztó, az alvilág lakója, és 350,000 szellem parancsnoka. 
• Pénemuné, megtanította az embereknek a „keserűt és az édeset” és a „tintával, papírral való írást”. (1 Énok 69:8)
• Száriel (Szuruél) a hold útjait (abban az időben tiltott tudomány volt). 
• Shemjáza egyik vezére a bukottaknak.
• Szamszávéel, egykor az Éden egyik őrzője a Zóhárban, Uriél arkangyal segédtiszteinek egyikeként szolgált (a másik Hasdiel). A Jubileumok könyvében a Virrasztóként van megnevezve. Egy bukott angyal, aki a nap útjait tanítja.
• Jéqon volt az, aki a Virrasztókat arra ösztönözte, hogy szexuális kapcsolatba lépjenek az emberekkel. Bűntársai Ásbéel, Gádréel, Pénemuné és Kásdéja voltak, akik mind „sátánként” voltak hívva.

Énok könyvének mondanivalója a Geneszisz 6:1-4 verseivel is összefüggésbe került, ahol Virrasztók helyett Isten fiai vannak megemlítve:

„Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdenének a föld színén, és leányaik születének. És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek vala. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő. Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.”

A zsidó pszeudoepigráf Énok második könyve (Szláv Énok) a Grigorikról beszél, akik megegyeznek az Énok első könyvében szereplő Virrasztókkal. A szláv Grigori szó a könyvbeli formájában egy átírás a görög ἐγρήγοροι egrḗgoroi szóból, ami „ébert” jelent.^[9] Héber megfelelője ערים, melynek jelentése „ébredés”, „éber”.^[10]

A 18. fejezet úgy mutatja be a Grigorit, mint számlálhatatlan emberi kinézetű katonát, méretük „nagyobb, mint az óriásoké”. Az ötödik mennyben lakoznak, és „Girgoriként vannak leírva, akik az ő hercegükkel, Sátánnal, megtagadták a Világosság urát”.^[11] Énok második könyvének egy verziója egy számot is ad róluk, 2 milliót.^[12] Továbbá az áll a könyvben, hogy néhányuk „alászállottak az Úr trónjától a földre” és nőket vettek feleségül „beszennyezték a földet az ő tetteikkel”, ami miatt büntetésük örök fogság az alvilágban. Azok száma, akik leereszkedtek a földre általában három, viszont Andrei O. Orlov szerint néhány kézirat számukat 200-ra, esetleg 200 millióra becsüli.

A 29. fejezet, a teremtés második napjára utal, az ember teremtése előtt azt írja, hogy „egyben az angyalok rendje közül”, vagy Énok második könyvének egy másik verziója szerint, „az arkangyalok egyikében”,^[13] „egy lehetetlen ötlet fogant, miszerint trónusát a felhők fölé helyezné és ereje egyenlővé válna az Úréval. Az Úr pedig levetette őt a magasságból az ő angyalaival együtt, és repült a levegőben, a feneketlenségben.” Habár csak egy a kézirathoz adott címben van megemlítve, a fejezet gyakran úgy van értelmezve, mint Sátán és az ő angyalaira, a Grigorikra utaló szöveg.

A Biblia egyik fordításában különbség van téve a Grigorik és a bukott angyalok között, Énok látomására alapozva, aki „óriásokat, a bukott angyalok testvéreit” látta az ötödik mennyben.^[14]

Énok második könyvének 18:3 részének hosszabb recenziója úgy azonosítja a második menny rabjait, mint a Sátán angyalait.^[15]

A „Virrasztó” kifejezés megjelenik a Jubileumok könyvében is (Jub. 4:15, 5:1).

Egy utalás található a héber Damaszkuszi Iratban, 2:18, a „virrasztók mennyből való bukására”, amely visszhangoztatja 1 Énok 13:10-et.

A Zóhár említést tesz a „virrasztókról” Nabukodonozor álmaiban.

