Az alapítás nem kis szerencsével óriási sikerrel indult, ugyanis egy akkoriban ismeretlennek számító zenész, Mike Oldfield kopogtatott a lemezkiadó ajtaján egy olyan művel, amelyet már több helyen is elutasítottak. Branson adott egy esélyt a progresszív rock anyagnak, és nagyon beletrafált. Az album 279 hetet töltött a brit toplistákon, és néhány év alatt közel 20 millió darabot adtak el belőle világszerte.[1]
A kiadó 1985-ben részt vett Pekingben a nyugati cégek első hanglemez kiállításán, ahol többek között Julian Lennon és Boy George lemezeit mutatta be.[2]
A kiadót 1992-ben adták el a Thorn EMI-nak 1 milliárd dolárért, hogy megmentsék a Virgin-birodalom másik vezető cégét a Virgin Atlantic légitársaságot.[1][3] 2011-ben a Virgin Records márkát is birtokló EMI lemezkiadó részlegét 1,4 milliárd euróért a Universal Music Group, zeneműkiadó részét a Sony Music Entertainment vásárolta fel.[4]
A Virgin Records 1995 novemberében nyitotta meg a világ legnagyobb zeneműboltját New York szívében, a Times Square-en. A kereskedelmi egység közel 7000 négyzetméteres.[5]
Sex Pistols Az együttes első nagylemeze a „Never Mind the Bollocks Here’s the Sex Pistols” 1977. október végén három nap alatt 100 000 példányban fogyott el, és az angol slágerlista élére került.[6]
Boy George 1982-ben a Virgin Records favorit énekese volt.[7]
George Michael lemezeinek Amerikán kívüli kiadási jogát 1996-ban 16 millió dollárért vette meg a Virgin.[11]
David Bowie, aki 2002-ben hagyta ott a kiadót, hogy saját ISO nevű kiadójánál jelentesse meg a lemezeit.[12]
Mariah Carey, akivel 2001-ben kötött szerződést öt albumra a kiadó, de azt az első album, a Glitter mindössze 2 millió eladott példányt eredményező bukása után 2002-ben felbontotta.[13]