A világháló (angol eredetiben World Wide Web, WWW vagy röviden Web) az interneten működő, egymással úgynevezett hiperhivatkozásokkal összekötött dokumentumok rendszere. A WWW jelentése sokak számára homályos, és a legtöbben úgy gondolják, ez már magát az internetet takarja, azonban ez ilyen formában egyáltalán nem helytálló.^[1] A rendszert webböngésző program segítségével lehet elérni. Ez a program képes megjeleníteni az egyes dokumentumokat, „weblapokat”. A felhasználó a lapokon található hiperlinkek segítségével további lapokat kérhet le, amelyeken újabb hiperlinkek lehetnek. A rendszer „háló”-jellegét is ez adja; a dokumentumok a háló csomópontjai, míg a hiperlinkek a háló szálai, amelyeken keresztül egy vagy több lépésben tetszőleges csomóponthoz eljuthatunk.

A Web alapelveit Tim Berners-Lee, a CERN részecskefizikai kutatóközpont munkatársa dolgozta ki 1989-ben. Eredeti célja a különböző intézményekben világszerte dolgozó kutatók közötti automatizált információmegosztás volt. Az alapötlet egy globális információs hálózat létrehozása volt a számítógépek, a számítógépes hálózat és a hipertext képességeinek ötvözésével.

A világháló több szempontból eltér az akkori hipertextes rendszerektől:

• A WWW-ben megengedett az egyirányú link, nem kell kétirányú. Ez lehetővé teszi, hogy valakinek az anyagára hivatkozzunk, anélkül, hogy az illetőt felkeresnénk.

• A WWW nem volt szabadalmazott bizonyos alkalmazásokkal szemben, mint például a HyperCard és a Gopher. Ez lehetővé tette, hogy függetlenül fejlesszék a szervereket és a klienseket, és licencmegkötések nélkül bővítsék kiterjesztésekkel.

1993. április 30-án a CERN bejelentette,^[2] hogy a világháló mindenki számára szabad és ingyenes.

Még ugyanebben az évben elindult az első magyarországi WWW-szerver, a www.fsz.bme.hu Archiválva 2006. május 2-i dátummal a Wayback Machine-ben.

A világháló három szabványra épül:

• A Uniform Resource Locator (URL) leírja, milyen egyedi „címmel” kell rendelkeznie az egyes oldalaknak;
• A hipertext átviteli protokoll (Hyper Text Transfer Protocol HTTP) megadja, hogyan küld egymásnak információt a böngésző és a kiszolgáló, és a
• hipertext leíró nyelv (Hyper Text Markup Language HTML), az információkódolás eljárása, mellyel az oldal sokféle eszközön megjeleníthetővé válik. Berners-Lee jelenleg a World Wide Web Consortiumnél dolgozik, amely ezeket a szabványokat fejleszti és karbantartja, valamint továbbiakat is, melyekkel a számítógépek hatékonyan tudnak információkat tárolni és küldeni.

Szűts Zoltán: Az internetes kommunikációs története, Médiakutató, 2012/tavasz ISSN 1586-8389

• A világhálóról a CERN lapjain
• Az első website honlapja