A Haifai Egyetem zsidó történésze, Jonathan Ben-Dov állítása szerint a virrasztók mítosza Libanonban kezdődött, amikor is arámi írók megpróbálták szavakba önteni a mezopotámiai kőszobrokon lévő képeket, anélkül, hogy el tudták volna olvasni az akkád szöveget.^[16]

Számos értelmezés született a Grigorikat illetően a népkultúrákban.

„A Virrasztó” egy visszatérő Marvel képregény karakter, aki legelőször a „Fantasztikus négyes #13”-ban jelent meg, 1963-ban. Név szerint „Uatu”, egy fejlett faj tagja, aki az emberi fajt tanulmányozza, de nem avatkozhat történelmébe. Uatu megszegi ezt az utasítást és néha beavatkozik az emberek ügyeibe, mivel a sok évnyi megfigyelés során megszerette az emberiséget.^[17]

A „Hegylakó” című sorozatban szerepel egy „Figyelők” nevű csoport. Feladatuk a halandó „hegylakók” megfigyelése, viszont szintén közbeavatkozás nélkül.

Berlin felett az ég című filmben Berlint angyalok figyelték, őrizték.

Kevin Smith 1999-es vallásos szatíra Dogmájában, Bartleby karaktere (játszotta Ben Affleck) egykori Figyelőként van megemlítve.

Darren Aronofsky 2014-es biblikus Noéja, szerepet ad számos Virrasztóknak, akik a filmben úgy vannak feltüntetve, mint akik kidobattak a Mennyből, mivel segítettek az emberiségnek.

Traci Harding „The Cosmic Logos” című könyvében a Grigorik olyan bukott szellemi lények, akik figyelték és segítették az emberi lények fejlődését és ezáltal elnyerték a „Figyelő, Őrző” címet.

Deirdra Eden A figyelők, a fény lovagja című könyvében egy fiatal lány, Auriella, elmenekül falujából miután boszorkánysággal vádolták meg és halálra ítélték. A sötétség lényeinek üldözése végett nehezen elfogadja sorsát és eldönti, hogy az örök háború melyik oldalán küzdjön.

Az Odaát 10. évad „Angel Heart” című részében meg vannak említve a Grigorik Tamiel személyében („Peter Holloway” név alatt), aki a rész főgonosza. A rész egyik pillanatában egy kép látható, ami egy grigori festmény a sorozat szerint—valójában az is, egy klasszikus ábrázolás Mihály arkangyal és a Sátán csatájáról.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Watcher_(angel) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Boccaccini, edited by Gabriele. Enoch and Qumran origins : new light on a forgotten connection, [Nachdr.]., Grand Rapids (Mich.): W. B. Eerdmans (2005) 
• Charlesworth, edited by James H.. The Old Testament pseudepigrapha.. Peabody, Mass.: Hendrickson (2010) 
• DDD, Karel van der Toorn, Bob Becking, Pieter W. van der Horst,. Dictionary of deities and demons in the Bible (DDD), 2., extensively rev., Leiden: Brill (1998) 
• Meadowcroft, T. J.. Aramaic Daniel and Greek Daniel : a literary comparison. Sheffield: Sheffield Acad. Press (1995) 
• Nickelsburg, George W.E.. 1 Enoch : a new translation : based on the Hermeneia commentary. Minneapolis: Fortress Press (2004) 
• Orlov, Andrei A.. Dark mirrors : Azazel and Satanael in early Jewish demonology. Albany: State University of New York Press (2011) 
• Platt, Rutherford H.. Forgotten Books of Eden., Reprint, Forgotten Books (2004) 
• Porteous, Norman W.. Daniel : a commentary. Philadelphia: Westminster Press (1965) 
• SDA Commentary on Daniel. Commentary on Daniel and the Revelation : from the Seventh-day Adventist Bible Commentary., Reprint, Hagerstown, Md.: Review and Herald Pub. Association (1980) 
• Ward, Andrew Collins ; additional research by Richard. From the ashes of angels : the forbidden legacy of a fallen race. Rochester, Vt.: Bear & Co. (2001)